Ami azt illeti, elég rendesen sikerült elfáradni a héten. Még a mai nap is rátett egy lapáttal, és megkoronázta a hetet a közel két órásra sikerült évzáró. Már maga a hivatalos rész is eltartott egy órácskát, de aztán még következett az utolsó alsós bizonyítványosztás. Volt meghatódás, voltak örömködések, meglepetések, és búcsúzkodás természetesen.
Nagyon kedves ajándékot kaptak a tanító néniktől. Egy mandalás kifestőt, aminek az elejére mindenkinek írtak valamit.
"Kedves Roli!
Az első osztály első hetében kiderült számunkra, hogy Te vagy az, akit fél szemmel mindig figyelnünk kell. Akkor még csak a balesetektől féltettünk, csak arra gondoltunk. Aztán menet közben kiderült, hogy a fél szemünk kevés, mind két szemünkre, de még a fülünkre is szükségünk van. Állandó figyelmet igényelsz. És ebből egy jottányit sem engedsz. Mindegy, hogy hogyan, de kiprovokálod, hogy foglalkozzanak Veled. Néha sajnálatos balesetekkel, máskor bohóckodással, folyamatos beszéddel. Miközben a legokosabbak közé tartozol, hihetetlenül tájékozott vagy, jó a logikád, minden érdekel, gyakran utána is jársz ezeknek, aközben lakik benned egy kisfiú, akinek mások figyelme mindennél fontosabb.
Rólad mondták:
1. osztályban egyszer együtt játszottam Rolival egy fánál. Ő felmászott rá és leesett. De olyan szerencsétlenül, hogy fölszakította a hóna alját, és össze kellett varrni.
Vele mindig történt valami baj. Elesik, leesik, eltöri, megzúzza, lehorzsolja valamijét.
Az egyik nap, amikor beléptem az osztályba, Roli elém állt, és azt mondta: ajándék!! És adott egy papírkést, amit ő készített nekem. Én meg csak néztem.
Éjjel álmában beszél.
1. osztályban már tudott olvasni. Irigyeltem érte.
Olyan jó neki, hogy van két testvére
A fiókja eltört és a padban tartotta a holmiját. Mindig rendetlenség volt.
Fontos volt neki, hogy a haja mindig fölálljon.
Egyszer azt mondták rá, hogy erőszakos, mint a piaci légy!"
A tanító nénik elég jól kiismerték őt, igazán érződik, hogy odafigyeltek rá. (meg az összes osztálytársára, mert fel is olvasták nekik ezeket, és minden gyereknek hasonlókat írtak, személyre szabottan) Ezért (is) sajnálom annyira, hogy itt és most véget ért a gyerekkora. Felső tagozatban már nem lesz ilyen. Ott nincs idő ilyenekre. De bízom benne, hogy annyi mindent kapott tőlünk, az óvó néniktől, és a tanító néniktől is, hogy könnyedén megbirkózik majd a rá váró feladatokkal.
A bizonyítványokról egy következő posztban, mert még Eriké nincs meg. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése