Szülinap

Rendhagyó szülinapi post következik. Kicsit szomorkás is talán.. Valaki, aki nagyon fontos volt az életemben ma lenne 45 éves. Tudom, ha mindez nem feltételes módban lenne, akkor már sütöttem volna neki tortát, és ma már bizonyára telefonon is felhívtam volna. Mindezt már nem tehetem meg, már nem itt ünnepel.
Sokszor búcsúztam már tőle gondolatban, szavakkal, emlékezéssel. Igazán sosem tudtam még elköszönni. Ma is különös erővel zuhant rám a hiányérzet, pedig az eltelt három évben igazán hozzászokhattam, hogy nincs már itt velünk.
Úgy döntöttem, különös szülinapi ajándékként megírom neki itt, amit sosem mondtam el neki. Nem másért, mint azért, mert magam sem igazán tudtam ezt még akkor, mikor megtehettem volna, hogy elmondjam. Ma már tudom, azért fáj ennyire, hogy nincs, mert olyan volt nekem, mint egy pótapa. Az igazi apám már jó pár éve nincs jelen az életemben, és ő nem hiányzik. Zsolti igen. Nagyon hiányzik. Pedig tudom, annyiszor mondta volna már meg a magáét, ahányszor csak tehette volna. Sokszor mondta volna, hogy "Diuska, nem jól gondolod.." Ő volt az egyetlen ember, aki minden barátunk közül képes volt arra, hogy egyformán szeressen minket, Balázst pont ugyanúgy, mint engem. Vagy Balázst egy kicsit másképp, mint engem. Afféle atyai szeretet volt ez, mindkettőnknek pótolt hiányzó dolgokat, mégsem éreztük soha, hogy oktatna, kioktatna, vagy befolyásolna. Ráadásul néha lükébb volt, mint bármelyikünk. :D

Jó lenne ma tortát sütni, és ünnepelni. Szép, kerek szám ez a 45. Gondolatban megsütöttem. A gyertyákat ugyan eloltják a könnyeim, de majd újragyújtjuk. Egyszer pedig találkozunk, és bepótoljuk az összes elmaradt beszélgetést, ünneplést, és végig fogom hallgatni az összes Diuska kezdetű mondatot is. :)
Boldog Szülinapot, Zsolti. :( :) Köszönöm, hogy az voltál nekem, aki. :)