Van a fejemben egy jó hosszú, és nagyon megterhelő blogposzt, de folyamatosan elhalasztom a megírását, mert leírni is nagyon nehéz. Amúgy sem vagyok a legjobb lelkiállapotban, mostanra elértem a saját határomat. Jönnek a figyelmeztető jelek, és figyelek is ezekre. Az is egy ilyen, hogy több, mint egy hete nem vagyok képes kikászálódni a megfázásból, a köhögés szörnyen kínoz, és tegnap is, ma is éreztem, hogy a hátam is fáj egy kicsit. A köhögésre szedett lötty mindjárt elfogy, nagyjából alig valami hatása van csak, pedig elég lelkiismeretesen iszom minden nap.
Folyamatosan fáradt is vagyok, nincs kedvem szinte semmihez, türelmem meg még a kedvemnél is kevesebb.
Az mondjuk jót tesz, hogy végre jó idő van, bár nálunk ma délután is jókora mennyiségű eső esett.
Nem lesz könnyű holnap reggel megkezdeni a hetet, de úgy vágok neki, hogy lesz, ami lesz, péntekre kikuncsorgok magamnak egy nap szabit. Akkor négy napom lesz itthon, ami most olyannak tűnik, mint valami mennyország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése