Ez a mostani tréning sokkal könnyedebb és sokkal jobban is érzem magam, mint a múlt hetin. Pedig a "tréner" ugyanaz az ember. Mégis.. nyilván a téma is egészen más, az időgazdálkodás azért nem mászik be olyan mélyen az ember lelkébe, mint a konfliktuskezelés. Meg aztán a társaság is kicserélődött, egy lány van csak, akivel múlt héten is együtt voltunk, a többiek új arcok. :)
Már-már azon kapom magam, hogy úgy gondolom, milyen rossz is lesz nekem, hogy most majd jön egy csomó olyan hét, amikor ugyanúgy öt napot kell dolgozni menni, mint a többieknek, és nem lesz semmiféle tréning, maximum gyakorolhatom a mostaniakon megszerzett tudományomat. Lehet, hogy bőven lesz is rá szükség.
Az biztos, hogy a mai napom abszolút pozitív volt, még akkor is, ha amúgy tudom, hogy hétfő van, meg a náthám is kínoz még mindig (és ma délután némi sípolós köhögés is felütötte már a fejét), de végre sütött a nap, és este még filmet is néztünk Patrikkal. Nem is emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen, hogy csak úgy spontán nekiálltunk ilyesminek. Lehet, hogy ilyen még nem is volt? A tréningen került szóba a Lopott idő c. film, és kérdeztem Patrikot, hogy látta e már. Mondta, hogy igen. Aztán megkérdezte, hogy megnézzük? Kb. tíz perc múlva már le is töltötte, és már néztük is. Nagyon tetszett, persze, hogy rögtön el is képzeltem, hogy mi lenne velem, ha így kéne élnünk, és amint Balázs hazajött, meg is kérdeztem tőle, hogy ha neki sok ideje lenne, nekem meg kevés, adna e belőle. (abszolút sanszos, hogy ez így lenne) Megnyugtatott, hogy persze, mindig számíthatnék rá. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése