Énekelhetném, mint Dolly Roll annak idején, hogy "Ó, Riviéra, forr a tenger, ó Riviéra, sok boldog ember....." (tényleg, ezt is leírhattam volna a hetes játékban, hogy mindenről eszembe jut valami dal). És amúgy énekelném is, mert hurrá, már csak holnap kell suliba és oviba indítani a fiúkat. De mégsem éneklem, mert arról konkrétan még fogalmam sincs, hogy is lesz megoldva ez a hosszú szünet. Ami biztos, a júliust kipipálhatjuk nagyjából. (mert akkor nyaralunk is, Patrik táborozik is) De az csak egy hónap a két és félből.
Mindkettőnknek dolgozni kell, mese nincs. Balázs ráadásul ugye éjjel. Ami azt jelenti, hogy a fiúknak nem ártana csendben lenni legalább délig. Ami jelen pillanatban teljességgel lehetetlennek tűnik. Még úgy is, hogy mondjuk én minden másodpercben rájuk förmedek (persze suttogva), hogy maradj már csendben! Hát még akkor, ha még én sem leszek itt, mert mondjuk én megyek nyitni.
Túl ezen, hogy csendben kéne lenniük, még valamit majd enniük is kell. Ebben ugyan én vagyok a balfék, amiért bénán osztom be az időmet, meg nem tudok korán kelni, meg ilyenek.. de még jelen pillanatban ezt a részt sem tudom. Ha megfőzöm előtte nap, tuti, hogy épp akkor, mikor kész lesz, mindenki azonnal éhen akar majd halni, és csak az lenne jó. Ha mégis bekerül valamilyen úton-módon a hűtőbe, akkor ugye melegíteni kell. Amivel meg kell várni az apjukat. Akinek amúgy minden vágya lesz ébredés után két perccel kaját osztani a siserehadnak.
Szóval.. alig várom, hogy ne kelljen nap mint nap az iskolai hülyeségekkel foglalkozni, de sosem rettegtem még így a nyári szünettől. Naigen.. és azt nem is taglaltam, pedig jelen van a dolog, hogy micsoda bűntudatom van, amiért nem leszek velük itthon. Mert eddig még mindig.. most meg nem... ami tudom.. életszerű, meg minden.. csak mégis.. na.. még akkor is, ha amúgy egy fél óra alatt ki tudnak úgy akasztani, hogy ihajj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése