Hétkezdés

Van ennek a tanévkezdésnek egy jó oldala is. Mondhatjuk, hogy egy háromnegyed órás folyamatos beszéd után, mire mindenki elmesélte a maga élményét, szinte egész délután és este feltűnően csend volt. Ketten igen korán kezdtek, Rolinak nulladik órája is volt, Eriknek is úgy kellett mennie, mintha nulladik óra is lenne, ráadásul Eriknek még este fél héttől nyolcig fociedzése is volt. Így aztán érthető, hogy elfáradt. Roli meg egyáltalán nem szokta a korán kelést, leginkább tízig szeret ágyban lenni, és még miután felébredt is, elheverészik ott akármeddig.
Patrik az órarendjétől enyhe sokkot kapott, pedig volt már rosszabb is ennél. Azt nehezen értem, hogy minek van épp az érettségi évében tánc és dráma tantárgy, de hát nem kell nekem mindent érteni. Hasonló érthetetlen tantárgy még az életvitel, vagy mi a neve, de az is kötelező, így aztán van. Bár.. pont ma már volt is egy ilyen, és azt mondta, elég érdekes volt.
Mi, szülők is rendesen kitikkadtunk a hétfőben, a rendes munkaidőnket még meg is fejeltük bőven. Nekem a torkom is elég fura, nem nevezném kifejezetten fájásnak, mert nem az, de egyáltalán nem kellemes érzés sem nyelni, sem beszélni.

Azért volt a napnak külön szívmelengető része, épp mikor hazafelé tartottunk, kaptam messengeren a képet. Célba ért a meglepetés, amit pénteken postáztam. :) Már amikor olvastam a műtétre készülődést, akkor eszembe ötlött, aztán meg is valósítottam. A képről is abszolút átjött az öröm, amitől könnyek szöktek a szemembe, és meg is mutattam gyorsan itthon mindenkinek, hogy lássák ők is.