2017. ápr. 6.

Ha én lennék az oktatási miniszter

Nagyon sok dolgom lenne, az nem kétséges. Mert mire ebből a mostani, félig halódó rendszerből sikerülne felépítenem egy, a korunknak megfelelőt, hát bizony sokat fájna a fejem. Már csak azért is, mert azt gondolom, úgy, ahogy van, az egészet szét kéne szedni pici kis elemeire, megvizsgálni mindent, és csak azt szabadna meghagyni belőle, ami tényleg nagyon fontos. Mert nekem semmi kétségem nincs afelől, hogy vannak olyan emberek, akik számolnak mindenféle köbgyökökkel, meg használnak logaritmusokat. Még azt is elhiszem, hogy létezik ember, aki az iskolapadon kívül is számolt már ki többismeretlenes egyenletet. Nem sok, de biztos létezik. (mondjuk, Sheldon Cooperről el tudom képzelni, hogy ha unatkozik, akkor felír egy ilyen többismeretlenes egyenletet, és mondjuk a zászlós műsora szünetében csak úgy hanyagul megoldja) Biztosan vannak olyanok is, akiket lenyűgöz a Homérosz, vagy szívesen tanulják a Toldit.
De mégis.. azt hiszem, azokra a dolgokra, amiket a gyerekeink tanulnak az iskolában, nem túl nagy szükségük van. Még csak azt sem lehet elmondani, hogy maradandó ez a tudás, mert én is elfelejtettem egy csomó mindent már. Arról nem is beszélve, hogy Patrik olyanokat tanul matekból, amikről én még nem is hallottam.
Fontosnak tartanám, hogy mindenki tudjon értő olvasással olvasni. Kiemelt prioritással kezelném, hogy mindenki tudjon helyesen írni. Fontos lenne, hogy tudjanak fejben számolni. Ezresekkel is akár. Meg fontos lenne, hogy a számolás logikáját is tudja mindenki. Ugyanez a helyzet a szorzótáblával is. Fontos a magyar történelem. És fontos a magyar irodalom is. Tudniuk kell minden magyar költőről és íróról ugyanúgy, mint a nagy magyarokról. De nem tartanám feltétlenül szükségesnek, hogy pl. E.T.A Hoffmann munkásságával foglalkozzanak. (tegye fel a kezét, aki google nélkül is tudja, ki ő)
És akkor, ha szépen kiemelnénk a fontos dolgokat, és hagynánk őket ezekben elmélyedni, akkor még akár az olyasmire is jutna idő, hogy pl. megtanítsuk őket szocializálódni, és nem lélektelen robotként viselkedni majd felnőtt korukban.
Ez az egész arról jutott eszembe egyébként, hogy milyen elképesztően sok olyan felnőtt emberrel találkozom (értsd: dolgozom együtt), akiknek nem tudnak szöveget értelmezni, akik nem tudnak helyesen írni, akik képtelenek normálisan viselkedni. Arra jutottam, hogy rosszul vagyunk szocializálva, mert már egészen kicsi korunktól kezdve belénk van kódolva ez a versenyszellem, hogy jobbnak kell lenni másoknál, mert ha nem, hát akkor baj van.
Ha én lennék az oktatási miniszter, megszüntetném az osztályzatokat, és bevezetném a százalékos értékelést. Elsődleges feladatomnak tekinteném azt is, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, mindannyian önmaguk legjobb barátai, és minden tudás, minden tapasztalás csak őt teszi értékesebbé, és többé.


Hát.. még szerencse, hogy nincsenek politikai ambícióim.. nem lenne egy nyugodt percem sem, ha ezt mindet meg szeretném valósítani. :D

8 megjegyzés:

  1. Hááát, most vitatkoznék veled picit, Dius, ha lehet. :-) Mert én meg inkább azt látom, hogy nem annyira a versenyszellem hajt sok embert, hanem a látszat, hogy jobbnak látszódjon, vagy a másik része meg az érdektelenségbe süpped (most a munkára gondolok), meg az vezérli, hogyan kerülje el, hogy arrébb kelljen tennie egy ceruzát. És közben meg látszatból csinál valamit. (Persze ez a munkahely, meg a környezet, meg minden más hatása is, nem feltétlenül maguktól ilyenek...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abszolút én is azt látom, amit Teide. Tisztelet a kivételnek.

      Törlés
  2. Igen, szerintem az emberek többsége nem azért olyan látszat munkás, mert direkt, hanem mert utálja, későn jött rá, hogy nem ezt szeretné igazán, de esélye sincs váltani. Inkább bejár dolgozni, alig várja, hogy leteljen a munkaidő és megy haza. Belefáradt, csüggedt, zúdul rá a napi szar , bocsiiiiii, a politika, sok esetben a minimálbér, ami éhen halásra elég és úgy egyáltalán...a magyar ember az utóbbi pár évben, ebben biztos vagyok, hogy főleg az utóbbi pár évben belefásult a dolgokba, leszarom ember lett, szépen kioltották a többségből a maradék akarást és lelkesedést is.
    Ami az oktatást illeti. Igazad van. Nem az a fontos, hogy életre neveljen, hogy megtanítson alap dolgokat, hogy pl. hogyan kell írni egy önéletrajzot, vagy számlát nyitni majd egy bankban, vagy fejben a kassza előtt nagyjából összeadni mennyit kell majd fizetni, hogy hogyan kell viselkedni stb.stb.stb. hosszan sorolhatnám. Helyette van a töltelék, a sok felesleges dolog, amit ma megtanul holnap már nem tud dolgok....ááááááááááááh bele sem megyek mélyebben, mert kiráz tőle a hideg. ÉS nem hogy előre mennénk, még inkább a kőkorszakhoz vissza....
    Hoffmannt pont google nélkül is tudom :D :D :D

    VálaszTörlés
  3. O irta Az arany viragcserepet. Olvastam, de mar nem emlekszem, mirol szol. Es a korszakot is csak saccolni tudom. Gaz.

    VálaszTörlés
  4. E.T.A Hoffmann-t én is ismerem :-)

    Engem inkább a tempó az, ami zavar. Hogy őrületes iramban nyomják az információt már harmadikban is. Amikor pont ezeket az alapdolgokat tanulják, hogy szorzás-osztás-fejszámolás, és a nyelvtanról nem is beszélve. Én azt látom, hogy csak vágtatnak végig a tananyagon, mert végezni kell, de nincs idő arra, hogy a tudás rutin legyen, hogy az igekötők egybe-vagy különírásán ne kelljen gondolkodni, hanem jöjjön magától, hogy a 7x12-t fejből rá tudják vágni, hogy 84. Engem inkább ez zavar. Mert oké, írnak egy dolgozatot, ami még sikerül is jól, de ezek pont nem azok a dolgok, amit csak a dolgozatra kellene jól tudni.

    Hát igen, és a szövegértés. Na az nagy baj. De ez a hiányosság már a mi generációnkon is érezhető.

    VálaszTörlés
  5. A szövegértésről hosszan tudnék mesélni, az én ügyfeleim nagy része funkcionális analfabéta, a korosztály pedig elég nagy mert 20-80 évesig terjed legalább, de a mai fiatalok különösen tanácstalanok bármilyen nyomtatványnál. A kedvencem, hogy anyja neve: Kovács Pálné ... de millió sztorim van. Az iskola sajnos valóban nem az életre nevel.

    VálaszTörlés