Egy újabb első

...dolog az életünkben. Ezúttal kivételesen nem az első gyermekünkhöz kapcsolódik az esemény, hanem a másodikhoz, akinek úgy hozta a sorsa, hogy nem csupán második lett, de mindjárt középső is. Ebből fakadóan többnyire nincs könnyű helyzetben. De ez majd egyszer egy másik blogbejegyzés témája lesz.
Amikor a félévi bizonyítvánnyal hazaérkeztek, első felindultságunk és csalódottságunk után Balázs és Erik, mint férfi a férfival "üzletet kötöttek". Sosem kínáltunk még jutalmat tanulásért, de akkor, abban a helyzetben nem volt mit vesztenünk, bármit megtettünk a cél érdekében, hogy értse, és megértse, mennyire fontos, hogy jól tanuljon, és jól viselkedjen. Az alku egy bicikli volt. Amire Erik már nagyon-nagyon vágyott (úgy egyébként meg nagyon időszerű is volt a csere, de miért ne lehetne összekötni a kellemest a hasznossal). A két férfiember megbeszélte egymással, ha kijavítja a magatartás hármast, és a többi jegye is ötös lesz, akkor kap egy új biciklit.
Öröm volt látni, ahogy megtáltosodott az alku után. Sorra hozta az ötösöket, büszkén jött a magatartás-jegyeivel. Tanult, gyakorolt, kérdezett. Megcsinálta a szorgalmikat.
Áprilisban Balázs komolyan gyűjteni kezdett a biciklire, akkor már úgy tűnt, mindenképpen szükség lesz rá, hogy betartsa az alku rá eső részét.
Májusban Erik megírta az osztály legjobb magyar felmérőjét, majd alig pár nappal ez után a legjobb matek is az övé lett. Jelentőségteljesen néztünk egymásra az apjával. Akkor már biztosan tudtuk, Erik igazán betartotta amit megígért.
Őszintén mondom, hogy sosem gondoltam volna, hogy ez a fajta "jutalmazás" is célravezető lehet. De úgy látszik, Erik kifejezetten ez a fajta gyerek, akinek kell a cél, hogy kihozzon magából mindent. Néha tépelődtem rajta egy keveset, hogy nem túl nagy e a kitűzött jutalom? Meg hogy Patriknak nem ígértünk semmit a legalább ilyen jó, sőt, kicsit még jobb bizonyítványért. Aztán végül ez a "gond" is megoldódott azzal, hogy befizettük neki az erdélyi táborozást.
Na de visszakanyarodva a biciklihez. A bizonyítványosztás másnapján autóba ültünk, és elindultunk biciklinézőbe. Végigjártuk Budaörs összes létező hipermarketjét, és sportáruházát, és végül hazajöttünk üres kézzel. Vagy méretben nem volt jó, vagy 50ezer ft-ba került.(és a határ a csillagos ég) Erik csalódott volt, mi nemkülönben, de megbeszéltük, mindenképpen meglesz a bicó. Balázs nekiállt vaterázni, nem tudom megmondani hány darab biciklit nézett végig, míg leredukálta a szóba jöhetőket ötre. Eriknek az ötből kettő tetszett nagyon, így leginkább ezt a kettőt figyeltük.
Szombat délelőtt aztán elérkezett a licit lejáratának napja. Pár perccel a lejárat előtt megbeszéltük, mennyit adunk érte. Aztán egy perccel a lejárat előtt megvettük villámáron. Akkor már mindegy volt az ára (párezer forint különbség volt, ami nem mindegy, de mégis az lett), csak azt néztük, Erik ne csalódjon. Ott állt, és nagy, kerek szemmel leste a monitort, az övé lesz e. Balázs remegő kézzel ütötte le villámáron, nekem is a torkomban dobogott a szívem.
Még aznap délután elmentünk érte Pilisvörösvárra. Egy végtelenül szimpatikus fiatalember volt az eladó, aki nagyon szép állapotban adta át a bicót. Erik pedig ... hát nem is tudom leírni, mennyire boldog. Mert végre neki is ilyen vagány biciklije van.
Mi pedig boldogok vagyunk attól, hogy megadhattuk. :)
Készül majd kép Erikről is az új bicójával, addig azért megmutatom milyet kapott. :)