Szeretem azt, amikor az emberek használják a dolgaikat, és arra használják, amire azok valók. De még ennél is jobban szeretem azt, amikor az emberek használják az eszüket is. Arra, amire való. Gondolkodásra, például. Ha már adatott nekünk ilyen, hogy eszünk van, akkor illik használni is.
Sajnos képes vagyok dühbe gurulni, amikor az ellenkezőjét tapasztalom. Főleg olyankor, amikor egyébként okos emberek nem használják az eszüket és a vesztükbe rohannak vele. Sajnos azért, mert hülyeség ez részemről. Mindenkit nem lehet és nem is kell megmenteni. Ha a vesztébe rohan, akkor annak oka van. Akkor neki azt meg kell tapasztalni, és aztán az abból adódó összes tanulsággal a tarsolyában menni tovább, és lehetőleg nem elkövetni újra azt, amitől majd újra a vesztébe rohan.
Sajnos arra is képes vagyok, hogy nem fogom be a számat az ilyen helyzetekben, és előállok valami tanáccsal. Hogy én hogy csinálnám. Nem mintha én akkora penge lennék, de ugye a más baját tök könnyű megoldani.
Sajnos arra nem vagyok képes, hogy az ilyen emberek fejébe beköltözve elfordítsak egy csavart, vagy akármit, és ezzel a neki megfelelő irányba indítsam a dolgokat. Pedig ..... sajnos, vagy nem... szerintem, ha tehetném, megtenném.
Na, magamra ismertem. :) Én is mindig megakarok valakit menteni. Illetve már annyira nem de ha látok hülyeségeket, akkor az első hogy miért?? amikor másképp jobb lenne. Nehéz megállni , hogy ne szóljak vagy ne mondjam el a véleményem, pedig nem kell.
VálaszTörlés:) Azért jó, hogy nem vagyok ezzel egyedül. :) Nagyon nehéz néha csendben maradnom.
VálaszTörlés