Nem srmmi

Tegnap nem volt már elég energiàm este semmihez, így nem osztottam meg azt veletek, ami történt. Derült égből egyszer csak a belső "chaten" írt nekem a legnagyobb főnököm, hogy ráérek e fél tízkor, mert szeretne velem beszélni. Megírta, hogy melyik tárgyalóban vár. Nagy szerencse volt, hogy addig már csak fél óra volt hátra, mert így nem volt túl sok időm agyalni. Azért végiggondoltam, hogy vajon lehet e bármi a rovásomon, de arra jutottam, hogy nincs.
Négyszemközti beszélgetés volt, ami úgy kezdődött, hogy megkérdezte, mi is az, amire én vágyom, mert azzal tisztában van, hogy a mostani munkakörömnél sokkal komolyabb dolgokra vagyok képes, mert (őt idézem) kiváló kommunikációs készségem van, kiváló szervezőkészséggel is rendelkezem. Amellett, hogy azt is tudja rólam, hogy szakmai tudásban is messze leköröztem már rengeteg kollégát. Mégis visszadobtam évekkel ezelőtt egy lehetőséget, őt is elutasítottam tavaly, amikor ajánlani akart valahová, és most sem jelentkeztem egyik éppen aktuális álláshirdetésre sem. Elmondtam, hogy továbbra is arra az egy dologra várok, amit évekkel ezelőtt "kinéztem" magamnak, az az, amit a leginkább szeretnék. Azt is elmondtam, hogy azért nem jelentkezek, mert mostanra teljesen letisztult bennem, hogy a raktárban szeretnék maradni, az irodaszinten  nem tudnám jól érezni magam. Ráadásul vannak hiányosságaim képesítések terén, így az olyan helyeket eszembe sem jut megpàlyázni, ahol kérnek diplomát, nyelvtudást.
Elmondta, hogy nem véletlenül keres, de teljesen titokban kell még tartani, ezért nem az irodájában beszélgetünk most.
Àllast ajánlott. Egy másik munkakört, amit jelen felállás szerint hat hónapig kell betölteni. Az, hogy utána mi lesz, nem tudja, de ha úgy adódik, természetesen visszamehetek  a régi helyemre. Itt sem tudom most részletezni, hogy miről van szó, mert a titok az titok. Hétfőig kaptam gondolkodási időt.
Vannak most mindenféle érzések bennem, folyton csak kattog az agyam .de nagyon örülök. Azt is el fogom mesélni majd, hogy hogy döntök. De azt még nem most