Ha valamikor is majd igazán komolyan fontolóra veszek valami munkakör váltást, annak csak és kizárólag az lesz az oka, hogy roppant megterhelő tud lenni lelkileg egy-egy konfliktus, amihez semmi közöm nincsen, nem rólam szól, mégis kénytelen vagyok végigélni, mert ott zajlik a fejem fölött. Ma is volt egy ilyen.. és esküszöm, az az után következő otthoni falbontás sem volt annyira fárasztó, mint az a röpke negyed óra, amíg a fejem fölött ment az adok-kapok. Az a tipikus helyzet volt, amikor rosszkor van az ember rossz helyen, és már arra sincs lehetőség, hogy felálljon és kimenjen onnan.
Na mindegy.. erre a munkakör váltásra nyilván nem gondolok komolyan, mert azért - be kell vallanom- szeretem én a munkámat.
A mai nap híre, hogy az összes régi válaszfalat lebontottuk. Ennek eredményeképp most majd megint hordhatjuk, akarom mondani engedhetjük le vödrönként csigával a sittet, pedig tegnap olyan szépen kipucoltunk mindent odafent. :) A konténer megtelt, majd kell egy másikat rendelni helyette, amibe mehet a következő adag mindenféle. Ahogy elnézem, ha úgy lenne most, ahogy végül nem lett, egy hónap alatt simán összerakhatnák nekünk a lakást. De jó is lenne.. na de az lebeg a szemem előtt, hogy amit így megspórolunk, az majd elég lesz (remélhetőleg) a külső szigetelésre is, és akkor milyen jó lesz nekünk.
Nagyon ki fogsz izmosodni a végére! :)
VálaszTörlés