Arról, hogy mennyire vagyok titkolózós

Elég röviden meg tudnám válaszolni. Semennyire. Legalábbis többnyire. Annyira nehezemre esik titkot tartani, hogy majd megpukkadok tőle. :D  Amikor valakinek meglepetést akarok szerezni, akkor is szükség van arra, hogy legalább néha utalhassak rá, hogy valami majd lesz, mert megőrülök a tudattól, hogy van valami, amit nem mondhatok ki. :D
Éppen ezért furcsa lehet, hogy a közelmúltban két olyan dologról is szó volt, amiről azt írtam, hogy majd a maga idejében fogom konkrétan elmesélni. Nos.. azt mondjuk akkor nem írtam, hogy ezek az idők bizony hosszú heteket, esetleg hónapokat fognak jelenteni. Nem könnyű nem írni róluk úgy, ahogy éppen most vannak bennem, de -már csak babonából is- egyelőre ott maradnak, ahol vannak. Egyébként is csak "félkész", vagy "negyedkész" minden. De az egészen biztos, hogy abban a pillanatban, amikor teljesen egész lesz minden, azonnal késztetést fogok érezni arra, hogy "lelőjem a poént", és elmeséljem. Remélhetőleg jó passzban leszek épp, és nem hulla fáradtan fogok írni róla, hogy ne az legyen, hogy a mondanivalóm felénél elfogy az energiám, és abbahagyom. Mondjuk gondoltam már arra is, hogy elég unalmas lehetek, ha még én saját magam is képes vagyok bealudni a mondanivalóm kellős közepén. :D
Szóval..csak annyit akartam mondani, hogy nincs itt semmiféle elfelejtés. Csak még nincs itt az idő semmire sem. :) (és amúgy is.. az ilyenekkel milyen jól be lehet biztosítani, hogy el ne felejtsetek :P)