Vagy még két hét. Attól függ, honnan nézzük, meg hogy épp milyen hangulatban is vagyok. Általában a "már csak" verzió hagyja el többször a számat. Nagyon várom. A pesszimisták persze rögtön rávágják erre, hogy majd milyen rossz lesz visszajönni, meg milyen nehéz lesz visszarázódni a munkába, de nem tudják elvenni a kedvemet, és nem tudják elrontani a várakozás örömét sem.
Magamban gyűlik a "nyaralás előtt még el kell intézni" lista, készül a "mindenképpen vinni kell" lista is, de leginkább belül érlelődik valami kimondhatatlanul jó érzés attól, hogy kimondom, hogy elmegyek több, mint két hétre szabadságra. És ráadásul mindenhonnan szabadságra mehetek majd, mert azért az nagy mázli, hogy nem itthon töltjük, és így nem fogom a mindennapi rutinrobottal elrontani a pihenést. Igaz, szerintem nem is lehet máshogy pihenni, csak így. Itthon mindig találnék valami tennivalót. Sőt.. ha két hétig itthon lennénk, egészen biztos, hogy nekiállnánk kifesteni a lakást, és ha már festés, akkor őrületes nagytakarítás is kéne.. és két hét múlva úgy mennék vissza dolgozni, mint egy hulla. Na, ez nem lesz.
Jajj,... nagyon várom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése