Csak azért tudom, mert többen is megjegyezték tegnap, hogy biztosra megyek, és péntek tizenharmadikán nem dolgozom. De ahogy eddig, úgy ma sem történt ezen a napon semmi extra dolog. Néha ugyan össze voltam zavarodva, mert olyan szombat érzésem volt, de semmi több.
Végül nagy dolgok nem történtek ezen a napon. Jót aludtam, és mire kilenckor előbukkantam a hálószobából, Balázs már takarította a nappali sarkát, ami egy kicsit mostoha gyerek nálam, mert sehogy sem olyan, amilyennek szeretném. Így aztán, ha csak tehetem, kerülöm, de azért az nekem is szemet szúrt, hogy bőven ideje lenne ott egy nagyobb takarítás.
Eriket nagyon nagy öröm érte ma edzés után. Félrehívta az edző, és megdicsérte az edzés munkáját, elmondta, hogy nagyon számít rá, mert latszik, hogy komolyan veszi. Kapott egy vadonatúj csapatkapitány karszalagot is. Annyira jó volt hallani, ahogy mesélte, olyan jó, hogy ilyen élményei is vannak. Ez az, amire mondják, hogy nem az eredmény a fontos...
Az is nagyon jó érzés volt, hogy ma délután átvittük Erik osztályfőnökéékhez a kinőtt, de teljesen jó állapotú ruhákat. Tartozik a rendhez jó sok kisgyerek, pontosan nem tudom, hogyan, de tudom, hogy millió szàlon segítik őket. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet tőle, hogy nagyon köszönik, nagy örömet szereztünk, a gyerekek most uzsonnáznak, utána lesz nekik börze. Na, ezért nem szoktam én párszáz forintért felrakni a helyi adok veszek csoportba ezeket a ruhákat, mert most is elképzeltem, hogy biztos volt olyan kisfiú, aki nagyon örült a Star warsos pulcsinak, vagy pólónak, és lehet, hogy máshonnan nem is lenne neki. Meg persze azt sem felejtettem el, hogy volt nekünk is sok olyan évünk, amikor pont így örültünk valaminek, amit másoktól kaptunk, mert egyébként nem lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése