Jó ez a sok ablak, az már biztos. Szép világos tőle a lakás. Reggel a felkelő nap a nappali tetőablakán süt be először, majd aztán ahogy telik az idő, úgy jelenik meg egyszer csak délelőtt a nappali másik ablakában, és végül, este az étkező ablakának sarkából láthatjuk, ahogy búcsút vesz.
Ezen túl még arra is tökéletes, hogy mindösszesen öt órát eltöltsek azzal, hogy leszedjem a függönyöket, minden ablakot lemossak kívül-belül, tokkal-párkánnyal együtt, majd aztán a függönyöket visszategyem. Voltam olyan fantasztikusan ügyes függönyválasztó, hogy a gyerekek szobáinak a négy ablakára valókat vasalnom is kell, mert egyébként úgy néz ki, mintha a kutya szájából rángatták volna elő, és nem, nem lógja ki magát.
De ez a sok ablak tökéletes arra is, hogy miközben elmélyülten tisztogatja az ember pl a tok belső felét, mindenfélén gondolkodjon, és rájöjjön például arra is, hogy milyen igaz az, hogy előbb utóbb mindannyian meg fogunk felelni annak a képnek, amit elvárnak tőlünk.
Ennél tökéletesebb gondolkodást teremtő helyzet már csak az, amikor azt a temérdek mennyiségű ruhát hajtogatom, amit ma is mostam. :)
Mondhatjuk, hogy gondolkodom, tehát vagyok.. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése