Jajjnekem

Ma kezdődik az életemnek egy újabb szakasza. Ma kezdtem el betanulni annak a pozíciónak a helyettesítésére, amire évek óta vágytam már. Ez ugyan jelen pillanatban csak plusz terhet jelent minden tekintetben, de ugye a célokért áldozatot is vállalni kell. Semmi és senki nem garantálja, hogy nem éveken keresztül csak beugró ember leszek, ahogy az is előfordulhat, hogy majd amikor sor kerül a pályáztatásra valamikor, nem kerül elő egy nálam sokkal alkalmasabb jelölt. Ennek most nincs semmi jelentősége, az esélyt adom meg magamnak. Most még a tanulásra, mert a tudás mindig jól jön, és el sem tudja venni tőlem senki.
Igaz, a mai két óra után (előbb a saját munkámat kellett elvégeznem), amit ott töltöttem, akadtak komoly kétségeim az agyi kapacitásaimat illetően, de azzal nyugtattam magam, hogy pár évvel ezelőtt még a mostani munkám is sokkal nehézkesebben ment. Most még sok minden kínai, és látom már, hogy az excel rejtelmeibe sokkal mélyebben kell beleásnom magam (ilyen az, amikor a főnöknek táblázat volt a jele az óvodában). Kicsit össze is vagyok zavarodva, és feltettem magamnak a kérdést, hogy biztosan ezt akarom e. De persze, biztos.
Holnap újabb adag tanulnivalót kapok majd a nyakamba, csak győzzem felfogni. Arra mondjuk tökéletes ez az egész, hogy kicsit feltámasztom az ellustult agysejtjeimet is.