Miután Patrikot agyondícsérgették, még mindig voltak előttem ketten is Erik osztályánál. Pedig akkor már jó későn volt, de gondoltam, most már mindegy, ha már eddig itt voltam, ezt a kis időt még kibírom. A várakozás idejét arra használtam fel, hogy próbáltam összeszedni mi mindenről is kell beszélgetnem Erik tanító nénijeivel. Sok téma gyűlt bennem szeptember óta, szinte minden héten volt valami, amit feljegyezhettem a listára.
Na de hogy világos legyek valamennyire. Van az osztályában egy csomó olyan gyerek, akik valamilyen problémával küszködnek. A két legkirívóbb eset egy fiú és egy lány, akik mindketten komoly magatartászavarral küzdenek. Semmi önfegyelmük, gátlástalanok, vadak. És mindketten szinte rajonganak Erikért. Aki pedig felnéz rájuk a gátlástalanságuk miatt. Mert neki ez valamiért imponál. Nem is lenne bajom ezzel, ha Erik fiam képes lenne az eszét használni velük kapcsolatban, főleg a fiúval kapcsolatban. A lány rajongása kicsit zavarja már, ő talán túlment egy határon. A fiú viszont egyre inkább eldurvul.. minden naposak az olyan verekedései, ahol valaki komolyabban megsérül, lelki terror alatt tartja több osztálytársát is. Én meg nagyon féltem ettől a gyerekemet. Nyilván attól is, mi történik, ha ő keveredik majd verekedésbe ezzel a fiúval. Minden elvemmel ellenkezik, hogy én azt mondjam, védje meg magát bármi áron, de még lehet ebből kénytelen leszek engedni. Ez az osztálytárs gátlástalanul lop is, és még ez is imponált az én fiamnak is. Meg is próbálkozott vele. És nagyon büszke volt magára, egészen addig, amíg nem kellett szembesülnie azzal, hogy sem én, sem az apja nem értékeljük ezt egy kicsit sem. Sőt.... nem tette zsebre, amit kapott.
A matek felmérői sem sikerültek olyan jól, mint ahogy az első. Még ez is ötös, de határozottan kisebb ötös, mint az előző. Magyarból nem rontott, bár néha látszott a külalakján is, hogy nem igazán kiegyensúlyozott. Ehhez még hozzájött a laktózmentes diéta, ami egy jó ideig komoly dacot váltott ki belőle.
Kicsit összeszűkült gyomorral mentem be tehát Ági nénihez, és Emese nénihez. De várakozásaimmal ellentétben nem hallottam semmi rosszat. Ők is látják, tudják róla, amit én. Mondjuk tudniuk is kell, sok mindent megbeszéltünk már a tavalyi év során is Erikkel kapcsolatban. Féltik ők is, hogy a saját énje rovására megy a befolyásolhatósága, de igyekeznek rajta tartani a szemüket. A tanulmányi eredményével nincs a világon semmi gond, a hibái csak figyelmetlenségből adódnak, arra kell megtanítanunk, hogy az önellenőrzést fontosságát megértse, és tudja majd jól használni. Magyarból továbbra is nagyon ügyes, még mindig a legjobban olvasó gyerek az osztályban, az írása szép, itt is olyan gondok vannak csak, hogy lefelejti az ékezetet, vagy elfelejti kitenni az írásjelet a mondat végén. A világról való tájékozottsága messze az osztálytársai fölé helyezi, néha a tanító néniket is ámulatba ejti, hogy miket tud. Szeretik azért, hogy akárcsak a bátyja, ő is nagyon szépen és nagyon választékosan beszél. A versmondó versenyre önként jelentkezett, nagyon gyorsan megtanulta a verset, és nagyon szépen hangsúlyozott is végre. Azon ugyan kicsit megsértődött, hogy nem lett helyezett, de Emese néni mondta, hogy viszont őt külön említette a zsűri, hogy mennyire tetszett nekik a verse. (azt meg még nem akarom neki elmondani, hogy ez is egy olyan iskola, ahol mindig megvan előre a helyezések sorrendje) Meglepő módon, amennyire utálja a technika és a rajz órákat, annyira szeret varrni, és hímezni. Ági néni azt mondja, nagyon ügyes is.
Összességében tehát elégedettek vele, és igenis legyek büszke rá. Természetesen nem kérdés ez egyetlen percig sem. Büszke vagyok rá, még talán sokkal jobban is, mint a bátyjára, mert neki sok mindent kellett leküzdenie már ahhoz, hogy most itt tartson, ahol..
Abban megegyeztünk, hogy továbbra is rajta tartjuk a szemünket, amennyire csak lehet távol tartjuk tőle ezt a két kis renitenst, és továbbra is kitalálunk neki mindenfélét, hogy megértse, mi a különbség a jó barát és a rossz barát között.
Aggódó tekintettel várt, mikor beléptem este nyolckor a lakásba. Nézett azokkal a gyönyörű barna szemeivel, és őszinte aggodalmat láttam. Ami úgy gondolom, jó. Mert talán érzi már egy kicsit a határokat. Amikor rámosolyogtam, megnyugodott. Mondtam neki, nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon sok jót hallottam róla. Erre a mondatomra pedig egy olyan mosollyal válaszolt, amitől ha nem este lett volna, még a nap is kisüt. Úgyhogy úgy döntöttem, azért , aki ilyen őszintén tud mosolyogni, nem is kell olyan nagyon aggódnom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése