Eszemben sincs nyavalyogni bármi miatt is, mert igazából nincs is miért.
Az, hogy mostanában (ahogy arra fel is hívta ma valaki a figyelmemet) nem vagyok az igazi önmagam, ès hol morgok, hol sündisznó módra begubózom, vagy èpp szurkálódom, szerintem elèg soktènyezős dolog.
Egyrészt rettenetesen fáradt vagyok. Amin nem segítenek a lógós napok, mert sokkal több kène. Leginkább az a fajta szabadság-èrzès lenne jó, amikor nem csak egy-egy napban lehetne gondolkodni, hanem akár egy hètben is. Vagy több hètben. Erre itt lesz a nyári szabadság, ami azt hiszem, ismèt èletmentő lesz majd.
Másrészt nagyon sok mindenen gondolkodom mindig. Folyton tervezek, ès újratervezek, folyton kergetek ilyen-olyan ábrándokat.
Harmadrészt, baromi erősnek gondol mindenki, de nagyon megvisel ez az egèsz hercehurca a nagyszüleim körül. Sajnálom őket, de mèg jobban szegèny anyut, akinek bőven kijut mindenből, közben meg nekem arra sem mindig van energiám, hogy meghallgassam.
Negyedrèszt pedig mèg mindig január van. ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése