2016. jún. 12.

Okulásul

Nem fogok arról az őskáoszról írni, ami épp bennem van érzelmileg, inkább megosztom veletek azt, amit magamnak is jól elraktároztam okulásul.
Mi nők elég jó kis teherbíró képességgel vagyunk megáldva. És ez most semmi vállonveregetés nekünk nőknek, és semmi férfiakat lekicsinylő megjegyzés (mert ők is amúgy, csak ők másképp), simán csak megállapítom így, bevezetésképp. Azt, a mostani modern kori emancipált énünknek köszönhetően szépen el is felejtettük, hogy mi nők, úgy lettünk megalkotva, hogy mieink legyenek a kevesebb erőkifejtést igénylő tevékenységek. Még úgy is, ha simán csak egy kisgyerek cipelését tekintve már meg is bukott ez a dolog..De alapjáraton a fizikai munka, mint olyan nem női munka volt sosem. Elvben. A gyakorlatban meg már ugye ez sem igaz. Mert mindenki azt a munkát végzi, amiért pénzt kap, vagy otthon azokat a dolgokat csinálja meg, amit épp meg kell csinálni. (akkor is, ha a férjünk épp pénzt keres, nem lehet mindig, mindent meghagyni neki) Csináljuk, gondolkodás nélkül, nem kímélve magunkat, mert marhára öntudatosak vagyunk, és mert meg tudjuk csinálni. Meg egy csomóan vagyunk, akik "nehogymáraztgondolják hogy nem vagyok képes rá én is" felkiáltással nekiállnak bárminek.
Na.. ismerek én egy ilyen nőt. Mindegy, ki ő, mindegy, hogy hívják. Nő. Még tíz év sincs köztünk (az ő javára). Még ezen a nyáron búcsút kell intenie az összes női szervének. Mert szült négy gyereket, egész életében állómunkát végzett, és soha, semmivel nem kímélte magát. Ennek köszönhetően a méhének a tartószalagjai teljesen csődöt mondtak. Nyilván emiatt még elég lenne csak egy plasztikázás is, de mellette még van egy pár cisztája is, meg beindult valami nyálkahártyaburjánzás is. Az orvosa megmondta neki, hogy kímélnie kellett volna magát. Nem véletlenül van megállapítva, hogy egy nő egyszerre öt kilót emelhet. (ha jól emlékszem erre a munkavédelmi oktatásról). Az sem véletlenül van kitalálva, hogyan kell emelni. Nem jól csináljuk, így aztán nem is úgy terheljük magunkat, ahogy kéne.
Szóval.. ma, miközben cipeltem a lomtalanításhoz előkészített zsákokat, eszembe jutott ez. És nem vittem két zsákot egyszerre (pedig elbírtam volna), inkább egyesével. Hátha még nem késő..
Vigyázzatok magatokra, amíg lehet.

1 megjegyzés: