Régebben nagyon szerettem a délutános hetet. Merthogy tovább lehet aludni, mint amikor reggeles vagyok, meg mert nyugisabb is, mint a másik hét. De mostanság valahogy fordult a kocka, és jobban szeretek hajnalban menni, és délután itthon lenni. Valahogy másképp tudom intézni a dolgokat, és több időt tudok szánni arra is, hogy esetleg pihenjek egy kicsit hétközben. A délutános hét nem ilyen. Főleg, ha egyedül vagyok itthon délelőtt, mert akkor muszáj folyton csinálnom valamit.
Ráadásul itt vannak az esték.. fél tízig dolgozom, tíz körül érek haza. Olyankor még fürdeni kell, a kádban olvasni kell (jó, ez nem lenne muszáj, de a legjobb levezetés), és aztán előkészíteni a másnap reggelre szükséges dolgokat, blogot írni. Szinte törvényszerű, hogy éjfélkor kerülök ágyba. Hatkor meg elkezd zenélni a telefonom, és nagyon nehezemre esik olyankor felkelni. Rá is szoktam még egy negyed órát húzni.
De azért van ebben a délutános hétben is valami jó is. Mert néha jólesik egyedül lenni, és zenét hallgatni, meg tenni-venni. :) Még akkor is, ha amúgy fura. Mármint az egyedüllét. :)
Hát, talán mert a délutános hetekben a délelőttökben mindig ott az érzés, hogy "nemsokára indulni kell dolgozni". Nem?
VálaszTörlés