Annyira tele van az agyam ezekkel a munkás dolgokkal, hogy alig marad másra már az agyi kapacitásaimból. Odabent igyekszem jól osztódni, és a saját munkámat is maradéktalanul elvégezni, közben meg igyekszem mindig több mindent megtanulni, megjegyezni azokból, amire a helyettesítés kapcsán lesz szükségem.
Érdekes saját magammal kapcsolatban is megfigyelni, hogy bár fél lábbal már elég régóta kívül állok a mostani munkakörömböl, de leginkább a kollégák közül, mégis elég nehéz elszakadnom tőle. Gondolom köze van ahhoz, hogy van bennem jó adag megfelelési kényszer, meg persze ahhoz is, hogy a sok bizonytalan bénàzás közepette nagyon jó, hogy más téren még tele vagyok sikerélménnyel, mert bármit megoldom pillanatok alatt. Azt remélem, hogy ahogy biztosabb lesz majd az új tudásom, úgy majd ez is megoldódik. Mert az nagy gáz lenne, ha menet közben kiderülne, hogy képtelen vagyok elszakadni. Bár...sosem a munka résszel volt itt baj, hanem a körülményekkel.
Egyébként egész héten küszködök a gyomrommal, fáj, görcsöl, nem esik jól semmi. Pénteken lehet, hogy itthon is maradok, szerzek magamnak egy hosszú hétvégét. Hátha sikerül kicsit utolérnem magam az itthoni dolgokkal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése