Szép volt, fiúk!

Azt majd csak holnap mesélem el, hogy mi történt azon kívül, hogy ma nyolcaddöntőt játszott a magyar válogatott. Mondom, nyolcaddöntőt az EB-n. Ami azért nagyon nagy dolog, valljuk be. És igaz, ma kikaptak, de bennem nincs keserű szájíz egyáltalán. Főleg úgy nem, hogy ezeket a belgákat még maga Speedy González sem biztos, hogy beérte volna..
Na de.. az elmúlt hetekben látni ezt a csodát, amit a focistáink szereplése okozott, az mindent megért. Elképzelni sem tudtam még egy fél évvel sem, hogy lesz ilyen. Hogy majd eltelik úgy majdnem három hét, hogy senkit nem érdekel, hogy egyébként Fradista, vagy újpesti a másik, esetleg a Barcelonának, vagy a Realnak drukkol. Mindenki magyar volt, és egy emberként drukkolt. Fiatal, idős, gyerek, férfi, nő, mindenki részt vett ebben az örömmenetben. Hihetetlen volt.. és nem is győzök betelni az egésszel. Jó lenne, ha ez így maradna, jó lenne, ha minden válogatott meccs teltházas lenne, jó lenne, ha mindig, minden helyzetben egyemberként állnánk mellettük, és nem fanyalognánk egy-egy rosszabbul sikerült meccs után.
Jó lenne, ha az éjjel soha nem érne véget.. azután sem, hogy az EB számunkra ma este véget ért.

(csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezek után elképzelhető, hogy lesz egy német-belga döntő.. és majd a németek megállítják ezeket a gyorslábú belgákat..)