Kétféle tábor van jelenleg (a besorolás csak és kizárólag a saját ismerőseimre vonatkozik, nem általánosítás). Az egyik, aki mindent elhisz, fenntartás nélkül. Ő az, akivel meg lehet etetni bármit, az összes "nagyon fontos" vitaminkészítménytől elkezdve mindenféle összeesküvés-elméletig. A másik pedig, aki valahogy megpróbál a múltban élni, és azzal veregetni a vállát, hogy ő mekkora magyar, és micsoda hagyományokat őriz. Az, hogy közben mindkettőjük mellett elmegy az élet, fel sem tűnik nekik. Az egyik gond nélkül vásárolgatja október közepén a szaloncukrot karácsonyra, a másik a bolt közelébe sem megy, hanem szorgosan gyűjtögeti a recepteket, és irkálja a naptárba, melyik nap mit fog csinálni, hogy majd minden időben készen legyen. Egyik sem normális szerintem, mert közben pont azt a napot nem élik meg, ami éppen zajlik.
Nincs időnk semmire sem, mert mindent gyorsan akarunk. Azt sugallják a reklámok, hogy gyorsan kell vacsorát főzni, gyorsan kell elmulasztani a fejfájást. A gyerekeinktől azt várják, hogy gyorsan nőjenek fel annyira, hogy már ne legyen velük gond, gyorsan legyünk túl az ilyen-olyan problémáikon, amihez ezer meg egy fejlesztőlehetőséget ajánlanak. Legyünk gyorsan túl azon a korszakon, amikor még nyitva van a szemünk, és lehetőleg legyenek körülöttünk olyan felnőttek, akik már rég nem látnak. Ha minden úgy zajlik, ahogy kell, akkor a vége egy tökéletesen közönyös társadalom lesz, akik ész nélkül csak kattintgatnak, megosztanak, mindenféle érzelem nélkül.
Néha már-már fájdalmas, hogy mindezt még látom. Talán könnyebb az a droid-lét.
A téma kimeríthetetlen, és biztos lesznek, akik felhorkannak, mert magukra vesznek egy-egy mondatot belőle, de nem kell mindig minden inget felvenni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése