2016. jún. 8.

Annyi minden

Annyi mindenfélén gondolkodtam ma, és még amikor dolgozni voltam, akkor gondoltam is, hogy majd milyen jó is lesz ezt este megírni.
Aztán közben este lett, és az energiaszintem egész szépen lecsökkent. Most már épp csak annyi van, amennyi elég ahhoz, hogy pár sort leírjak, de értelmes gondolatsort már nem biztos, hogy ki tudok préselni magamból.
Folyton csak gondolkodom ezen az építkezés-dolgon, hogy hogy is lehetne minél gyorsabban és hatékonyabban megoldani, így, hogy közben dolgozni kell folyton, és bizony.. mit tagadjam, fáradtak vagyunk. Meg fogjuk oldani, mert majd egyik dolog jön a másikból, és visz majd bennünket a lendület, csak még nem állt össze rendesen a kép.
És közben persze van egy csomó minden más is.. Rolinak holnap az utolsó "buli" lesz az osztállyal, igazából szülőkkel együtt. Nem tudok ott lenni, mert a kolléganőm fia ballag az iskolából, az ő szabija fontosabb. Kicsit bánt azért, de talán majd anyám helyettesít.
Aztán pénteken ballag az oviból a húgom kislánya. Még nincs meg neki a plüss virág, amit gondoltam, hogy kapni fog, meg még nincs meg neki az ajándék sem. Ráadásul aznap lesz a születésnapja is.
Patrik is, Erik is túl vannak a vizsgáikon, végre. Ugyan Patrik még azért jövő héten megy a szóbeli érettségire angolból, és ezt majdnem el is felejtettem, hogy még ilyen is van neki... De aztán végre a jövő héten pontot teszünk a tanév végére. Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt meg... többet nem lesz alsó tagozatos gyerekünk, és ez egy kicsit félelmetes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése