Az élet kegyetlen, és könyörtelen, mert életünk során minden és bármi megtörténhet velünk. Lehetünk az egyik pillanatban még felhőtlenül boldogok, a következőben meg már teljesen összetörve, romokban heverünk.
És kegyetlen, mert nem áll meg egy percre sem, minden megy tovább...akkor is előre halad, amikor nem csak megállítani szeretnénk, de még inkább visszafelé pörgetni egy kicsit.
Kegyetlen, mert a múlt úgy marad, ahogy van. Nincs lehetőség arra, hogy másképp csinàljuk, mást mondjunk, tegyünk.
Elképesztő érzelmi csatákat vívunk együtt is, külön is. Könyörtelenül törnek elő emlékek, idéződnek fel helyzetek, mondatok.
Nagyon nehéz, nagyon kegyetlen rész ez az életünkben.
Rengetegszer eszembe juttok... Hagyjatok időt magatoknak a gyászra, együtt és külön is. Engedjétek magatokat emlékezni, még ha nagyon fáj is. De legfőképp vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra! puszi
VálaszTörlésMinden szavadat értem 😔 amikor az anyukám elment, sehogyan sem értettem hogyan tud felkelni másnap a nap, hogyan tud kisütni, hiszen belül én csak mély fekete sötétséget éreztem 😢
VálaszTörlésIdővel, nagyon hosszú idővel azért könnyebb lesz, el nem múlik, csak egyre ritkábban jut majd eszetekbe.
Gondolok rátok sokat ❤️
NAgyon sajnálom, vigyázzatok egymásra és ha emlékeztek csak a szépre, a sok nevetésre a balatoni napokra. Sokáig fog még fájni, aztán egyszer már csak a sajgás marad.
VálaszTörlés