Vannak még csodák

Mint mostanában olyan sokszor, ezúttal is Erikhez kapcsolódik a csoda. Nem is emlékszem rá, hogy mikor indult ilyen örömmel és ilyen lazán a tanév neki. Azt hiszem, ha nagyon őszinte vagyok, akkor azt mondom, hogy még sohasem. Mert kicsi elsősként sem ilyen volt, akkor is ott motoszkált bennem az az ösztönös rossz érzés, amiből aztán végül következett számára a hét szűk esztendő. (azért hét, mert elsőben azért még voltak jó élményei is végül)
De ezen már túl vagyunk, visszafelé nem nézünk, csakis előre. Ugye azt már írtam, hogy jól érzi magát a suliban. Ez azóta sem változott. Még akkor, amikor a tankönyveit csomagoltam, beszéltem neki arról az ötletemről, hogy mi lenne ha bevezetnénk nála valami ösztöndíjfélét. Konkrétan arról beszéltünk, hogy ha ötöst vagy négyest kap, akkor azzal kereshet egy bizonyos összeget, de a kettesért és az egyesért pedig szigorúan levonunk. A hármas semleges maradt, azért nem jár semmi (bár ez a hármas dolog akkor még nem volt kiforrva, csak ötletkezdemény volt) Sosem jutalmaztuk őket a jó jegyekért, de azt gondoltam, itt az ideje egy kicsit meglovagolni azt, hogy ő most még jól érzi itt magát, és a jót még megsokszorozni valamivel. Főleg, mert Erik az a típus, akinek kell a kézzelfogható és megragadható valami a munkája után. Szereti az elismerést, és jól esnek neki a dicsérő szavak is, de az, ami kézzelfogható valóság, az más. Az az övé. Ez csak rá jellemző ennyire a gyerekeink közül, és lehet, hogy épp a középsőségéből fakad, mert ugye egy csomó mindent a bátyjától örököl(t), és az öccsének ad(ott) tovább. Így aztán kevés dolog van, ami igazán csak az övé, és az a kevés az épp emiatt különleges neki. Szóval, így lett, rábólintott, és aztán teltek a napok.
Aztán kapott egy ötöst informatikából. Egy ötöst angolból. Meg egy négyest angolból. És még ma megfejelte mindezt egy ötössel magyarból. (ja, a tesi-jegyek nem játszanak) Épp most igen jól áll a mérleg nyelve, és számol is bőszen. És kaján vigyorral közli, hogy mennyivel lógunk neki. Én meg persze biztatom, hogy csak gyűjtse még, nehogy levonásra is sor kerüljön, mert hosszú még a hónap. :)
Mindez egyébként pont sz.rt sem érne (már bocsánat), ha nem lenne ez az inspiráló közeg, amiben szemmel láthatóan van. Mert volt már hasonló ötletem általános iskolás korában is de akkor legyintett, hogy hagyjuk,anya, úgysem kapok sosem jó jegyet.
Ma voltam szülői értekezleten is az ő osztályában. Találkoztam az osztályfőnökével, aki egy hiperaktív, apácaruhába bújtatott angyal szerintem, aki nem mellesleg hat nyelven beszél. És süt róla, hogy szereti a gyerekeket, és az a célja, hogy jól érezzék magukat. Aki azonnal tegeződött mindenkivel (engedélyt kért rá), aki megadta a mobilszámát, és sietett leszögezni, hogy akkor is hívjuk, küldjünk sms-t, messenger üzenetet, ha épp azért nem megy a gyerek iskolába, mert elaludt, vagy szerelmi bánata van, vagy épp családi program lenne. Megoldjuk, csak működjünk együtt, hogy tudja, mi is tudjuk, hol van a gyerek. Becsülendő szerintem, hogy apáca létére nem érdekli senkinek sem a vallási hovatartozása, még csak az sem, hogy meg van e keresztelve. Magánügy. Ha valaki szeretné, természetesen segít neki akár hittanból érettségizni is. Ezen kívül van időnként egy kötelező osztálymise, amin részt kell venni, de ennyi az egész. Mosolygós, kedves, és barátságos. Szerintem teljesen jó lesz Eriknek. Jöhet a hét bő esztendő. :)