Szerda

 Ma sem írok sokat, mert éppen most ébredtem fel a kanapén szendergésből. Nem aludtam tíz percnél többet, de még nem is fürödtem, így jobban járok, ha inkább a fürdőszoba felé indulok, mielőtt megint leteszem egy kicsit a telefont, mert elfáradt a szemem, aztán hopp, úgy riadok fel, hogy hirtelen azt sem tudom hol vagyok. 

Kedd

 Ma sem volt valami jó napom még. De legalább már eszembe jutott, hogy megmérjem a vérnyomásomat bent. A sajátunknak tönkrement a mandzsettája, mondjuk pont ma érkezett meg az új, de pár napja már nem tudtam mi a helyzet. Sejthettem azért, hogy megint ott tartok, hogy most meg már sok a gyógyszer, amit szedek. Mindössze 100/70 volt a vérnyomásom, ami azért arra mindenképpen magyarázatot adott, hogy miért is nem tudok felpörögni egyáltalán. Most majd megpróbálom lefelezni az adagot, megnézzük úgy milyen, és aztán lehet, hogy megint abba kell hagynom a következő etapig. 

Délután voltam masszázson, ami nagyon jól esett, nagyon kellett minden porcikámnak már. A talpamat és a nyakamat, fejemet az idők végezetéig is tudnám masszíroztatni. Most ezt az érzést jól be kell osztani, mert csak szeptemberben tudok menni legközelebb. 

És este még meccsnap is volt. Sok izgulnivaló nem maradt ma estére a múlt heti öt gólos győzelem után, de mondjuk ez kellemes gond. Ma este 2:1-re győztünk, így 7:1 lett az összesített eredmény. Már most minden sokkal jobb, mint tavaly ilyenkor volt. 

Hétfő

 Nulla lelkesedéssel, és nagyon álmosan indult ez a hét. Ez most ilyen is lesz egy darabig, a lelkesedésem eltűnt már hetekkel ezelőtt. Ugyan volt bennem némi remény arra, hogy majd a nyaralás kicsit szebb megvilágításba helyezi a mindenféle történéseket, és lesz némi jövőképem. Azt hiszem, ennek pont az ellenkezője történt, úgyhogy most innen kell majd visszajönni valahogyan, valamikor. Mindegy, pár hét csak, és újra lesz egy balatoni hét, addig kihúzom. 

Vasárnap

Ma reggel egészen meglepő volt a saját ágyamban ébredni. Ez az alvás dolog a nyaralás alatt nem volt az igazi, így ilyen téren van mit pótolni még. 

Csak annyi különbség volt egy átlagos vasárnaphoz képest, hogy ma Patrik is itthon volt, így ötösben ebédeltünk. Ebéd után megkóstoltuk a somlóit (túl finom). Aztán a fiúk nézték a Forma 1-et, én meg minden féle aprósággal elfoglaltam magam. 

Egész nap azzal küzdök, hogy valahogy magamra erőlressek valami pozitív érzést is azzal kapcsolatban, hogy holnap reggel már dolgozni fogok, de nem nagyon sikerül. És most írni sincs kedvem.

Már itthon

 Ma reggel még a Balatonnál ébredtünk, de már itthon, a saját ágyunkban fekszünk le aludni. Jobb érzés volt ennek a fordítottja nemrég. 

Összepakoltunk, kávéztunk, sétáltunk még egyet a parton, majd a fiúkat elkísértük az állomásra, megvártuk, amíg elindul a vonat, és utána indultunk mi is haza. Fehérváron átvettük az online shopban a rendelést, megvettük az ebédet a Burger Kingben, és délben már itthon is voltunk, szinte egyszerre a fiúkkal, akiknek nagy szerencséjük volt, nem késett a vonat, nem kellett állni sehol. 

A délután a kipakolásé volt nagyrészt, mostam is pár adag ruhát. Balázs somlóit sütött, mert Patrik éppen ma lett 25 éves, és torta helyett ezt kért. Holnap jön majd haza, akkor ünnepeljük együtt, addigra a somlói is pont jó lesz a hűtőben. 

Az most még jól jön, hogy holnap még nem hétfő lesz, mert jelen pillanatban azt érzem, ha soha többé nem kéne a lábam sem betenni a munkahelyemre, akkor sem hiányozna. 

Utolsó nap

Rolinak korán kezdődött, vagy későn ért véget az utolsó előtti, mert ő tegnap este még a lellei kertmoziban megnézett valami új szuperhősös filmet. (Ha megölnek sem tudnám a címét) Háromnegyed tizenegykor kezdődött, egy óra körül lett vége. Balázs átment érte, mert vonat nincs már olyankor, azt meg nem tudtuj, hogy a rollert biztonságba tudja e letenni valahol, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. 

 És aztán ma reggel az utolsó nap is eljött, mert akármennyire is szeretnénk, az idő ilyenkor sem áll meg, holnap haza kell menni. 

Azt nem mondom, hogy nem vagyok kicsit szomorkás is, de sokkal inkább vagyok hálás minden pillanatért, amit itt töltöttünk együtt. Voltak nehéz percek, és volt, amikor azt gondoltam, mennyivel egyszerűbb azoknak, akik ilyenkor már kettesben nyaralnak, de olyan hálás vagyok érte, hogy az összes gyerekünk velünk töltötte az idő nagy részét, és újabb emlékek születtek a már meglévők mellé. Egy csomó minden van, amiben már teljesen különbözőek, a világot sem egyformán szemlélik, egymást sem mindig kedvelik, de az közös pont, hogy minket szeretnek. Remélem, hogy ez így lesz amíg világ a világ, és még sok ilyen balatoni napunk lesz. 

Ma egyébként nagyon menő voltam, mert rollerrel mentünk Boglárról Lellére fagyizni, és én is így tettem meg ezt az utat. Jó, hát biztos csak nekem vagy dolog, de egyébként én borzasztóan féltem ettől, főleg mert van itt forgalom rendesen..Amikor először felvetették, akkor én rögtön mondtam is, hogy na, én inkább vonattal megyek..De aztán bevállaltam, és nem bántam meg egyáltalán. Az odaút után még elgémberedett a kezem, mert ott mêg azért a para is velem volt, visszafelé már nem volt ilyen gond. 

Strandoltunk ma is kétszer is, vacsora után még sétáltunk egy nagyot, ettünk gofrit és óriáspalacsintát. 

Még a naplementét is megcsodáltuk ma is, visszük magunkkal az emlékét fotó formában is, és a retinánkba égve is. 

Ma

 Ma elég nyűgös napom volt, ami szégyen gyalázat egy nyaralás alatt, na de ettől még előfordul. Nem aludtam jól egy kicsit sem, ráadásul elképesztően sok árvaszúnyog volt tegnap este és éjjel. Tudom hogy nem csípnek, de valami fergeteges hangjuk van így tömegesen, meg nem épp a legkellemesebb látvány, ahogy gyülekeznek, és pillanatok alatt komoly tömeggé fejlődnek. A sok forgolódás és nem alvás miatt aztán reggel úgy keltem, hogy az összes izmom, és a nyakam is fájt. 

Ma is voltunk azért strandolni is, bár sokkal kevesebb ideig mindkétszer, mert mostanra sokat hűlt a víz is már, nemcsak a levegő. Nagyon érdekes, hogy a szél miatt, ami leginkább a tó közvetlen közelében fúj, élőben tapasztaljuk azt a jelenséget, amire azt szokták mondani, hogy megbillen a Balaton. Érezhető és szemmel látható, ahogy a szél tolja kifelé a vizet a part felé. 

Füredi ebéd

 Én Balatonfüreddel is úgy vagyok, mint Boglárral. Nincs nyár anélkül, hogy ne legyünk ott is egy kicsit. Most is tervben volt, arra vártunk, hogy kicsit jobb idő legyen egy északi parti kiránduláshoz. Mára ugye lehűlést ígértek, így nagy gondosan mára be is terveztük az ebédet Füreden a Borcsa étteremben. Ez ott az a hely, amire egyszer véletlenül akadtunk rá, amikor a húgom kislánya is velünk volt, és mivel ő gluténérzékeny, nem volt mindegy, hova megyünk. Akkor ettünk itt először, és azóta minden évben legalább egyszer meglátogatjuk őket. Még sohasem csalódtunk semmiben, és ez most sem volt másképp. Balázs a fiúktól apák napjára kapott egy csomó sorsjegyet, meg egy meghívást ide ebédre a nyaralás idejére. 

Szóval ma délelőtt útnak indultunk. Az volt a terv, hogy Szántódról átmegyünk komppal Tihanyba, és onnan Füredre, majd ugyanígy vissza. Aztán Szántódon olyan borzasztó sor állt a kompra várakozva, hogy inkább nem vártuk ki, elmentünk körbe..Ez is egy jó verzió, mert egyébként nemigen járunk Fűzfőn, így még azt is láthatjuk. 

Az ebéd nagyon finom volt most is, egy baj van csak vele, hogy sohasem tudok desszertet rendelni, mert nem fér belém egy falat sem már. Ebéd után egy nagyon rövid sétát tettünk, ezúttal én voltam, aki rövidített rajta, mert úgy jól laktam, hogy megfájdult a gyomrom, jobbnak láttam nem feszíteni a húrt. Tihanyban is csak a komphoz mentünk, majd szeptember elején sétálunk egyet ott is. 

A kompon találkoztunk egy sok éve nem látott hajós fiúval, még a Szigligetről ismerjük. Köszöntem neki, beszéltünk pár szót, de aztán átértünk Szántódra, és neki dolgozni kellett, nekünk meg távozni. A fiúk mondták is, hogy na, én név szerint köszöntem neki, de ő biztos nem tudja én ki vagyok. De tudja, mert nemrég írt nekem messengeren, hogy örült a mai találkozásnak, és írjak neki, ha erre járunk, egy kávé mellett beszélgethetnénk. 

Délután még strandoltunk is, bár sokat hűlt a víz, és megjelentek a hullámok is megint, de ez nem tartott vissza bennünket. 

A kedd is

 Ma is laza, semmittevős napot tartottunk. Ez az idei ilyen nyaralás, leginkább csak pihenünk, és vagyunk. Volt már olyan is, amikor elképesztő sokat mentünk, de most ez így is jó. A bőröm lassan fejest ugrik már a testápolós flakonba, úgy kiszárítja a víz. A fehér pólóink sírva könyörögnek egy jó vanishes áztatásért, hogy még tudjanak szabadulni a naptej miatti sárga foltoktól. Mondjuk ettől én is agyf.t kapok.. szinezékmentes naptejet vettem (elvileg), és mégis ott vannak a foltok. Mondjuk kiütéses az idén nem lettem (és ez az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagy dolog), szóval ez a rész legalább pozitív változás naptej ügyben. A foltok meg tavaly is kijöttek, reméljük az idén is így lesz. Már elhasználtunk két flakon 50 faktoros naptejet, ez is új rekord a nyaralások alatt. 

Este tévéből néztük a Fradi meccset. Én felvetettem, amikor elkezdték árulni, hogy menjünk, de leszavaztak, mert túl későn kezdődik, nem jön már vonat, drága a jegy, stb. Pedig ez egy olyan jó kis meccs volt, amin jó lett volna ott lenni élőben is, öt gólt rúgtunk. Ezt bizony jó volt nézni. 

A meccs után még megtartottuk a hagyományos győztes meccs utáni strandos sétánkat, és ennyi volt a mai nap. 

Kár, hogy az ilyesfajta gondtalanság olyan kevés időre adatik meg..

Jó hétfő

 Ezt a hétfőt most elraktározom magamban a következő hetek kezdeteire, mert most pár hétig nemigen lesz ilyen. De most még csak a pihenés, és a semmittevés a program. Bármit lehet csinálni, bármikor. Akár azt is, hogy órákig csak ülök és nézek magam elé, mert a világon semmi sem múlik ezen. 

Reggel elsétáltunk kávézni, ahogy minden reggel eddig. Nagyon finom kávét főznek a Mávéházban, és már rég tudják melyikünk milyen kávét iszik, csak megérkezünk, és már készül is. Szeretem ezeket a reggeleket. Roli jön velünk, aki egyébként nem kávézik, de itt ő is szokott inni egy tejes kávét. A kávé után tovább sétálunk reggelit beszerezni, vagy a Sparba, vagy a pékségbe. Majd aztán kicsivel később teszünk egy rövid sétát a partra, és a padunkon ülve figyeljük, ahogy kezdődik a nap a strandon is. Ilyenkor jönnek a kutyás emberek, mindenféle fajtájú kutyával, sétálnak, játszanak velük, van, amelyik gond nélkül megy a vízbe is. 

A délelőtt további részében felébred mindenki, vannak, akik már délelőtt mennek a strandra is, mások csak sétálni, és mindig van, aki várja itthon, hogy meghozzák az ebédet. 

Ebéd után kisorsoljuk ki mosogat, összepakolunk, és készülünk a közös strandolásra. Ez az egyetlen biztos időpont, amikor mindenki jön, később és korábban már vérmérséklet függő. 

Ma voltunk palacsintázni is ez után  strandolás után, majd megint átöltöztünk, és mentünk vissza a vízhez. Mire leértünk a partra kicsit beborult, és kiadták a viharjelzést is. Az egyébként az idén nagyon látványosan jól működő dolog, hogy abban a pillanatban, amint kiadják a másodfokú viharjelzést, a vizibicikliket már teszi is a kölcsönzős fiú vissza a tartókra, és nem lehet kölcsönözni. De ettől még strandolni lehetett, sőt... micsoda élmény kerekedett belőle. Pillanatok alatt feltámadt a szél, és olyan hullámokat korbácsolt, amiből igazi hullám lovaglás lett egy idő után. Hű, nagyon jó volt. Én "csak" másfél órát bírtam, addigra annyiszor terített be a víz, hogy már a torkom -orrom- szemem is tele volt, muszáj volt kijönni. Balázs és a fiúk még maradtak. Teljesen lefáradva és éhesen jöttek haza. 

Megrendeltük a vacsorát, amit ma tök gyorsan ki is hoztak. Vacsora után még sétáltunk is egy nagyot, ma is megcsodáltuk a naplementét is. 

Balatonátúszásos vasárnap

 Az egészen biztos, hogy én sosem mondhatom majd el magamról, hogy megúsztam a Révfülöp -Balatonboglár távot. Egészen prózai oka van: nem tudok úszni. Pedig amúgy kedvem lenne hozzá (mármint az átúszáshoz), mert tök jó lehet, de maradok annál, hogy követem az eseményeket, és szorgalmasan nézem a hajókat a partról, ahogy hozzák-viszik a két part között az úszókat, a kísérőket, a csomagokat. 

Ma sem nagyon lehetett volna Bogláron egy tűt sem elejteni, nagyon sokan jöttek, mindenféle korosztályból. Kicsit nehezebben lehetett mozogni a városban napközben, de nem volt vészes. 

Délután strandoltunk, este sétáltunk, naplementét néztünk. A szúnyogok minősíthetetlen létszámban vannak jelen, nem nagyon lehet este normálisan kint ülni miattuk. 

Lehűlés, kirándulás

 Ma megérkezett az ígért lehűlés, reggel esőre ébredtünk. Már tegnap az volt a terv, hogy ha ma tényleg hűvösebb lesz, akkor elmegyünk Badacsonyba hajóval. Patrik ma elment a fővárosba, már szólt hét közben, hogy szombaton programja lesz. 

A reggeli eső azért kicsit elbizonytalanított bennünket, induljunk e vagy ne. Jártunk már úgy Badacsonyban főszezonban, hogy esett az eső, és zárva volt minden. Egy kicsit tanakodtunk még, de aztán végül csak neki indultunk. Reméltem nagyon, hogy nem bánjuk meg. A hajóút első részében esett még, így először bent utaztunk, aztán kicsit ki tudtunk menni a fedélzetre, de Badacsonyba is úgy érkeztünk, hogy még esett. Azért szerencsére volt élet, a kikötő környékét nagyon szépen felújították, szép és modern minden. 

Badacsonyban megebédeltünk, majd utána mentünk egyet a városnéző kisvonattal. Fergeteges az az ember, aki vezeti ezt a járművet, nagyon magával ragadó az, amit menet közben mesél, és ahogy elmeséli. Az külön nagyon érdekes volt, hogy két helyen is láttunk őzeket. Az egyik a szőlőtőkék között volt, a másik kettő pedig egy mező szélén legelte a füvet. Nagyon szépek voltak. Nagy élmény volt ma is. 

Badacsonyból Fonyódra mentünk vissza , onnan pedig vonattal jöttünk Boglárra. 

Azt nem írtam még, de pár napja kicsit beteg vagyok. Ilyen megfázás szerű dolognak tűnik, azt nem tudom, hogy a klíma miatt, vagy a sok strandolás következménye, esetleg valami egészen más. Na, emiatt a valami miatt azért nagyon elfáradtam, de minden perce megérte. 

Kis pihenés után még itt helyben is sétáltunk este egy nagyot, megnéztük az átúszás helyszínét (minden készen áll), a kikötőt, a Borudvart. Mindenhol jó sokan voltak, jó látni. 

 

Strandolgatós

 Továbbra is csak azt tudom elmesélni, mi újság van a strandon. A víz hűlt valamennyit, így most azért valódi frissülést jelent. A strandon sokan vannak, úgy, ahogy tavaly is már sokan voltak, és tavalyelőtt is. A törzsgárda itt van, szerencsére a bácsi óta senki nem ment el a régiek közül. Van két idősebb úr, akik minden évben az egész napot ott töltik, tíz óra körül érkeznek, és hat óra körül indulnak haza. Csoki bácsiknak hívjuk őket (egyébként Laci és Józsi bácsik), mert valami elmondhatatlan barna színük van. Őket ismeri mindenki, és általában le is ülnek hozzájuk egy-egy beszélgetésre a folyamatosan érkező helyi és visszatérő strandolók. 

Vannak nagyon sokan, akik ugyanígy, mint mi, évről évre visszajárnak. Nem tudjuk egymásról ki honnan érkezett, mit csinál egész évben, de összemosolygunk a vizet taposva, mert emlékszünk egymásra. Biztosan ők is ugyanúgy rácsodálkoznak a mi gyerekeinkre, mint én az ővéikre. Emlékszem rájuk kis totyogósként, most meg két fejjel magasabbak nálam. 

Egyébként úgy képzelem, hogy ez a kisebb városokban mindenhol így van, hogy vannak, akik évről évre ugyanakkor, ugyanott találkoznak. Sohasem beszélnek egymással, esetleg köszönnek egymásnak, mégis jó érzés ismerős arcokat látni. 

Csütörtök

 Néha azért saját magamat is kétségbe ejtem azzal kapcsolatban, hogy mennyire érdekesen hanyatlik az agyam kapacitása. Na jó, most találok rá mentséget, hogy miért is nem tudom azt, hogy milyen nap van, de azért gáz, tudom én is. Még barátkozom a gondolattal, hogy talán meg kéne osztanom a háziorvosommal, amiket tapasztalok. Na de ezt nem most fogom még eldönteni. 

A tegnap esti felfrissülés még reggel is tök jól érezhető volt, de aztán elég gyorsan el is múlt az az illúzió, hogy ma itt majd nagy sétákat teszünk, vagy bármi mást is fogunk csinálni a strandoláson kívül. Nem így lett, ma is sok időt töltöttünk a vízben. Én kicsit kevesebbet, mint a többiek, de önmagamat továbbra is messze túlszárnyalom. 

Láttuk a Kékszalag verseny hajóit is strandolás közben. Szegények, tegnap jobban jártak volna, ma semmi szél nem volt. Nagyon impozáns látványt nyújt egyébként. 

Olyan jó dolgom van itt egyébként, hogy az már -már bűnözés. Az ennivalót ide hozzák, mosogatni is csak alig kell valamit, néha össze kell söpörni, de házimunka sem nagyon van. Így azért ki lehet bírni.  

Szerda

 Amiről egészen délig azt hittem, hogy kedd, de ez végülis érthető, mert teljesen mindegy épp, hogy milyen nap van. 

Reggelre kicsit felfrissült a levegő, tök jó volt érezni, hogy még mindig "nyárszag" van, de nem az a forróság, ami már vagy egy hete tart. Azért a nap sütött rendesen, és ott, ahol szélárnyek volt, ott bizony pillanatok alatt le lehetett izzadni továbbra is. 

Azt nem tudom, hogy meséltem e, de volt az Eb alatt családi tippjáték, a fiúk és köztem. A tét az volt, mint a vb-n is, hogy a győztes meghív mindenkit egy ebédre, a vesztes választja ki, hogy hová. Nos, ezt a játékot most én nyertem meg, mert nem csak az én tippjeim voltak a legtöbbször jók, még a gólkirályt is jól tippeltem. Patrik volt az idén az utolsó helyen, így ő választott. Ma volt az a nap, amikor beváltotta ezt, így mentünk Balatonszemesre a Kisnápolyba. Ha arra jártok, és szeretitek a nápolyi pizzát, ne hagyjatok ki, mert nagyon jó kis hely. 

Délután strandoltunk egy jót, nagyon jó volt ma a víz. Késő délután megérkezett a frissítő szél, egészen komoly hullámokat korbácsolva. Rengetegen élvezték az összes strandon ezt, jó volt látni a sok nevető, vidám embert. 

Vacsorára hekket ettünk, amiből bármennyit meg tudunk enni. Egyébként is szeretjük a halat, de ahogy itt az egyik büfében készítik, az a legnagyobb kedvenc mind közül. 

Még vacsora után is sétáltunk, végre mindennek vállalható lett a hőmérséklet ehhez. 

Ma is

 Semmi eget rengető nyaralós sztorim nincsen, ma is leginkább ingajáratban voltunk a strand és a lakás között. Az továbbra sem opció (főleg mert három perc sétára van a strand), hogy kivonuljunk, és egy pléden vagy napozószékeken múlassuk az időt két megmártózás között, mert mindenkit ki lehet ezzel kergetni a világból. Azokra a napokra tartogatjuk, amikor csak egy -egy napra jövünk, olyankor sem könnyű ezt a verziót végigcsinálni. Mi az egy törölközővel, egyszál fürdőcuccban strandra menő fajták vagyunk, és ez már valószínűleg így is marad. Azt hiszem, akkoriban untunk erre rá, amikor sokáig az volt a "nyaralás", hogy reggel elmentünk Tatára a strandra, és ott voltunk késő délutánig. Oda aztán vittünk magunkkal mindent, ennivalót, innivalót, játékot, sátrat. Megtettük, mert akkor a fiúknak ezt tudtuk élményként nyújtani, de sokkal jobb ez így. 

A fiúk egyébként tőlük teljesen szokatlan módon nem nagyon találják egymással a hangot, valaki mindig beszól a másiknak. Csak lesek, mert ez tényleg olyan idegen. Eddig az ilyesmi csak "poén" volt, egymás zrikálása, most azért többnek tűnik. De majd azért az asztalra csapok ám, ha nagyon elharapózik. 

Láttunk ma reggel egy hat gyerekes családot a strandon, nagyon szimpatikusak voltak. A szülők is tök nyugodtak voltak, a gyerekek is, látszott, hogy jól összehangolt minden, amit és ahogy csinálnak, figyeltek a nagyobb gyerekek a kisebbekre is. Mondtam is, hogy ó, hát ez most tök jó lehet, de később ez jó nehéz lesz, ha ahány, annyiféle személyiség, érdeklődés. 

És ma, a tegnapi mentős esemény után ma este Erik és Roli a platán strandon találták magukat szembe egy újraélesztéssel. Ott volt mindenféle hatóság (vízi mentők, rendőrség, mentő, és ha minden igaz, sikerült újraéleszteni. Egy idős vacsi volt, remélem felépül. 

Jó meleg van

 Na, eljött az a pont, amit szerintem már vártak sokan, hogy majd ha egyszer ez bekövetkezik, akkor lehessen az orrom alá dörgölni, de bizony, ez a negyven fok környéke már nekem is sok egy kicsit. Még itt, a Balaton mellett is. Igaz, leginkább azért, mert úgy át van forrósodva minden, hogy nem nagyon lehet a strandoláson kívül semmit sem csinálni. Felvetettem ma, hogy ugye azért majd megyünk erre-arra kirándulni is, de ha azt mondom, hogy nem arattam osztatlan sikert a kérdésemmel, enyhén fogalmaztam. Kb úgy néztek rám, mintha minimum két fejem lenne. 

A strandolást ma is kimaxoltuk, több órát töltöttünk a vízben. Mostanra olyan meleg, hogy elképzelhető, hogy holnap a nap úgy dönt, emberlevest készít a tóban. Egyébként évek óta nem tapasztalt mélysége van a Balatonnak, a bójánál még épphogy leér a lábam, de már pipiskednem kell. Összehasonlításképp, tavaly ott ért nekem nagyjából mellmagasságig. (De volt már olyan év is, amikor csak épphogy derékig...meg olyan is, amikor majdnem addig kellett begyalogolni, hogy vízbe érjünk)

Ma este a strandon mentő is volt, egy fiatalember elájult. Azt nem tudom mi történhetett vele, először az ügyeletes kocsi érkezett, de aztán jött a mentő is, akik hordágyra tették, és aztán gondolom elvitték Siófokra vagy Kaposvárra. Remélem nincs nagy baja, elég megrendítő volt látni így is a történteket. 

Holnapra még melegebbre kell számítani, vigyázzatok magatokra. 

Vasárnap

 Hú, nagyon rosszul aludtam éjszaka. Magam sem tudom, hogy miért, mert igazából semmi bajom nem volt, de mégsem volt sehogy sem kényelmes. Kínomban a tévét néztem, de borzasztóbbnál borzasztóbb filmek mentek. Az egyik csatornán mindenféle lény volt, a másikon cápák ették meg az embereket... naná, hogy ezek után még kevésbé tudtam aludni. Színeztem a telefonomon, de most az sem álmosított el. Valamikor három körül sikerült végre elaludni, és fél hét után már ébren is voltam. Eddig nem alvásra pazarolom az időt. 

Ma is olyan nyár volt, hogy csak a strand és a lakás között ingáztunk leginkább. Mást csinálni egyelőre nem nagy esély van, még ha Balázst rá is tudnám venni, a fiúk egészen biztos, hogy nem hajlandók rá, hogy kirándulgassunk. Ők azért kevésbé tudják tolerálni ezt a hőmérsékletet, mint én. 

Este megnéztük természetesen az Eb döntőt, örültünk a spanyol győzelemnek. 

Egy nem tipikus szombat

 Az nem titok, hogy a Balaton parton lakás mellett azt szeretem a legjobban a nyaralásban, hogy nincsenek határidők, nem kell semmit időre teljesíteni, nincsenek elvárások, teljesítendő célok. Annak ellenére, hogy szeretem magam körül a rendet és a szervezettséget, gyűlölöm a határidőket, a keretek közé szorítást. Az elvárásokkal alapjáraton nincs bajom, csak azok "ölnek meg", amiket nem érzek igazságosnak. 

Szóval most, hogy már tegnap berendezkedtünk, ma megkezdődött az a rész, amikor az a legnagyobb problémám, hogy most induljunk el a strandra, vagy majd csak tíz perc múlva. És a legjobb, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy melyiket választom, egyik verziónál sem történik semmi baj. 

Ma is rengeteget strandoltunk, azt hiszem, tavaly még csak feszegettük a saját strandolási rekordunkat, de az idén egészen biztos, hogy komoly rekordot fogunk beállítani.

Helló, nyaralás

 Ki tudja hanyadik nyaralásunk ez már együtt, de egy csomó mindenben volt rendhagyó a kezdete. 

Rögtön ott kezdődött, hogy tegnap este tényleg üresen maradt az összes bőrönd. Szerencsére van már bőven rutinom abban, hogy elég hatékonyan tudjak mindent elcsomagolni. Ez a rutin most sem hagyott cserben, és tíz órára az összes bőrönd és táska készen volt. Közben sikerült mindenhol rendet rakni is, kitakarítottam a fürdőt és a wc-t, felmostam, stb stb. 

Aztán folytatódott azzal, hogy kettesben indultunk útnak. Roli és Erik vonattal jöttek, Patrik szintén, csak ő ma még dolgozott. Az utolsó meetingjét már így is itt tartotta.  

A kipakolás sem volt most olyan gördülékeny, mint eddig, felbe is kellett hagynom egy kicsit, de végül estére meglett minden. 

Ami még egyedülálló esemény volt ma, az az, hogy rögtön a nyaralás első napján már nyakig voltam a Balatonban. Na jó, hát ehhez kellett ez a meleg, ami most van. Szerintem volt olyan év, amikor összesen a két hét alatt nem töltöttem annyi időt a vízben, mint most. 

Este lángost, sült kolbászt és saslikot vacsoráztunk. Sétáltunk egyet a párton is még. 

A teraszon ücsörgésnek hamar véget vetettek a pökok és a szúnyogok, de egyébként is elfáradt ma mindenki. Meg időnk is van bőven még..

Na végre

 Bár elmaradt az a katarzis érzés, amit gondoltam így a munkanap végére, de határozottan jó érzés volt beállítani a házon kívüli üzenetbe, hogy legközelebb július 29-én leszek elérhető. 

Fejben tök jól meg volt komponálva minden délutáni teendő, de végül most este tízkor ott tartok, hogy ha nekiállok a bőröndökbe pakolni, biztos idegrohamot kapok. Úgyhogy reggelre halasztom inkább. 

Szerda

 Már csak egyet kell menni dolgozni, és aztán következik végre a jól megérdemelt hosszú szabadság. A Balatont is nagyon várjuk, én részemről azt is, hogy január eleje után megint minden gyerekem egy fedél alatt lesz, de leginkább a pihenés az, amire már minden porcikám vágyakozik. A nyári szabadság nálunk az, ahogy már nem is olyan régen írtam is, amikor tényleg semmi más nincs, csak a kikapcsolódás. Biztos lesznek menet közben mindenféle csatározások, Erik és Roli vivja mostanában egyébként is a maguk tesztoszteron harcát, de sebaj. 

Holnap még munka után megyek körmöshöz is, nem pont a nyaralás miatt, hanem mert egyébként is így jött ki az időpont. Kivételesen van ötletem is, mit szeretnék, de szerintem Brigi nem nagyon fogja díjazni ebhen a melegben. 

Apropó, meleg...én bírom még, de azért most már engem is megvisel, hogy egész nap hosszú nadrágban és zárt cipőben kell lenni. Ma rögtön munka után a postára mentünk, egy levél feladás hisz perc volt (és ajánlottan egy ezres ..), ott azért már kicsit sem volt komfortos a farmerom. 

Közben még megy a Hollandia -Anglia Eb elődöntő, 1-1 a második félidő kezdetén. A hollandoknak drukkolok. 

Kedd

 Ma reggel a tegnap újított laptopommal kezdtem a napot. Az oké, hogy más felbontás, meg minden, de hogy egy rakás program is más lett rajta, arra nem voltam felkészülve. Na sebaj, napközben azért sikerült mindent megoldani, pár dolog kivételével, amik inkább csak a komfortérzetemet javítják, de ebben Balázs segített itthon. 

Voltam ma fodrásznál, ha minden igaz, sikerült kiritkítani a hajamból a hullámosodást. Nagyon utáltam. 

És ezen kívül nem is nagyon történt semmi, csak vagyunk, és várjuk, hogy teljen az idő. 

Hétfő

 Na, ez kb az a nap volt, amit nyugodtan tölthettem volna itthon is. Annak legalább lett volna valami haszna is. 

Ott kezdődött, hogy amikor beértem, és kivettem a táskámból a laptopomat, szembesültem vele, hogy nem az enyémet tettem el. Szerencsére Balázs ma itthonról dolgozott, így felhívtam, hogy hozzá már el az enyémet. Pár perc alatt le is bonyolítottuk a cserét. 

Aztán a következő probléma akkor jelentkezett, amikor láttam, hogy hiába van a töltő kábel csatlakoztatva, nem tölt semmit a laptop akksiján. Május végén már volt ilyen gond, akkor egy új töltő még segített rajta. Adtam le az IT felé ticketet, reménykedve, hogy lesz valaki bent, aki elég gyorsan reagál, még azelőtt, hogy lemerülne. Úgy is volt, megnézte, majd közölte, hogy akkor ezt cserélik. És így ment az egész napom a levesbe, mert nem tudtam csinálni semmit. 

A lábujjam is fáj, megint utolért a már -már szokásos nyaralás előtti körömbenövés, amit félig már megoldottam, de ma megnyomta a zokni, úgyhogy nagyon vártam, hogy hazaérjek, és lekerüljön a lábamról. 

Ja, és a fodrász is írt, hogy a mai időpontomat át kéne tenni holnapra. 

Na de ezt a három napot már fél lábon is (remélhetőleg nem szó szerint)

Vasárnap

 Ma egészen jó kis nap volt. A vérnyomásom még ma is rendetlen kezdett, de kevésbé, mint tegnap, úgyhogy már nem kíméltem magam annyira. 

Délelőtt elsétáltunk a boltba, megvettük az ebédhez valókat. Semmi extra nem készült, csak gyrost csináltam csirkemellből. Balázs összevágta a húst hozzá, így nagyon könnyű dolgom volt a többivel. Mióta mindenki odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszik, egy csomó minden sokkal egyszerűbb lett (meg van, ami bonyolultabb), főzés terén mindenképpen. 

Ebéd után kicsit pihentem, aztán nekiálltam két nagyon régóta halogatott dolgomnak, és végre most rend van az egyik komódon (és komódban), és a spájzban. Eltartott egy darabig, de örülök most nagyon, hogy végre készen van. Fel is mostam mindenhol, és kitakarítottam a fürdőt és a wct is. 

Már csak négy napot kell dolgozni, és megyünk nyaralni végre. 

Szombat

 Olyan fáradt voltam tegnap este, hogy pillanatok alatt elaludtam. Amikor reggel felébredtem, azt gondoltam, talán meg sem mozdultam egész éjjel. Legalábbis a nyakam állapota és a fejfájásom erre utalt. Bár a fejfájás olyan fura volt, mintha csak részben kapcsolódott volna ahhoz, hogy a nyakam is fáj, viszont olyan volt, mintha lüktetne a fejem teteje is. Vettem be fájdalomcsillapítót, és aztán kíváncsiságból megmértem a vérnyomásomat. Nem kellett volna, sokkal jobb volt a boldog tudatlanság.

Egész nap ilyen maradt. Furcsa módon egyébként a pulzusom rendben van, és semmi mást nem érzek, mint azt, hogy fáj a fejem. Vettem be gyógyszert, sokat nem ért. 

Egy ideje egyébként megint rendben volt már ez a dolog, és nem is kellett hozzá gyógyszer sem. Most akkor majd megint elkezdem, és lesz pár hónap úgy, aztán kicsi szünet, és kezdődik elölről. 

Így aztán, tekintettel a vérnyomásomra, a nagytakarításra vonatkozó terveimet elnapoltam, gondoltam, nem feszítem tovább a húrt. Azért megfőztem, kimostam, és el is pakoltam a ruhákat. Balázs dolgozott, így ráérősen készült az ebéd. A fiúk megkérdezték többször, hogy tudnak e segíteni valamiben, de nem volt rá szükség.

Remélem a holnap jobb lesz. De már csak öt nap, és biztosan nagyon jó lesz minden. 

Könyves péntek

 

Azért most olvasom, mert gondoltam mi lehet jobb olvasmány egy héttel a nyaralás előtt (pontosan egy hét múlva mar onnan jelentkezem), mint egy könnyed kis tengerpartos, kicsit talán nyálas könyv. Legalábbis a fülszöveg alapján ennek ígérkezett. 

Azért ennél több ez a könyv, még ha egészen biztosan csak egyszer olvasós is. Ami nagyon tetszik benne, hogy a szereplők karaktere olyan szépen ki van dolgozva, és még annak ellenére is, hogy a két főszereplő hölgy nem a legfelhőtlenebb életet élnek, csupa pozitív érzést váltott ki belőlem. Nagyon szépen ír minden érzelemről. Ami még nagyon sokat hozzátett, hogy a természeti leírások is csodásak, egészen biztos, hogy olyan ember írta, akinek fontos a természet (és a teknősök, meg a madarak)

A nyaraláshoz azért nem feltétlenül jó hangolódóy ahhoz túlságosan sokféle érzelem van benne, de nem bánom, hogy elolvastam. Igaz, nem életem könyv élménye. 

Csütörtök

 Reggel rendesen elaludtam. Arra sem emlékszem, hogy a telefon ébresztett, csak arra ébredtem fél hat előtt kicsivel, hogy Balázs hív. Szerencse, hogy estébe jutott, mert akkor még volt egy negyed órám elkészülni.  

Ilyenkor jó, hogy mindig mindent elkészítek este, és abszolút kivitelezhető, hogy pillanatok alatt összekapjam  magam. Feltéve, hogy egyáltalán tudom ki vagyok, és hol vagyok. 

Úgyhogy ilyen indulás után végülis egészen jó nap volt. Megvolt a főnökökre a fél éves leltár kiértékelése. Rendben találta, már legalábbis azt a részét, amit én csinálok ezzel kapcsolatban.

Voltam masszázson is délután, ami tök jó volt. Majd nyaralás után megyek megint, a talpaim biztos örülni fognak majd. 

Szerda

 Ma korán kezdődött a nap, már ötkor bent ültem az asztalomnál. Cserébe korán is indultunk haza, már fél kettőkor. Volt egy kis dolgunk a biztosítónál, Balázs rollerére kell kötni biztosítást. Normális esetben semmi ilyesmit nem intézünk személyesen, de ez esetben csak nagyon kevés lehetőség van online megoldani. Igazi végül marad az a verzió, mert hiába kapott esélyt az a biztosító, ahol a kocsi kötelezője is van, a két online ajánlat közül az egyik olcsóbb. 

Még amikor hazafelé jöttünk, meg elintézem a bevásárlást, azt gondoltam, hogy van még energiám délután bármire. Aztán ez nagyon gyorsan el is múlt, és végül már nem csináltam semmit. 

Ráadásul ma este szembesültem azzal, hogy szinte biztos, hogy már nincs értelme a sheinről megrendelni azt a ruhát, amit kinéztem magamnak, mert lehet, hogy nem jön meg. Emiatt most kicsit csalódott vagyok, de mindegy, én vagyok a hülye, minek válogattam ennyit. 

Kedd

 Kicsit gáz, de pont olyan zombi voltam ma reggel is, mint tegnap este. Pedig jókat alszom mostanában, de valahogy semmi nem elég.. Oké, az egészen biztos, hogy rendesen kimerültem már mostanra, mert hiába (szerencsére) nem történnek nagy dolgok, azért a mindennapos kicsik is felőrlik a tartalékokat. 

Alig vártam, hogy hazaérjünk, zavart magam körül a folyamatos zsongás már. Pedig tök sokszor van olyan, hogy észre sem veszem az ajtócsapódásokat, a telefonok csörgését, és bármi egyebet, ami egy raktári irodába behallatszik. Itthon azért sokkal jobb a helyzet e téren, bár Roli is alig várja, hogy hazaérjünk, és az egész napos egyedüllét után végre legyen kihez szólni.

Ma sétáltunk is egy kicsit, elvittük a visszaválthatós flakonokat a repont automatába. Múltkor láttam egy tiktok videóban, hogy egy csaj rácsodálkozott, hogy tényleg van, aki ezeket visszaviszi? Én meg azt nem értettem, hogy ezen miért csodálkozik? Szerintem az tök jó, hogy ugyan fizetni kell flakononként, vagy aludobozonként 50 ft-ot, de nem kell (majd talán egyszer)otthon külön kukát tartani ezeknek, amit bizonyos időközönként elvisznek, hanem fogom, visszaviszem, beszkennelem az applikációs QR kódomat, bepakolom a flakonokat, majd ha végeztem, rányomok, hogy kérem a bankszámlámra, és pikk pakk meg is kapom. Attól én is tartottam, hogy hogy fogjuk itthon tárolni ezeket, amíg nem visszük vissza, de ezt is tök jól megoldottuk. Van erre a célra egy külön szatyor, abba gyűjtjük, és amikor az megtelik, elviszi valaki. A fiúk is gond nélkül használják, Patrikot kivéve, aki azt mondta, ő ilyenekkel nem akar foglalkozni, nem figyelgeti, nem gyűjtögeti. Ami egyébként tök meglepő, és ellentmondásos, mert mindannyiunk közül ő a leginkább környezettudatos. Ez a repont valahogy mégsem szimpatikus neki. De szerintem azért fog ez még változni nála is. 

Hétfő

 Az egyetlen pozitívum, amit a mai napról el tudok mondani, az az, hogy már július van, és szépen telnek a napok addig, amíg végre következik a nyaralás ideje. 

Minden másban tipikus hétfő volt. Nem is aludtam ki magam, mert először fel kellett kelnem becsukni a tetőablakot az eső miatt, aztán a csukott ablak miatt lett 30 fok a szobában. Szerencsére mire ezt a hőfokot elértük, már elállt az eső, és elég gyorsan vissza is aludtam. Mégsem aludtam ki magam. 

A munka monoton, de fárasztó és lélekölő. Igaz, az utóbbi inkább személyekhez köthető. Emiatt tényleg számolom a napokat, amikor kicsit végre kiszabadulok onnan. Minden nap úgy megyek pedig, hogy ma nem foglalkozom senkivel, nem érdekel ki mit csinál, mit mond, de nem sikerül függetleníteni magam. Gondolom azért több idő kell ehhez, főleg, mert alapjáraton azért inkább nyitott vagyok és szeretem az embereket, nem pedig bezárkózom mások előtt. 

De itthon minden rendben van. Erik nyomja a munkát minden nap, Roli itthon van, ő meg rengeteget segít a mindennapi teendőkben. Balázs nagyjából ugyanolyan fáradt, mint én, és nála is be van telve a pohár is. Tényleg jó, hogy már nincs sok hátra..