Mára azt ígérték, hogy húsz fok lesz. Amikor tegnap este még télikabátban ültem a lelátón, és a meccs kevésbé izgalmas pillanataiban fáztam is kicsit, nehezen hittem el, hogy ez tényleg így lesz.
De így lett. Gyönyörű, napsütéses, meleg tavaszi időben indultunk Dunaszerdahelyre, és ott is ugyanilyen idővel vártak minket. Ha nem éltem volna át, most el sem hinném, hogy egyszál pulcsiban is nagyon jól éreztem magam. (És ha nem láttam volna az előbb a tükörben a saját szememmel, el sem hinném...de a nyakamat kicsit megszínezte a nap) A meccshangulat fantasztikus volt ma is, annak ellenére is, hogy a csapat messze volt a régi formàjától, nem is sikerült, csak egy döntetlent összehozni. De ez semmit nem vont le abból, hogy mi jól éreztük magunkat, egy szuper napot töltöttünk együtt.
Ez a nap is egy örök emlék marad.
Szelfi formájában is megörökítve:
Hazafelé még a naplementét is elcsíptük a Duna parton. Ez még egy ilyen ki kicsoda fotó, mert amúgy olyan jól néznek ki együtt, amikor egyformában vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése