Ilyen ez

Azt olvastam valahol még régebben, hogy egy nő kora abból is hamar kiderül, hogy mi van a piperepolcán. Vagy kosarában, az én esetemben.. És tényleg így van, mert amíg húsz évvel ezelőtt néha volt szükség arra, hogy bekenjem magam testápolóval, addig ma már ez nem maradhat el egyetlen este sem. Tíz évvel ezelőtt még mindegy volt milyen, leginkább az alapján választottam magamnak, hogy milyen flakonban volt, és milyen illata van...ma már szükség van arra, hogy extra száraz bőrre való legyen, és az a tapasztalatom, hogy ebben meg kell fizetni a márkásabb verziókat, mert azok tényleg olyanok, amit ígérnek. Még mindig fontos az illat is, de már előbb veszem meg azt, ami feszesítést is ígér, mint azt, ami nem.
Aztán ott van az arckrém, ami húsz évvel ezelőtt nem volt téma. Tíz évvel ezelőtt hetente párszor kellett, de leginkább az érzés miatt. Ma ebből is olyan van, ami kevesebb ráncot, feszesebb arcbőrt ígér.
Van még szemránckrém, ami mostanra elengedhetetlen, és csak remélni merem, hogy azzal a zselés szemnyugtató valamivel együtt varázsol még kevésbé mély és látványos ráncokat a szemem alá.
Eddig nem sminkeltem rendszeresen, de lassan arra is szükség lesz, hogy minden nap legyen valami, amitől kicsit fiatalosabb leszek még.
A hajfesték ugye nem is kérdés, de már ott lapul az instant megoldás is, és néha be is vetem azt a bizonyos hajtőlenövést eltüntető festék sprayt.
Lehet, hogy tíz év múlva még ennél is több mindenre lesz szükség ahhoz, hogy valami még látszódjon a valaha volt fiatalságomból.