Azt gondoltuk, hogy majd ma jól kikapcsolódunk ötösben valahol. Budapestre terveztünk menni, mert ott majd aztán még akármi is lehet, szép nagy város ahhoz, hogy épp oda menjünk, ahova kedvünk lesz.
Ebéd után el is indultunk, még megálltunk kutyakaját venni, mert szegény bulldogjaink ma már éhezve kellett volna, hogy lefeküdjenek, ha nem így teszünk, majd célba vettük a várost.
Ahol aztán... az történt, hogy kiderült, a fiúknak még véletlenül sincs kedvük ugyanahhoz, és ennek elég egyértelműen hangot is adtak. Az egyik nem akart céltalanul gyalogolni, a másik csak vásárolni akart, mert neki nincs ruhája,vagy enni, mert éhes, a harmadik meg csak egy fagyira vágyott, és kész, mehetünk is haza. Bennem csak némán nőtt a feszültség, és Balázson is azt láttam, hogy csak végigsuhant az arcán némi csalódottság, és végül kocsikáztunk egy kicsit céltalanul, és hazajöttünk. Itthon megvolt a fagyi, és a bevásárlás holnapra, és ennyi volt a mai nap.
Hazafelé, az autópályán gondoltam rá, hogy akkor most tartsak e kiselőadást a fiaimnak arról, hogy mit is jelentett volna ma délután úgy istenigazából kikapcsolódni nekem is, és az apjuknak is, de végül letettem róla. Értették volna, hogy mit akarok, de mégsem. Mert ők most kamaszok, és nekik mást jelent kikapcsolódni, mint nekünk.
Ezt is meg kell tanulnunk. :)
Mást jelent nekik is a kikapcsolódás. Kiselőadást nem kell nekik tartanod, de azért azt mond meg, hogy nem ezt vártad. Merthogy elvárásaid és vágyaid neked is lehetnek.
VálaszTörléslegközelebb menjetek kettesben és/vagy egyeztessétek előre, hogy mit csináltok, néztek meg ( hidd el, a végén még ők is jól éreznék magukat)
VálaszTörlés