Lassan meg fogom tiltani magamnak, hogy minden nap kiszámoljam, hogy még mennyit kell dolgozni (hatot), meg még mennyit kell aludni (kilencet) a nyaralásig. Úgy tűnik, csigalassan vánszorog az idő, pedig minden napra akad tennivaló és munka bőséggel. Sem egyikre, sem másikra nincs panasz, épphogy sikerül időt szakítani arra, hogy főzzek valamit. :D Szóval, tulajdonképpen rohan az idő, csak most tűnik úgy, hogy nem telik, amikor annyira akarom siettetni. De csak addig a pillanatig akarom ezt a sietést, amíg meg nem érkezünk oda a Balatonboglár táblához. Ott aztán majd álljon meg az idő, akármeddig. :)
Na persze ilyen nem lesz, tudomén.. de azért még ezt is jó elképzelni. :) Meg egy csomó minden mást is. Ma este eszembe jutott, ahogy tavaly Roland állt az egyik pékség nyitott ajtajában, ami úgy hirdette magát, hogy "ezerféle péksütemény", és odakiabált az apjának, hogy "De itt nincs is semmi." Emlékszem rá, hogy még napokig ezt emlegettük, mikor elmentünk mellette, és az idén is eszünkbe fog jutni rögtön. Az ilyen apróságokból lesznek ezek a jó emlékek, amik miatt mindannyian annyira várjuk. :)
És mondtam már, hogy akkora mázlisták vagyunk, hogy végül nem tizedikén megyünk, hanem kilencedikén délután? És mondtam már, hogy már csak kilencet kell aludni?
Mi idén később kezdtünk el visszaszámolni... de most már nagyon várjuk. :-) (nekünk egyébként még négyet kell aludnunk)
VálaszTörléshipp-hopp eltelik a négy is, a hat is. :-)