Szerda

A hét eddig egyetlen jó délelőttje volt a szerdai. A gyerekek elmentek reggel iskolába, óvodába, mi pedig itthon maradtunk kettesben. Már előtte este megbeszéltük, hogy elmegyünk Tatabányára csavarogni egyet, nézelődni, sétálni, vásárolni, meg elvisszük Tatára az inhalátort, kölcsönadási célból. Ez eddig rendben is volt. Annyi azonban itt is közbeszólt, hogy a tervezett kilenc körüli indulás csúszott, mert a kocsink lámpájába a hétvégi mosásnál valahogy víz került, és folyton párásodott, így a párom szétszedte, hajszárítóval szárította. De azért, még ha csúszással is, elindultunk.
Szépen sütött a nap, a kocsiban csend és béke, már ez is maga volt a mennyország. Először Tatára mentünk, ott beszélgettünk is pár percet, majd visszafelé indultunk Tatabányára. Igaz, elgondolkodtunk azon, hogy sétálhatnánk egyet az Öreg-tó partján, de végül úgy döntöttünk, ehhez azért túlságosan fúj a szél. Vásároltunk az egyik barkácsáruházban, megnéztünk egy másik boltot, sétáltunk a "belvárosban", megnéztük a férjem volt iskoláját (semmit sem változott), és kicsit mindketten feltöltődve indultunk haza. Semmi extra, ugyebár, mégis jó volt.
Itthon ebédeltünk, majd én nekiálltam összerendezni a papírokat, hogy majd vihessem a gyerekorvoshoz, a közgyógy igazolványok újbóli igényléséhez. Előrelátóan mindent lefénymásoltam, halvány emlékeim voltak a két évvel ezelőtti ügyintézésről. Gyerekorvosnál azonnal be is jutottam, és két perc múlva már kint is voltam. Na nem azért, mert ez ilyen sima ügy. Fenét. A bőrgyógyász által adott papíron nem szerepelt, hogy "a fent szereplő készítményeket állapot fenntartásához havi rendszerességgel használják". Így aztán átrohantam (szó szerint) a másik rendelőbe, pofátlan módon bekopogtam, és megkértem őket, legyenek szívesek azt a bizonyos mondatot ráírni. Hála a tíz éves (sőt, lassan tizenegy) kapcsolatunknak, nem harapták le a fejemet, és soron kívül megírták, doki újra aláírta, lepecsételte. Elrohantam villámgyorsan lefénymásolni, az idő persze szorított, mert a gyerekorvos elvileg négyig rendel. Visszaértem, bőven időben. Újra bekerültem, ezúttal nekiállt megcsinálni hozzá az igazolást. Igen ám, ment is volna innen már, mint a karikacsapás, ha azok, akik az erre használt programot csinálták, számoltak volna azzal, hogy vannak olyan emberek, akiknek a tartós betegségükhöz magisztrális (gyógyszertárban készített) készítmények kapcsolódnak. De ők ezzel nem számoltak, így minden receptet külön fénymásolva mellékelni kell. Ugye, előrelátóan mindent lefénymásoltam, kivéve egyet. Így volt még egy rohanásom, hogy pótoljam azt a receptmásolatot is. De ezt is megoldottam öt percen belül, így már csak egy fél órát kellett ott ülnöm a gyerekorvosnál, hogy minden gyerekemnek minden igazolását, fénymásolt receptjeit, fénymásolt ambuláns naplóját összerendezzék, és végül egy lezárt borítékban átadják nekem.
Azt már szerencsének fogom fel, hogy ekkor még "csak" öt óra volt, és az okmányirodában (ezen belül van nálunk a szociális iroda) hatig van szerdánként ügyfélfogadás, így simán odaértem. Ott átvettek tőlem minden papírt, lefénymásolták a családi pótlékos igazolást, és már mehettem is. A gyógyszertárba. 18 db receptem volt, és ugyan tudom, hogy az a dolguk ott, akkor is elnézést kértem miatta, hogy ezt így egyszerre zúdítom rá, főleg, mert már egyedül volt a hölgy. Meg mert a magisztrális készítményeket összetevők szerint kell külön beütögetni, miből mennyi van benne, mindenhez külön tégely, külön kupak, és persze minden receptnél külön bepötyögni a taj-számokat, meg minden franckarikát. Olyan negyven percet töltöttem el itt. :D Végül kaptam egy méteres pénztárszalagot, és egy sorszámot, amivel majd másnap mehetek a krémekért.
És akkor három órával az ügyintézés kezdete után már indulhattam is haza. De annak ellenére is, hogy belefájdult a fejem, meg szomjas voltam, meg éhes voltam, meg minden bajom volt, örültem, hogy sikerült mindent elintézni.