Most estére lett csak világos, hogy mi volt velem egész nap. Mert én úgy ébredtem ma reggel, mint akin kétszer átment az úthenger, és legalább ötven évet öregedett is egy éjszaka alatt. Külön meg tudtam volna mutatni minden egyes izületemet a kezemben is, meg a lábamban is, mert mindegyik külön is fájt. Minden mozdulat nehezemre esett, majdnem sírva is fakadtam a gondolattól, hogy nem tudok egész nap ágyban maradni, hanem helyette munka előtt még vásárolnom, mosnom, és főznöm is kell.
Sikerült is mindent abszolválnom, bár menet közben többször is azon kaptam magam, hogy biztatom magam, hogy már mindjárt kész van minden. :D És persze, itt következett az a rész, hogy el kellett indulni dolgozni is. Fájt a gondolat is, de nincs mit tenni, menni kell..
Na, és estére, miután kellőképpen kinyűgösködtem magam, feltámadt a szél. És vitte is magával az összes fájdalmamat, mintha csak ezért jött volna. Még én magam is elképedtem rendesen a jelenségen, pedig tudom magamról, hogy keményen megviselnek a hidegfrontok.
Azt azért nem mondom, hogy ennek a mostaninak örülök, de határozottan jobb így, hogy már ideért. Remélem hamar tovább is áll, és majd jó sokára fogunk újra találkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése