Bajnok

Nem voltunk ott vele, mert Lepsényben játszották az utolsó meccset. Ez volt az egyik ok, a másik meg az, hogy van valami kimondatlan egyezség köztünk, hogy nem járunk a meccseire családostól. Patrik szokott menni, meg a sógorom. Azért erre az utolsóra csak el kellett volnaenni, gondoltam én már tegnap is, de ma, amikor a meccs utolsó öt percét végignéztük a facebook live segítségével, végképp megbántam, hogy mégsem így lett. Az ünneplés perceit csorgó könnyekkel néztem. Ünnepelték őket, skandálták, hogy bajnokcsapat, pezsgőt locsoltak...mint a nagyok. 😊 Néztem az élő közvetítést, és lepergett bennem az összes ügyetlen, suta kis mozdulat, ami kicsi gyerekként olyan jellemző volt rá. Láttam a kis megszeppent arcát, amikor Patrikot vittük edzésre, és próbáltuk rávenni, hogy ő is próbálja ki. Nem hitt magában..mint ahogy az idén is majdnem teljesen feladta a térdsérülése után. Fél az újabb sérüléstől, fél attól, hogy ha nem teljesen jó állapotban játszik, akkor olyat hibázik, ami a csapat kárára lesz. De azért megy...mert a csapat része ő is.
És ma bajnok lett. Az utolsó fordulóban nyerték meg. Nagyon büszkék vagyunk rá.