2015. márc. 30.

Erről szólt

Még nincs teljesen vége a márciusnak, csak majdnem, de azért én már levontam a magam számára a megfelelő konzekvenciákat. Vagy inkább úgy kéne fogalmaznom, hogy arról szólt ez a március, hogy kicsit másképp is kinyíljon a szemem, mint eddig. Azt nem mondom, hogy veszett boldogság töltött el attól, amit így látok, sőt. Bizonyos tekintetben összeomlottam, mint egy kártyavár. De mindenképpen jobb ez így. Van pár dolog, amit nehezebben emésztek, de elfogadom, hogy ezekkel még van dolgom. De ugyanekkor, amikor ezzel a másikféle nézéssel nézek, látom azokat a jókat is, amiket eddig azért nem vettem észre, mert olyan természetesek voltak. Ez számít, erre koncentrálok, és ez éltet. A többi meg nem érdekes.
Az egyik legnagyobb csalódás, és legfőbb tanulság valami ilyesmi:



De most, hogy már ezen is túl vagyunk, igazán jöhetne a napsütéses-madárcsicsergős tavasz. De úgy tényleg igaziból már.

1 megjegyzés: