Az a helyzet, hogy azon kaptam Rolit, hogy tök észrevétlenül, (el sem tudom képzelni, hogy hogyan :D) de ő is rendesen focifertőzötté vált. Na persze, egy ilyen családban ez alapnak tűnik, de pedig Ő volt a nagy kivétel. Aki régebben eljött a meccsre, de nem kötötte le teljesen a végéig. Na jó, lehet, hogy még akkor annyival kisebb is volt, nem tudom. De most azért már ezen bőven túl van, mert nemhogy leköti, de élvezi, és drukkol, és nem utolsósorban ő maga is élvezettel játssza is a bátyjaival, az osztálytársaival, vagy épp bárkivel. :) Kis cuki még, mert azt gondolja, játszhat még majd akár a Real Madridban is, mert mondták már rá, hogy milyen ügyes. :) Amúgy persze, merjünk nagyot álmodni, de azért én tudom, hogy nem focistának született. :)
Erik nagy Barcelona fun, ötünk közül egyedül, emiatt aztán vannak nagy heccelések, de jól bírja. :) Néha én ugyan megsajnálom, és olyankor mondok valami jót is a csapatára. Sőt, hajlandó voltam "barszás" párnát, és "barszás" sapkát is venni már. (és majdnem rávett a törölközőre is) Ő is szívesen focizik is.
Na de mindenki közül a toplistás "focib*zi" kétségkívül Patrik. Aki játssza, aki nézi, aki elemzi, aki szakérti, aki mindenből felkészült, utánaolvas, elolvas, szerkeszt, és még nem is tudom mi minden. Bámulatos, komolyan mondom. Bár néha roppant fárasztó is. Mert csak szóba kerül egy focista neve, és már sorolja is, honnan jött, mit játszott, ki fedezte fel, meg még ami csak eszébe jut. Ezt a fajta lelkesedést nézve néha már én is úgy érzem, még a végén lesz valami köze a focihoz.
Amúgy meg az a nagy szerencsénk itthon, hogy ha az El Classico tekintetében nem is egyfelé drukkolunk ma este, azért legalább mindannyiunknak zöld a vére. :) (bár.. újabban van, akié világoszöldre változott :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése