Az éjjel soha nem érhet véget

Vannak meccsek, amiért érdemes akkor is útnak indulni, ha egyébként hajnali négykor keltünk, ötkor már dolgoztunk, és mindketten komoly stressznek voltunk kitéve egész nap.
Mindemellett Erik kisérettségire ment ma...matek szóbeli, magyar szóbeli. Izgult, mert a matek tanár még pénteken is úgy búcsúzott, hogy "semmi baj, Erik, legfeljebb majd integetünk egymásnak a pótvizsgán" A hétvégén minden este ki kellett kérdeznem a beugró kérdésekből. Tegnap estére mindent tudott, biztattam, hogy meglesz, de nagyon izgultam érte is egész nap.
Szóval ilyen előzmények után indultunk a kánikulában, dugóban ülve...kicsit kedvetlenül, mert ma is eggyel kevesebben voltunk, a sógorom sajnos továbbra sincs jól.
De aztán a teltházas meccs hangulata legyőzte a fáradtságot, kiűzte a stresszt belőlünk, és szó szerint a győzelembe hajtottuk a válogatottunkat. Mert együtt minden sikerülhet. Még a végén újra valóra válik egy álom...