Még van

Egy kicsi bennem a szokásos és megszokott stresszelésekből. Onnan látszik ez jól, hogy ma majdnem idegrohamot kaptam a gondolattól, hogy már délután két óra van, és még sem elmosogatva sem felmosva nincs, mire aztán észbe kaptam, hogy tökmindegy, sem holnap, sem azután nem kell mennem napokig sem dolgozni.
Remélem azért, hogy nem akkor fogok ebbe az egészbe belejönni, amikor már majd alig lesz hátra egy-két nap. :D
Még egy kicsit stresszelek azon is, hogy holnap még meg tudjam venni azokat a dolgokat, amiket kigondoltam, és viszonylag rövid idő alatt végezni is tudjak.
Aztán majd holnap meg jól lenyugszom, valahogy így: