A tegnap után ma van

Őstehetség vagyok. Na nem, semmi új képességemet nem fedeztem fel, de azért ma este sikeresen rádöbbentem, (meg rádöbbentettek) hogy igazi őstehetség vagyok abban, hogyan sodorjam magam egy enyhe depresszió előszobájába. Annyira megy ez nekem, hogy pillanatok alatt elintézem magamnak, semmi gond. Ezzel a tegnap megírt gondolathullámmal könnyíteni akartam magamon, de igazából annyi minden van, amiket nem írhatok le (mégis egy nyilvános blog, és ha már harmadik személyről is szó van, aki nem családtagom, akkor vissza kell fognom magam), hogy ez is csak félig sikerült. De a félig is jó már. Azt még majd tisztázom magamban, hogy most akkor félig üres vagyok már, vagy még félig tele. Mert ez esetben nem is tudom melyik a jobb.
Nem akartam arról sem írni, hogy a tegnapi világvége hangulathoz hozzájárult nagyban az is, hogy ismét haláleset történt Balázs munkahelyén. A tavalyi után alig egy évvel, elég kísérteties módon ugyanannyi idősen majdnem csak ugyanúgy is, megint meghalt egy fiatal ember. Amikor Balázs hazafelé menet beugrott hozzám egy puszira, és elmondta, még úgy tudta, epilepsziás rohamot kapott. Azt nem tudta, a roham miatt történt a haláleset, vagy fordítva.. Később megtudtuk, szívrohamot kapott. Pont úgy, mint Tomi tavaly. :(
Megviselt az egész, még akkor is, ha nem ismertem ezt az embert. Minden ilyen megvisel, megrendít. Mindig jobban. Hálásnak kéne lennem, amiért itt vagyunk, viszonylag egészségesen, boldogan, tulajdonképpen megvan mindenünk, amire épp szükségünk van. Ehelyett ilyeneken nyavalygok, hogy másik munka.
Aztán mikor erre figyelmeztetett is Balázs ma, akkor is azt gondoltam, hogy hát oké.... akkor legyünk pozitívak. Csak aztán egy fia pozitív gondolat nem jutott hirtelen eszembe, úgyhogy nem keresgéltem.
Gondoltam, majd csak lesz valahogy.
És aztán beugrott, hogy mit is olvastam magamról a hétvégén. Merthogy Heni írt az aszcendensével kapcsolatban talán a hét gondolata kapcsán, és akkor azon gondolkodtam, hogy honnan is tudhatnám meg, hogy mi az enyém, mert nekem aztán halvány segédfogalmam sincs róla. De google a barátom, aki mindig mindenre válaszol valamit, hát megkérdeztem tőle, hogy "honnan tudom meg, mi az aszcendensem" És megmondta. Én meg meg is tudtam.

Ikrek aszcendens

 

Eredendően kettős a személyiséged. Míg az egyik pillanatban éles eszű, kommunikatív és elbűvölő vagy, addig a következőben már mogorva és keserű. Lényegében társasági lény vagy, az összes jegy közül a legbőbeszédűbb. Soha sem nősz fel, egy kicsit mindig gyerek maradsz. Örömöt lelsz a trükkökben és a rejtvényekben, megrögzött tréfamester hírében állsz.
Állandóan elfoglalt vagy, mely abból fakad, hogy egyszerre két vagy több munkát is elvállalsz. Naponta változtatod a véleményed, de sohasem ismered el, ha tévedsz. Mivel hiányzik belőled az összpontosítási készség, képtelen vagy következetes életmódot folytatni. Folyton új ösztönző erőre van szükséged. Gyorsan tudsz előállni ötletekkel, ám annyi kitartás már nincs benned, hogy a végére is járj ezeknek. (forrás: femina.hu )

Ennek fényében gondoltam magamra ma este, és megállapítom, hogy akkor mégis minden rendben van velem. Csak túlságosan ikrek vagyok... nem elég a horoszkópom, még az aszcendensem is. :D 

Mondjuk azért azt még elmesélem, hogy az elemzés ennél sokkal bővebb, és mindenféle van benne... de annyira ül, hogy tátva maradt a szám. Ráadásul nem csak rám. Mert megcsináltam Balázsét is, és neki is. Meg a sógoromnak is. Szóval..... lehet ebben valami....