Pünkösdhétfői Balaton

Azt hiszem, a múlt héten volt, hogy azt mondtam itthon, hogy nekem tulajdonképpen mindegy, hogy mikor, mindegy, hogy hova, de ezen a hétvégén szeretnék legalább pár órát a Balatonon lenni.
Nem volt vita belőle, gondolom azért titkon mások is vágytak már erre. Ma pedig útnak indultunk. Csak menet közben döntöttük el, hogy Füreden állunk meg először, majd aztán komppal átmegyünk a déli partra, és valahol ott megebédelünk.
Az egész nap maga volt a csoda. Pont olyan meleg volt, mint amikor nyaralni szoktunk, de még nincsenek mindenhol hihetetlen embertömegek. Igaz, meglepően sokan voltak mindenhol. Minden olyan, mint volt, mégis valahogy minden szebb is lett. Egész nap azt éreztem, hogy nem akarok soha többé visszamenni, ezt az érzést akarom magamnak minden napra, mert pont ez az, amire mindig vágytam. De tudom ám, hogy a hétköznapok ott sem lennének mindig felhőtlenek (csak mondjuk kiülhetnék a Balaton partjára, és attól, hogy nézném, máris nyugodtabb lennék)
Bogláron ebédeltünk, ott, ahol nyáron is szoktunk. Ebéd után körülnézünk a strandon, még a kikötőben is. Minden rendben, a vizet is teszteltem...bátrabbak már strandolhatnak is.
Még megálltunk Siófokon is, ott is sétáltunk egyet mielőtt hazaindultunk.
Elfáradtunk, de kellemes fáradtság ez..és imádtam a nap minden percét.