Még nem is mondtam

Pedig már péntek van.. Szóval, el sem meséltem, hogy tulajdonképpen szerda reggel óta gyakorlatilag fájdalomcsillapítókon élek. Ha nem adagolom rendszeresen, akkor baj van. Ma estére már odáig is fajult ez, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy én tényleg ekkora hülye vagyok, hogy eszembe sem jutott orvoshoz menni? Illetve, de, tegnap, amikor munkába indultam, már eszembe jutott, csakhogy akkor már késő volt, mert a doki is délutános volt velem együtt. Ma meg csak épphogy két órát rendelt, én meg akkor pont ebédet csináltam munka előtt, meg igazából délelőtt olyan elviselhetőnek tűnt. Persze, mert rögtön ébredés után elrohantam a gyógyszeres fiókhoz, és bevettem egy vízben oldódó cataflamot is, meg egy simát is. (egyesével nem hatnak)
Azt hiszem amúgy, hogy Balázsnak is csak ma reggel vallottam be, hogy igazából napok óta szenvedek már. Látszani nem látszik rajtam, mert olyan csendesen szenvedős fajta vagyok.
Ja, és hogy mi fáj? Hát arról aztán fogalmam sincs. És ilyen sem volt még. Úgy kezdődött, hogy hétfőn délután kicsit fájt a nyakam. Mint amikor elalszom, vagy ilyesmi. Aztán kedden jobban fájt már, de még mindig bőven belefért abba, ami elő szokott azért fordulni. Na és aztán kedd éjjel már alig aludtam, mert többször is felébredtem arra, hogy az arcom bal felén valahogy mintha minden fájna, de olyan érdekesen. Aztán szerda reggel úgy ébredtem, hogy nem is tudtam eldönteni, arra ébredtem e,hogy szól az ébresztő, vagy arra, hogy tejóistenmiezamiennyirefáj. Mert akkor már itt volt a haddelhadd. Kicsit olyan, mintha a torkom felől jönne, de nem tudom azt mondani,hogy a torkom fáj. A nyakamhoz fáj hozzáérni, és fáj megmozdítani, de nincs rajta duzzanat (meg amúgy voltam már mumpszos, és azt olvastam, azt nem lehet többször). Amikor úgy igazán tombol a fájdalom, akkor olyan, mint egy kiadós fogfájás, mert együtt fáj minden azon a felén, még az állkapocs csontom is, egészen a fülemig. De gond nélkül tudok nyelni, enni, inni, (cigizni), és amikor hat a fájdalomcsillapító, akkor mintha mi sem történt volna.. Nem vagyok náthás, nincs hőemelkedésem, látszólag semmi bajom a világon.
Most azért már eldöntöttem,miután ma már gyógyszer nélkül nem merek lefeküdni sem, hogy ha ez így marad, kedd délután elmegyek a háziorvosomhoz, hátha ő fogja tudni, hogy mi ez, ami fáj nekem.


De azért jó hír is van mára (és ez felülír minden szenvedést is)... mert most már egészen biztos, hogy lesz egy gazdasági informatikus is a családban. :) A levél nem jött meg, így aztán felhívtam délután az iskolát, hogy ne maradjunk bizonytalanságban a hétvégére.. és megerősítették, hogy igen, Eriket felvették. :) Hurrá. :)