A gyerekeim testsúlyával kapcsolatos gondolatok, intézkedések persze nem értek véget azzal az ominózus kardomba dőléssel. Eriknek ugyan már még az egész mizéria kirobbanása előtt kértem laborbeutalót, hogy nézzük már meg, mégis hogy áll a vércukra, koleszterinje, pajzsmirigye. Valahogy úgy éreztem, kell lennie ennek a hihetetlen mértékű hízásnak szervi oka is. Hétfő reggel el is mentünk. Ahogy félt tőle, végül annyira ügyes volt. Egy nyikkanás nélkül csinálta végig, és utána közölte, hogy "hát ez tök jó volt, holnap is jöhetek?" Azért arról sikerült lebeszélnem, hogy minden nap akarjon vérvételre menni, mint ahogy arról is, hogy a hősök igenis mennek iskolába vérvétel után, nem kell nekik utána otthon dédelgettetni magukat. Megkeményítettem a szívemet, és elkísértem a második órára.
Délután elkértem Patrikot az utolsó órájáról, hogy akkor legyünk túl azon a gyerekorvosi látogatáson. Már a váró elől vissza kellett volna fordulnunk, de nem tettük. Hiba volt. Két és fél órát ültünk ott a különböző nemű, korú, betegségű, és származású ember között, a fűtés ment, mintha kint tombolnának a mínuszok, se ablak nyitva, se semmi. A második órában már nagyon ideges voltam, de úgy gondoltam, ha már ennyit kibírtunk, akkor már ugyan nem megyek el.. Végre bejutottunk. Odaadtam a dokinak a védőnő által írt papírt. Aki először megnézte a gyereket, és közölte, hogy ez nem tűnik vészes elhízásnak, nem gondolja, hogy bármit is neki kéne állni vizsgálódni. Táplálkozási tanácsokat viszont adna. Na, mondom, rajta.. Erre közli, hogy az lenne a lényeg, hogy kevesebb kalóriát fogyasszon, mint amennyit eléget. Elég hülyén néztem egy darabig, majd megkérdeztem, hogy és mégis hogy mérjem le mennyi kalóriát éget el? Erre közölte, hogy a neten találok mindenféle táblázatokat, abból ki lehet nagyjából számolni. Mindenesetre ne főzzek zsírral (amúgy sem szoktam), kerüljük a szénhidrátokat, édességet, cukros üdítőt. Rákérdeztem az édesítőre, de persze nem tudott rá egyértelmű választ adni, hogy akkor azzal? Vagy azzal sem? (én ez utóbbira hajlok inkább)Ja, és ajánlatos lenne minden nap sportolni, leginkább úszni. (ehhez már csak valami szponzorra lesz szükség) Mindezek után azért még megmérem a vérnyomását felkiáltással felcsatolta a vérnyomásmérőt a csuklójára. És jött a feketeleves. 121/106 volt a vérnyomása. Nekem sincs ennyi, még három kávé után sem. Mondta, hogy ez bizony magas, de miután ez lehet a rendelőbeli stresszes helyzet következménye is, inkább mérjük otthon egy hétig, napi háromszor, írjam fel, és majd vigyem be neki.
Nem jöttem ki nyugodtabban, mint ahogy bementem. Persze, párom igazi struccpolitikusként azonnal közölte, hogy nincs ennek a gyereknek semmi baja, de hát mérjem, ha attól megnyugszom.
Este megejtettük (hétfő estéről van szó) az első mérést. 99/67 pulzus 69. Ettől egészen megkönnyebbültem. Persze, ha már ott volt a vérnyomásmérő, akkor rögtön jött mindenki, hogy neki is...És miután Erikét is megmértük, jött a következő döbbenet: 124/65 pulzus 81. Na, bravo, mondom... akkor Erikét is mérjük napi háromszor ezután.
Másnap reggel még kétségbeejtőbb módon Eriknek 132/65-öt mértem, Patriké 126/73. Aztán délután kicsit jobb volt a helyzet: Patriké 99/54, Eriké 116/56. Este Patriké 113/59, Eriké 97/56. Szerda reggel Patriké 104/57, Eriké 118/59. Napközben Patriké 91/56, Eriké 112/67. Este pedig Patriké 91/54, Eriké 110/57. Ma reggel Patriké 108/57 (látszik, hogy jól felhúzta magát, hogy kétszer is újrakezdtük), Eriké pedig 100/65.
Elég jól néznek ki a számok, Patrikén azt gondolom, elég egyértelműen látszik, hogy hozzászokott a vérnyomásmérés gondolatához, és már nem vált ki belőle stresszes reakciót. Erik még mindig majd megpukkad közben a visszafojtott nevetéstől, azt találja olyan viccesnek, hogy nem beszélhet közben, és bőszen mutogat. Tehát az övéből is minimum leszámíthatok szerintem 10-eket, akkor kapok reális eredményt. Úgyhogy efelől kezdek megnyugodni.
Közben kedd délelőtt készen lett Erik laborlelete. Minden rendben van. A koleszterinje még alacsony is kicsit, a vérzsírja tökéletes, a vércukrát meg elfelejtették megnézni. De mivel a vizeletében nem találtak cukrot, így nem hiszem, hogy nagyon sok értelme lenne csak emiatt újra megszúratni.
Summa summárum vettem egy mély levegőt, és egyetlen mondattal megvontam a túlsúlyos gyerekeimtől a vacsorát. Na, nem arra kell itt gondolni, hogy szegény gyerekek éheznek. Szó sincs róla. Csak épp öt óra után már maximum egy-egy almát kaphatnak. Első nap Erik krokodilkönnyeket hullajtott, mondván ő nagyon éhes. Nem mondom, hogy könnyű volt megállni, hogy adjak neki, de sikerült. Tegnap is még két alma kellett a túléléshez este hat után, de azt is túlélte.
Egyelőre csak ennyi a nagy változás. Azt a kevés nasit, ami volt eddig is, talán sikerül észrevétlenül eltüntetnem az életükből. De nyilván nem véglegesen és örökre irtom ki. Mert az hülyeség lenne. Reggelire általában olyat kapnak, ami szénhidrátot tartalmaz, lehetőleg édeset, bár Erik jobban örül a szendvicsnek, mint egy kakaós csigának, ebédet az iskolában esznek, három körül hazajönnek, akkor valamivel elütjük az időt, hogy ne akarjanak rögtön enni, és négy-öt között kapnak vacsorát, ami mikor mi.. De még ez az időpont, mikor egy zsemle belefér(het). Öt után nincs kaja. Gyümölcs esetleg, de a banán ez esetben nem gyümölcs. Meglátjuk, ez hogy fog működni, és nyilván még ezen belül lehet alakítgatni, reformálgatni, de ezt attól teszem majd függővé, kinél hogy jön be. Nem akarok hiánytüneteket, nem akarom, hogy rosszul érezzék magukat, és azt sem akarom, hogy azt gondolják, minden a mérleg kijelzője körül forog. Nem méreckedünk, majd csak egy hónap múlva.
És nagyon várjuk a tavaszt, hogy előkerülhessenek végre a biciklik, focilabdák, meg mindenféle kinti játék, mert a mozgás lesz a legjobb barátunk kilócsökkentésben. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése