Azt az egy dolgot nem vettem számításba, hogy ez a munkakör, amire annyi ideig vágytam, és olyan sokat vártam rá, ennyire magányos lesz, kint amilyen. A problémák 95 százalékát egyedül kell megoldanom, lehetőleg úgy, hogy a munkákról függő emberek mindegyike elégedett legyen. Nyomasztó is néha ez a magány, és ez a fajta felelősség, bár azt hiszem, leginkább ott van a hiba az egészben, hogy nem tudtam még mindig egy normális ritmust kialakítani. Ami az egyik héten jól működik, az a következőn már egyáltalán nem. Számításaim szerint lesz egy-két könnyebb napom tizenhatodika után, akkor majd szánok erre több időt.
Erik vérnyomás mérőjét leadtuk ma délután, jövő héten kiderül, van e még további teendő, vagy nincs.
Most azon túl, hogy már csak az alvás lebeg a szemem előtt, arról álmodozom, hogy holnap délután a munkahelyemről a füredi Tagore sétányra hoppanálok, és ott majd a hét minden feszültsége el is tűnik rögtön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése