2011. szept. 4.

A világról

Arról akartam írni a múlt héten is már, hogy milyen érdekesek az emberi kapcsolatok. Lerágott csont a téma, az tuti, mert már sokan, sokféleképpen írták meg sok helyen is. Aztán elkezdtem olvasni az Istentelen század című könyvet, és végül nem írtam. De aztán csak motoszkált bennem mindenféle gondolat, a könyv hatására is, aminek egyébként semmi köze a valláshoz, egész érdekes műfajt képvisel, mert nem igazi családregény, nem igazi történelmi regény, de valahogy a kettő között van. Ahogy haladtunk előre a század elejétől, úgy formálódott bennem a vélemény, hogy mondhat nekem akárki akármit, nem is változott semmi. Csak lett egy csomó sallang az életünkben. Bankszámla, bankkártya, internet, mobiltelefon, autók, központi fűtés, gyorsétterem. Ami nélkül mi már nehezen boldogulnánk, ha boldogulnánk egyáltalán. De épp az én (és a nálam idősebbek meg főleg) generációm még élénken emlékszik arra, hogy mekkora öröm volt decemberben banánt kapni (nem ám bármikor az év minden napján), de arra is, hogy milyen finom volt az a "letekerhetős" kifli a poharas kakaóval reggelente. Van egy csomó dolog, amire jó visszaemlékezni a gyerekkoromból, sőt, nagyon sok ilyen van. Arra viszont sehogy sem sikerül emlékeznem, hogy mennyire éltünk a mostanihoz képest lassú életet. Mert oké, a tanév pl. akkor egy örökkévalóságnak tűnt, de én akkor iskolás voltam, és az ugye nem mérvadó. De tudom azt is, hogy mindig sürgettek valami miatt. Meg mindig dolgoztak. Hétvégén meg itthon dolgoztak. A kertben, a házon, a ház körül. Mi pedig, pont, mint az én gyerekeim most, játszottunk, tévét néztünk (vasárnap délután négykor mintha kötelező lett volna a Disney délután), leckét írtunk. Az én barátnőim pont úgy kiabáltak a kapuban nekem, mint a fiam barátai ma délután.
Szóval.. a nagy gondolkodásban, amit nem tudok most túlságosan jól leírni, arra jutottam, hogy a világ semmit nem változott, csak modernebb lett. :) Vagy nem?

4 megjegyzés:

  1. A könyvet ugyan nem olvastam, de bármennyire is nem venni észre felgyorsultunk... rengeteg minden automatizálódótt, mégsincs időnk sose semmire. Régen nem volt automata mosógép, mosogatógép, sőt eldobható pelenka sem, mégis volt ideje a szülőknek a gyerekekkel foglalkozni. Már csak 16 óra az a 24, aki nem hiszi, járjon utána :)
    Most csak így röviden, mert a hosszú nagyon hosszú lenne.

    VálaszTörlés
  2. Ez a rész rendben, mármint a nincs idő mégse semmire.. ami nem változott, az a gondolkodásunk (úgy legmélyebben gondolom)
    Hogy lehetne letesztelni ezt az órás dolgot vajon? O.o
    Amúgy a nagyon hosszú is jöhet valamikor, amikor épp eléggé kipihent vagy, és a kis királyfi is engedi. :)

    VálaszTörlés
  3. Biztos, hogy felgyorsultunk, sokkal több dolgot tartunk fontosnak megtenni az egy 24 óra alatt, mint amikor mi voltunk gyerekek.
    Én nem emlékszem túl sok közös programra, játékra a szüleimmel, a testvéreimmel igen, és volt sok közös munka. De nem volt egésznapos tévénézés, internetezés, túlóra, aerobik, jóga, éttermivacsora, százféle gyerek különóra, nyelvtanfolyam stb, amikre vágynak az emberek mostanában. És üzemi konyha volt, szinte mindenkinek, úgy emlékszem, a legtöbben hozták az ebédet.
    De a gondolkodás azt hiszem, nem változott. Ugyanolyanok a mai gyerekek is. Csak ők is gyorsabbak. És mi is felnőttünk.

    VálaszTörlés
  4. Kikocs, üdv. nálam, nagyon jól összefoglaltad. :) Örülök, hogy írtál. :)

    VálaszTörlés