Jó nap

Úgy akarok lefeküdni, hogy csak a jóra és a szépre gondolok a mai napból, úgyhogy csak azt a részt mesélem el. :P (a másik úgyis több átgondolást igényel)
Ma délelőtt újfent Pesten találtuk magunkat. Nem is voltunk messze a tegnap esti meccs helyszínétől, többször is elmentünk előtte. :) (ennyi erővel ott is aludhattunk volna) Először meglátogattuk a sógoromat a kórházban, és mindannyian örültünk a jó időnek, mert így ő jött le hozzánk, és a padon tudtunk beszélgetni. :) Az meg úgy ugye egészen olyan, mintha nem is kórházban lenne. :)
A látogatás után az egyik kedvenc Burger Kingünkbe mentünk ebédelni, oda, ahol a villamos mellett lehet ebédelni. :) Így is volt, mentek a villamosok rendületlenül, sütött a nap hét ágra, még majdnem melegünk is volt. Fagyiztunk is egyet ebéd után, majd elindultunk a Margitszigetre. Mert ott még nem voltunk sosem. Meg mert legalább tizedszer mondtam már ezt el pár hónapon belül. :D Jó messze parkoltunk le a kocsival, úgyhogy már odaérni is jó kis séta volt. De minden lépést megért ahogy a szél belekapott a hajamba a hídon, miközben úgy sütött a nap, hogy melegítette az arcomat, és közben nézhettük, ahogy a Dunán mennek a hajók. (nem voltak olyan szépek, mint a balatoni hajók, de azért..)
Lementünk a Duna-partra is, naná.. Ott azért érezhetően jobban fújt a szél, a fiúk egészen lemerészkedtek a kövekre. Én oda nem mertem, féltem, hogy nem tudok visszajönni azon a betonizén, amin le kell menni. :D
Végül aztán sétáltunk egy kicsit, és letelepedtünk a szökőkúthoz, mert ha már itt vagyunk, csak megvárjuk a zenés műsort. :) Megérte várni. Még azt a csodát, ami ott volt. Elmesélni nem tudom, legyen az elég, hogy volt egy pillanat, amikor elsírtam magam. Látnia kell mindenkinek szerintem, átélni azokat a pillanatokat, mert komolyan teljesen kikapcsolt bennem minden mást, csak a zene volt, meg a víz, és ennek a kettőnek az együttes csodája. :)
Azt hiszem, jövő héten párszor majd eszembe jut egy-egy nehezebb pillanatomban. :)