Újra és újra keresem magamban az erőt, amivel majd nekivágunk (remélhetőleg a hétvégén) végre annak is, ami miatt ezt az egész hóbelevancot bevállaltuk. Tudom, hogy meglesz, mert amúgy is bennem/bennünk van, csak kicsit belassultunk. De nekifogunk a bontásnak, és úgy néz ki, magunkra maradtunk a munkában.. ami nem gond, mert annál jobb lesz majd, mert ott lesz a végén a tudat, hogy mindegyikünk két keze munkája benne van. Balázs szerint majd főzhetek kávét, de nekem feltett szándékom beletenni a saját fizikai munkámat is, hogy én is érezhessem az elégedettséget, amit majd az elvégzett munka okoz. Meg ne csak a szám járjon már, ugye..
Újra és újra keresem magamban az erőt ahhoz is, hogy a hülyéket el tudjam viselni a mindennapokban. Folyton elképedek a saját naivitásomon, hogy még akkor is akarom a jót feltételezni másokról, amikor már többször is azt tapasztaltam vele kapcsolatban, hogy a jó csak kirakat és színészkedés. Mégis, találok neki valami mentséget, ami miatt ilyen lehet, és elhiszem, hogy ő is jó. A következő incidensig. Egyre kevesebb az a bizonyos cérna ehhez, de azért elszakadni biztosan nem fog. Annál intelligensebbnek érzem magam.
Még holnap reggel újra elő kell vennem azt az erőt is, amivel majd hajnali négykor kimászok az ágyból, hogy dolgozni menjek. De az is meglesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése