Máris

Nem tartott sokáig, hogy sikeresen benyaljam az első nyavalyát az idei ősszel. Már vasárnap gyanús voltam magamnak, mert olyan furcsán kaparászott a torkom, meg olyan égő érzés volt. Nem fájt, de nem is volt egyáltalán kellemes. Aztán hétfőn úgy ébredtem, hogy ez az érzés fokozódott, és kezdődött az az orromat és a szájpadlásomat folyton csiklandozós dolog is. Itt már biztos voltam benne, hogy akkor kész, nem úszom meg... Délutánra már rendesen dugult az orrom, estére teljesen sz.rul is éreztem magam.
Ma reggel úgy keltem, mint akin átment az úthenger oda-vissza, kb. mindenem fájt, és a torkomban is még mindig ott volt az az égő érzés. Az orrom már végzetesen bedugult. Persze, arról szó sincs, hogy betegállományba mennék, most több okból sem lenne ez jó. Napközben voltak jobb-rosszabb időszakok, de Balázs már reggel közölte velem, csak úgy a miheztartás végett, hogy biztosan nem csinálhatok semmi mást délután, csak feküdhetek, mert az a legjobb gyógyszer. Majd ő elintézi a vásárlást, meg mindent. Bevallom, ennél a résznél még mosolyogtam magamban, és azt gondoltam, hogy na persze.. azt hiszed, hogy csak úgy simán heverészek majd egész délután? De komolyan gondolta.. és tényleg nem hagyott semmit sem csinálni. Egészen este fél hétig bírtam ezt az ágyban fekvést, de addigra már nagyon uncsi volt, bár tény, hogy valóban jót tett (főleg, hogy még aludtam is egyet).
Most úgy áll a dolog, hogy simán kapok levegőt az orromon is, mégis el van dugulva. Hogy ez hogy van, azt magam sem tudom. A torkomban az égő érzés megszűnt, helyette már délután jelentkezett pár érdekes hangú köhögés.
Azt azért megteszem magamért, hogy pénteken itthon maradok, és adok egy esélyt a gyógyulásnak három napban. Igaz, mintha a fogamat húznák, mert a szabim nagyon-nagyon vészesen fogy, de mindegy már. Ez most fontosabb.
Holnap meg még kitartok.

De hogy jusson valami jó is, azért elárulom a nap mondatát Eriktől. "Anya, ez sokkal jobb suli, mint a másik volt, tök jó fej osztálytársaim vannak." Halleluja.. és..még azt is megpedzette ma, hogy ő lehet, hogy nem is csak egy évet marad majd érettségi után, hanem kettőt, mert akkor még magasabb képesítéshez juthat, és az tök jó lenne. :) Hát.. szívből kívánom neki, hogy ezek az érzések maradjanak meg, tartsanak ki, és végre találja meg a helyét.