Mindig mondom, hogy az idő nem a barátom, és erről mindig bizonyosságot is szerzek. Meg hát, úgy tűnik, hogy az idő múlásával is nehezen barátkozom. Nem is annyira az éveim számának a növekedése az, ami zavar, főleg, mert egyébként nem tudom magam összeegyeztetni azzal a harminckilenccel, ami nemsokára következik, hanem sokkal inkább az, ahogy a gyerekek nőnek.
Valamelyik nap mondta Erik, hogy csütörtökön tablófotózás lesz. Akkor majdnem megkérdeztem, hogy aztán neki mégis mi köze van hozzá, mire gyorsan észbe kaptam, hogy ja, persze, hát ő mindjárt ballag az iskolából. Aztán ma megint eszembe jutott ez a tablófotó dolog, és rákérdeztem, mikor is lesz. De sehogy sem tudom magamban még összerendezni a sorokat, hogy Erik, az a kis kópé ErucMerucka, ahogy hívta magát sokáig mindjárt befejezi az általános iskolát. Pedig így lesz, jó lesz, ha ezt tudatosítom magamban.
Nem könnyű...
Jaj, én is így vagyok ezzel, pedig még nekünk pont egy év van az oviból és a suliból is hátra, de már most furcsa, hogy mindjárt ott tartunk... És nekem is az a legfurcsább, ahogy a gyerekek "öregednek" :) , néha riasztó...
VálaszTörlésPont ezt éreztem Vió tablóképét látva:)
VálaszTörlés