Szerda

 Ma korán kezdődött a nap, már ötkor bent ültem az asztalomnál. Cserébe korán is indultunk haza, már fél kettőkor. Volt egy kis dolgunk a biztosítónál, Balázs rollerére kell kötni biztosítást. Normális esetben semmi ilyesmit nem intézünk személyesen, de ez esetben csak nagyon kevés lehetőség van online megoldani. Igazi végül marad az a verzió, mert hiába kapott esélyt az a biztosító, ahol a kocsi kötelezője is van, a két online ajánlat közül az egyik olcsóbb. 

Még amikor hazafelé jöttünk, meg elintézem a bevásárlást, azt gondoltam, hogy van még energiám délután bármire. Aztán ez nagyon gyorsan el is múlt, és végül már nem csináltam semmit. 

Ráadásul ma este szembesültem azzal, hogy szinte biztos, hogy már nincs értelme a sheinről megrendelni azt a ruhát, amit kinéztem magamnak, mert lehet, hogy nem jön meg. Emiatt most kicsit csalódott vagyok, de mindegy, én vagyok a hülye, minek válogattam ennyit. 

Kedd

 Kicsit gáz, de pont olyan zombi voltam ma reggel is, mint tegnap este. Pedig jókat alszom mostanában, de valahogy semmi nem elég.. Oké, az egészen biztos, hogy rendesen kimerültem már mostanra, mert hiába (szerencsére) nem történnek nagy dolgok, azért a mindennapos kicsik is felőrlik a tartalékokat. 

Alig vártam, hogy hazaérjünk, zavart magam körül a folyamatos zsongás már. Pedig tök sokszor van olyan, hogy észre sem veszem az ajtócsapódásokat, a telefonok csörgését, és bármi egyebet, ami egy raktári irodába behallatszik. Itthon azért sokkal jobb a helyzet e téren, bár Roli is alig várja, hogy hazaérjünk, és az egész napos egyedüllét után végre legyen kihez szólni.

Ma sétáltunk is egy kicsit, elvittük a visszaválthatós flakonokat a repont automatába. Múltkor láttam egy tiktok videóban, hogy egy csaj rácsodálkozott, hogy tényleg van, aki ezeket visszaviszi? Én meg azt nem értettem, hogy ezen miért csodálkozik? Szerintem az tök jó, hogy ugyan fizetni kell flakononként, vagy aludobozonként 50 ft-ot, de nem kell (majd talán egyszer)otthon külön kukát tartani ezeknek, amit bizonyos időközönként elvisznek, hanem fogom, visszaviszem, beszkennelem az applikációs QR kódomat, bepakolom a flakonokat, majd ha végeztem, rányomok, hogy kérem a bankszámlámra, és pikk pakk meg is kapom. Attól én is tartottam, hogy hogy fogjuk itthon tárolni ezeket, amíg nem visszük vissza, de ezt is tök jól megoldottuk. Van erre a célra egy külön szatyor, abba gyűjtjük, és amikor az megtelik, elviszi valaki. A fiúk is gond nélkül használják, Patrikot kivéve, aki azt mondta, ő ilyenekkel nem akar foglalkozni, nem figyelgeti, nem gyűjtögeti. Ami egyébként tök meglepő, és ellentmondásos, mert mindannyiunk közül ő a leginkább környezettudatos. Ez a repont valahogy mégsem szimpatikus neki. De szerintem azért fog ez még változni nála is. 

Hétfő

 Az egyetlen pozitívum, amit a mai napról el tudok mondani, az az, hogy már július van, és szépen telnek a napok addig, amíg végre következik a nyaralás ideje. 

Minden másban tipikus hétfő volt. Nem is aludtam ki magam, mert először fel kellett kelnem becsukni a tetőablakot az eső miatt, aztán a csukott ablak miatt lett 30 fok a szobában. Szerencsére mire ezt a hőfokot elértük, már elállt az eső, és elég gyorsan vissza is aludtam. Mégsem aludtam ki magam. 

A munka monoton, de fárasztó és lélekölő. Igaz, az utóbbi inkább személyekhez köthető. Emiatt tényleg számolom a napokat, amikor kicsit végre kiszabadulok onnan. Minden nap úgy megyek pedig, hogy ma nem foglalkozom senkivel, nem érdekel ki mit csinál, mit mond, de nem sikerül függetleníteni magam. Gondolom azért több idő kell ehhez, főleg, mert alapjáraton azért inkább nyitott vagyok és szeretem az embereket, nem pedig bezárkózom mások előtt. 

De itthon minden rendben van. Erik nyomja a munkát minden nap, Roli itthon van, ő meg rengeteget segít a mindennapi teendőkben. Balázs nagyjából ugyanolyan fáradt, mint én, és nála is be van telve a pohár is. Tényleg jó, hogy már nincs sok hátra..