16

Mi az, amit még nem mondtam el Vele kapcsolatban? Mi az, ami nem önmagam ismétlése, és nem tűnik felesleges ömlengésnek? Na, ezeket nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy amikor kislányként még a Barbie babákkal játszottam azt a játékot, hogy Barbie és Ken egy család, akkor mindig valami ilyesmiről ábrándoztam. Annak idején aprólékos gonddal rendeztem be ezeknek a babacsaládoknak az otthonukat, leginkább ez okozta a játék örömét.
Valami ilyesmi "játék" ez az egész is, amiben élünk. Újra és újra otthont teremtünk magunknak, ahogy tettük ezt az elmúlt tizenhat évben. Berendezkedtünk fiatal párként, majd berendezkedtünk egy gyerekkel,  aztán kettővel, és hárommal. Berendezkedtünk arra, amikor nehéz volt boldogulni, és arra is, amikor lehetett már lazítani a gyeplőn. Játszottunk veszekedős játékot is párszor, bár- bevallom- ezt velem elég nehéz, lévén nem vagyok az a veszekedős fajta, de azért néha csak beszálltam én is ebbe a játékba. Mindig van valami újdonság is a játékunkban, valami, ami miatt újra és újra játék lesz az egész. Néha kihívásokkal teli, máskor sétagalopp csupán.
Az a lényeg, hogy játékszabály csak egy van. Amit akkor, 16 évvel ezelőtt megfogadtunk: "Holtomiglan, holtáiglan, mindenféle bajában..."