2019. dec. 31.

Az év végén

Nem maradt más hátra, csak hogy úgy, mint a nagyok, értékeljem az évet. Volt minden az idén is, rengeteg pozitív élmény, rengeteg öröm, hihetetlen boldogságok és az idei év elhozta nekem a várva várt szakmai sikert is. Az, hogy mégsem értékelhetem ötösre, csak egy erős közepesre az évet, az amiatt van, mert az idén a létező legnagyobb szomorúságot és fájdalmat is meg kellett élnünk. Ez a szomorúság és fájdalom, még hiányérzet még sokáig velünk lesz.
Minden rendes évértékelő végén szokott lenni valami célkitűzés is a következő évre, valami fogadalom féle. Én viszont nem vagyok ennyire rendes, mert nem fogadok meg semmit. Vannak céljaim, enélkül nem is lenne értelme semminek, de semmi nincs kőbe vésve.
Szeretnék boldog és elégedett ember lenni, szeretném észrevenni magam körül a szép dolgokat, szeretnék sokat nevetni, szeretnék sok-sok fradi gólnak örülni. Szeretném, ha a férjem és a fiaim is boldog és elégedett emberek lennének, és szeretném, ha ők is sokat nevetnének.
Ezt kívánom nektek is a következő évre. Szeressetek, nevessetek minél többet. Írjatok minél több blogposztot, mert most ugyan úgy tűnhet, felesleges, mert mindent elvisz a Facebook és az Instagram, de szerintem évek múlva sokkal nagyobb értéke lesz ezeknek a gondolatoknak, mint az ott közzétett fotóknak.
Boldog új évet kívánok mindenkinek. Váljon valóra minden álmotok, vágyatok.


2019. dec. 30.

Utolsó előtti

Azon már többször is gondolkodtam, de még sosem sikerült rájönnöm, hogy vajon mi az, ami arra késztet mindenkit, hogy örüljön az év utolsó napjának, bulizzon egyet, stb. Én sosem találtam ebben semmi örülni valót, nem érzem magam egy cseppet sem izgatottnak attól, hogy mindjárt itt van 2020. De lehet, hogy velem van a baj, mert a világon milliók gondolják másképp ezt.
A fentiek miatt semmi nagy tervem nincs holnapra. Annyit megteszek, mert babonás vagyok, hogy amit csak lehet, megcsinálok, nehogy elsején kelljen, mert akkor egész évben azokat fogom csinálni.
Ma voltam dolgozni is, de nem volt egy kicsit sem jó ott lenni. Nem azért, mert sok dolgom lett volna, semmi ilyesmi, egyszerűen csak nem volt kedvem ott lenni.

2019. dec. 29.

Vasárnap

Továbbra is nagyon élvezem az itthonlétet. Az is tök jó, hogy igaz, hogy holnap megyek dolgozni, de nem görcsöltem rajta egy percet sem, mert tudom, hogy utána megint itthon leszek két napot. 
Ma a főzésre kívül a törölköző mosás volt soron, aztán este moziban voltunk. 
Lehetne minden nap ilyen egyszerű. 

2019. dec. 28.

A nap, amikor

Kacagva ébredtem. De szó szerint. Vicceset álmodtam, és álmomban kacagtam fel először, de aztán ez odáig fajult, hogy fel is ébredtem rá. Egyébként Balázson kacagtam ennyire, aki álmomban Rolit (egy sokkal kisebb Rolit) akart biciklivel vinni, de mire ő felült a biciklire, a gyerek valahogy a biciklivel együtt kicsusszant alóla. Még most is nevetnem kell azon a fejen, amit vágott.
Kitartott ez a jókedv egész nap (főleg, mert többször is eszembe jutott az álmom), a hideg szél ellenére is. Ma végre kimostam az ágyneműt is, egy ideje már nem volt rá időm, vagy épp kapacitásom. De most olyan jól ki vagyok már pihenve, hogy nem esik nehezemre semmi házimunka. Bár így lenne ez mindig. Vagy legalább mondjuk havonta egyszer lenne egy ilyen hét, amikor az első három napban kialszom magam, utána meg megcsinálok mindent, amire az előző hetekben nem volt időm. Persze, egy idő után biztos ez is unalmas lenne, de most jó megoldásnak tűnik.
Holnap még lesz egy ilyen jó nap, aminek a végén megint moziba megyünk, aztán hétfőn dolgozom egy keveset. Szigorúan a kevésen van a hangsúly, legalábbis remélem. Aztán megint két napot itthon leszek.

2019. dec. 27.

:)

Jövőre jó évünk lesz. Már most is van egy csomó minden, amire készülünk, amit várunk.
Ez lesz az egyik:


Egy régóta tervezett utazás került kézzelfogható közelségbe. Már most várom...

2019. dec. 26.

Karácsony második napja

Minden ott és úgy folytatódott ma is, ahol tegnap abbamaradt. Sokáig aludtunk (Balázst kivéve, az ő belső ébresztőórája mindig működik...az, hogy miattam nem tud aludni, mert horkolok, és nyögök álmomban, nyilván csak aljas rágalom), kényelmesen megfőztem az ebédet, aztán délután mindenki kedvére azt csinált, amit akart. Volt, aki a lézerkardjával gyakorolt, volt, aki játszott, volt, aki többezer lépést sétált az apjával, volt, aki elmosogatott. Volt, aki mesét nézett, volt, aki tejbegrízt kívánt vacsorára.
A legjobb továbbra is, hogy együtt vagyunk, nem sietünk sehová, csend van, nyugalom, és békesség. Ilyenkor mindig elhiszem, hogy képesek vagyunk erre a hétköznapokon is, de sajnos az eszem tudja, hogy be fog darálni minket az összes intézmény, ahová tartozunk, és majd megint nem győzünk minden nap rohanni a tennivalókkal együtt.
De legalább most ez megadatik.

2019. dec. 25.

Karácsony első napja

Ma folytatódott a nyugalmas semmittevés itthon. Ebédet azért főztünk, meg persze ebéd után el is mosogattunk, de ezen kívül csak annyi volt a dolgunk, hogy élvezzük azt, hogy itthon lehetünk.
Délután moziban voltunk, megnéztük a legújabb Star Wars filmet. Én magam nem vagyok nagy Star Wars rajongó, de minden alkalommal, amikor a moziban látok egy-egy részt, teljesen lenyűgöz, és magával ragad a történet. Most is így volt. Nem mesélek belőle semmit, mert biztos van, aki még nem látta, de készül megnézni.
Erik is tök jól bírta, pedig épp a film kezdetekor jutott eszembe, hogy talán cserélnem kellett volna vele helyet, mert én a sor szélén ültem, ott jobban ki tudta volna nyújtani a lábát. De azt mondta, csak a film vége felé érezte, hogy kezd fájni.

2019. dec. 24.

Boldog karácsonyt kívánok

Minden évben olyan sokat készülünk rá, minden évben olyan sokáig várjuk. Aztán elérkezik, és olyan gyorsan történik meg a csoda, hogy nem is mindig van rá idő, hogy felfogjuk, és átéljük. Megmaradnak a pillanatok, a pillantások, bevésődnek, és majd néha bevillan addig is, amíg a következő karácsonyra készülünk.
Szép csendben zajlott nálunk az idén minden. Kevés sallanggal, kevésbé izgatottan, kicsit furcsán. De pont ilyenek vagyunk/voltunk az elmúlt fél évben. Kicsit kevésbé éltünk, mint eddig, kicsit másként éltünk meg mindent. Kis csoda-pillanatok voltak ma is, meglepetések is, eltalált ajándékok.
De ami a legfontosabb: mind együtt voltunk, mindannyian együtt voltunk a részesei mindennek.
Ilyen nyugodt, szerető családdal körülvett ünnepet kívánok nektek is. A csoda-pillanatokat pedig zárjátok magatokba, hogy legyen majd honnan előszedni, amikor szükség lesz rá.


2019. dec. 23.

Most jó

Na...most már megnyugodtam, mert minden megsült, vagy sütésre kész, amit akartam. Nem várta el senki, de az én lelkemnek kellett. Még a fáradtságot is legyőztem amiatt, hogy meg tudjam csinálni még ma este a zserbót is, még a bejgliket is.
Egyébként valami nem normális módon éjjel fél kettőkor felébredtem, másfél óra alvás után, és alig tudtam visszaaludni. Lehet, hogy már akkor is a sütik jártak a gondolataimban.

2019. dec. 22.

Végre

Olyan hétnyolcadosra értékelem a mai napot. Azért csak ennyi, mert ugyan voltunk vásárolni, és sikerült is sok mindent megvenni, de vannak hiányosságok még mindig. Ajándék ügyben is, kaja ügyben is. Kaja ügyben van, amit nem kaptam, van, amit elfelejtettem.
Ettől függetlenül azért elégedett vagyok, mert legalább végre nem úgy telt a nap, hogy semmit nem sikerült elintézni. A vásárlás után még begyúrtam a linzer tésztát is, és nem csak megsütöttem, de fél tizenegyre az összes meg is volt kenve lekvárral. 90 db kis csillag lett, és még van valamennyi islernek készülő kör alakú tészta is kisütve, de ahhoz már nem volt energiám, hogy azokat is megkenjem. Főleg azért nem, mert tudom, ha a lekvár már benne van, nekiálltam volna csokit is gyártani a tetejére.
Így is most még kellett egy kis idő, amíg lenyugszom a pörgés után, és elindulok aludni. Kb négy óra múlva kelni kell, és még vár egy munkanap is rám. Aztán még délután a maradék vásárlás, meg a sütik..
De aztán jöhet a sok napos nyugi.

2019. dec. 21.

Nem tudom mi van

Nem is tudom mit írhatnék. Még ma is úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Persze a fülem sem az igazi még.
Azért bepróbálkoztam Balázs nélkül is (ő dolgozott) egy bevásárlással, de miután a lidls kör után már minden bajom volt, inkább feladtam a továbbiakat. Azt persze nem tudom megmondani, hogy is lesz akkor, de képtelen voltam rá, hogy még bárhová is menjek.
A lábaim is fájtak, meg a derekam is, komolyan, simán azt gondoltam, hogy valami vírust szedtem össze valahonnan.
Egy fél órát feküdtem is, csak azután álltam neki főzni, de egész nap nem voltam az igazi.
A nap fénypontja az újra szép körmöm.
Nagyon remélem, hogy holnap reggel úgy ébredek, hogy tök jól vagyok,mert most épp nem lehetek beteg.
Erik jól van, kicseréltem ma a ragtapaszait is, még a kötést is (kicsit vérzett még neki), újra fásliztuk az egészet. Ma már az injekcióval is sokkal bátrabb voltam.

2019. dec. 20.

Elpazarolt péntek

Már tegnap este is éreztem, hogy rettenetesen ki vagyok merülve. Alig tudtam nyitva tartani a szememet,és kb úgy voltam, hogy amint a fejem leért a párnára, már aludtam is. Reggel fél nyolcig szerintem gyakorlatilag mozdulatlanul aludtam is (Balázs erről biztos mást mondana) Akkor felriadtam, és rögtön indultam is, hogy megnézzem Eriket, de ő is teljesen békésen aludt, a kötés a lábán szép tiszta, tehát nem vérzett.
Nagyjából egy órán keresztül volt bennem némi lendület, még a piacra is elmentem, mert mindig van bennem nêmi hiányérzet ezzel kapcsolatban, hogy olyan a munkaidőm, hogy sosem jutok el ide, de aztán mire onnan hazajöttem, a lendület is eltűnt, meg közben már éreztem, hogy a fülem megint nem az igazi, és még nem vészes ugyan, de fájdogál.
Egész nap nem csináltam semmit. Szégyen így elpazarolni egy teljes napot, és holnap már ezt nagyon fogom bánni, de ma nagy szükségem volt arra, hogy pihenjek. Még aludtam is délután.
Erik jól van, ma már próbálkozott mankó nélkül is (hivatalosan nem is kéne a mankó, csak fél rálépni), nem fáj neki. Gondolom napról napra jobb lesz ez.

2019. dec. 19.

Ezen is túl

Hosszú és kimerítő napon vagyunk túl. Fél hatkor indultunk, hogy biztosan ne késsünk el, hogy biztosan találjunk parkolóhelyet. Milyen jól is tettük, mert az autópályán hajnalok hajnalán is sikerült dugóba kerülnünk egy műszaki hibás kamion miatt. De időben ott voltunk a kórház hatodik emeletén, ahol az orvos már várt is ránk. A felvétel pillanatok alatt lezajlott, megkapta Erik az ágyát, alig fél órával később már branül is volt a kezében, csöpögött az infúzió, gyakorlatilag máris elő volt készítve a műtétre. Meg is állapítottam magamban, hogy na, ház ez tök jó, időnk sincs idegeskedni..
Az orvos már a felvételkor felvette, hogy akár nem is kell ott aludni, hanem öt óra körül hazahozhatjuk, ha megvárjuk. Hát hogyne várnánk meg, mondtam neki. Akármeddig várunk.
Ezt a kijelentésemet komolyan vette az univerzum, mert igencsak le is tesztelte, hogy valóban így van e. A műtőbe csak tizenegykor vitték el. Addig kínkeserves lassúsággal telt az idő. De végül ez is eljött.
Egy órakor már egy mosolygós, beköltözött lábú Eriket láttam viszont.

Nem sokkal később jött az orvos is, aki elmondta, hogy hát minden lelet ellenére egy nagyon csúnya szakadás volt a külső szalagon, és igen csúnyán el is van kopva a porc a térdében. El kell gondolkodni a foci folytatásán. De egyébként minden rendben ment, a kötés ebben a formában egy hêtig maradjon, víz nem érheti. Január másodikán hívjam fel, akkor megbeszêljük a kontrollt. Újra elmondta, hogy öt órára kész lesz a zarójelentés, és mehetünk haza. Gond esetén rögtön menjünk vissza, az osztályon mindig van orvos.
A délután is igen lassan telt, Erik sokat aludt, és nem panaszkodott semmire.
Még indulás előtt kicsit ránk hozta a frászt, mert ahogy kisántikált a mosdóba, átvérzett a kötés, de csak ki kellett cserélni, és már jöhetünk is.
Köszönjük mindenkinek a ránk gondolást.

2019. dec. 18.

Már itt a para

Ma már nem nagyon tudtam másra gondolni, mint arra, hogy holnap Eriket műteni fogják. El sem tudom képzelni hogy fogja viselni, aggódom, félek, meg minden. Persze, neki nem mutatom, mert most már ő is izgul, és én próbálom őt nyugtatgatni. Egyébként is minden rendben lesz, csak ez ilyen egészséges anyapara.

2019. dec. 17.

Kedd

Régebben a melegfront sosem okozott nekem semmi gondot. Igaz, régebben nem is nagyon fordult elő, hogy egy héttel karácsony előtt hirtelen tizennégy fok legyen. Meg tavaszillat. Amúgy tetszik nekem ez az idő, és nem bánnám egy kicsit sem, ha azzal az egynapos havazással le is tudtuk volna a telet. Az más kérdés, hogy egyébként egész nap zombi voltam, és olyan érzésem volt, hogy vagy azonnal ki fog törni rajtam valami komoly betegség, vagy pedig össze fogok esni. Szerencsére egyik sem történt meg.
Balázs meglepett engem munka után egy whopperrel, ami olyan nagyon jól esett. Az is, hogy gondolt erre, meg a szendvics is.
Erik ma volt utoljára suliban az idén. Holnap már itthon lesz, hangolódik a csütörtökre. Nem marad le semmiről, négy órájuk lesz csak, abból kettőn már az osztalykarácsonyra készülnek. Arról sajnos az idén lemarad, az ajándékot majd holnap valahogy eljuttatjuk a suliba, hogy megkapja, akit húzott.
Ma egyébként egész komoly tömeg volt a pepcoban, mindenki azzal a céllal volt ott, hogy ajándékot vegyenek valamelyik osztálytársnak.

2019. dec. 16.

Nem tudom

Gyakorlatilag egy hét múlva karácsony. Még mindig az az állapot van nálunk, ami sok mindennek nevezhető, de semmiképp nem normálisnak. Az egy dolog, hogy nincs még ajándék, mert azt végülis biztos meg lehet oldani egy nap alatt is, ha kell. Az is egy dolog, hogy végül megelégedtem a piramis égőkkel az ablakokban, minden mást elengedtem. Nem mondom, hogy nem fáj egy kicsit, de nem olyan ez, amitől összedőlne a világ. Erik és Roland hiányolta ugyan a szobájukból a világító girlandot, de megbeszéltük, hogy az idén ezt kihagyjuk.
Mindent tudok úgy kezelni, hogy külsőség csupán, és nem lényeges. Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy mi van belül. Nem beszélünk róla, mert nyilván így egyszerűbb, és kevésbé fájdalmas, de aggasztó a helyzet. Nem tudom mire készüljek, vagy hogy tervezzek. Nem akarom elrontani, de nem tudom, hogyan tudnám jól csinálni, hogy se sok ne legyen, se kevés.
Közben meg csak fénysebesen közeledik a műtét időpontja is, amitől most már azért félek, mert ott is olyan sok a kérdőjel bennem.

2019. dec. 15.

Kihasználtuk

A mai napsütéses jó időt, és elmentünk a Balatonra. Nem hirtelen felindulásból mentünk, már a hét elején eldöntöttük, hogy így lesz, mert szerettünk volna egyet sétàlni Bogláron is, még Siófokon is az adventi vásárban. A jövő hétre nem mertük hagyni, hátha Erik nem is állhat rá a frissen műtött lábára, itthon hagyni meg nem lenne szép dolog. (Igaz, Patrik is volt tolószékben is)
Nagyon jó nap volt, az idő csodás, a Balaton így is lenyűgöző. Bármeddig tudnám csodálni.
Az adventi vásár nem pont ugyanazt az élményt adta, amit tavaly, mert még bőven világosban voltunk, hiányoztak a fények. Azért egy epres forralt bort ittam, az most is ugyanolyan finom volt, mint tavaly.
Remélem, hogy nemsokára újra ott leszünk. Legalább egy napra.








2019. dec. 14.

Szombat

Sikerült mára lendületet szereznem. Ez köszönhető egy kiadós alvásnak, meg annak, hogy már reggel sütött a nap.
Kimostam mindent, este minden be is került a szekrényekbe, fiókokba. Ezen kívül főztem, kitakarítottam a hűtőt, kitakarítottam a fürdőt. Kb úgy hangzik ez leírva, mint egy másfél órás elfoglaltság, de csak a ruhahajtogatás is több idő volt. Mondjuk ráment erre nagyjából az egész nap, de még mindig nincs bennem semmi elégedettség érzés. Majd csak...

2019. dec. 13.

Péntek 13

A dátum ellenére nem történt semmi rossz dolog ma. Mondjuk nem szoktam túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a napnak, de most valamiért többször is eszembe jutott a héten, amikor a naptárra néztem.
Reggel sikerült elintéznem a bőrgyógyászt. Na nem úgy szó szerint őt, hanem amit akartam vele. Igaz, kénytelen voltam kicsit pofátlanul elrabolni öt percet az idejéből a többi ember elől, de muszáj volt, mert mennem kellett dolgozni. Egy órát késtem csak, azért az nem rossz. Úgy még főleg jó volt a mai nap, hogy a péntek egyébként is rövid nap, így aztán ma különösen kevés időt kellett a munkával foglalkoznom.
Meg tudnám szokni az ilyen munkaidőt, szerintem sokat könnyítene az életemen.
A munkanap rövidsége ellenére sem maradt túl sok energiám már itthon semmire. Elintéztem a postát (fel kellett adnom egy levelet), ami megint csak megerősítette bennem, hogy de jó, hogy csak nagyon ritkán kell odamennem. Beugrottam a boltba is, de csak a szokásos napi dolgokért. Egy adag ruhát kimostam, megszárítottam, és ennyi.
Ha szerencsém van, holnap nagyobb lendületem lesz mindenhez.

2019. dec. 12.

Csütörtök

Ma reggelre megint megérkezett az eső, meg vele együtt a szürkeség, sötétség, és az az érzés, hogy legjobb lenne a takaró alatt maradni egész nap.
Ez még mondjuk nem olyan nap volt, amikor ezt meg lehetett volna tenni, de közeledik már.
Egész nap fájt a fejem, és emiatt majdnem le is beszéltem magam a hajfestésről, de aztán komolyan erőt vettem magamon, és mégis nekiálltam. Nem is bántam meg végül, mert nem csak a hajam színén javított sokat, de még a fejfajasomnak is jót tett.
Ma játszotta a Fradi az utolsó El csoportkör meccset. Nyerni nem sikerült, de egy döntetlent összehoztak, így igazán semmi okunk nem lehet bosszankodni a kiesés miatt. Jövőre újra nekifutunk, több tapasztalattal már...

2019. dec. 11.

Semmilyen

Ez a hét nem telik olyan gyorsan, mint az előző, legalábbis látszólag. Vagyis érzésre nem olyan. Igaz, egész más is minden, kevésbé pörgős dolgaim vannak, inkább sziszifuszi, és elmélyedős, amihez meg nincs túl sok kedvem.
Van olyan feladat is, aminek pont a kedvnélküliség miatt neki sem álltam még. Egyedül egyébként sem tudom megoldani, szükségem van segítségre.
Az emberek körülöttem elég furcsán mostanában. Jó, hát eddig sem volt ez nagyon másképp, de most megint olyan nagyon látványos. Néha azon kapom magam, hogy csak tátott szájjal figyelek, és nem értek egy csomó mindent.
Össze kéne kapjon magam, és komolyan átgondolni a karácsonyi ajándékokat is. Itthonra elvileg senki nem kap semmit, mert a Fradi EL meccseire szóló bérlet volt az ajándék, de azért egy-egy apróság mégis jó lenne mindenkinek. És persze ott van a húgom lánya és fia, akik még várják nagyon, hogy vajon mit hoz nekik a Jézuska ..

2019. dec. 10.

Uncsi kedd

Most már érzem magamon, hogy gyakorlatilag nonstop munkáról szól minden. Kicsit unom is, hogy ennyi energiát vesz el, és ennyi minden van a nyakamba zúdítva, de most már ki fogok tartani addig, ameddig kell. Aztán az összes olyan időt, amit lehet pihenéssel tölteni, arra is fogok használni.
Ma gondolkodtam rajta, hogy mikor fogunk bevásárolni, meg hogy mit is kéne főzni, ilyesmi...de nem jutottam sokkal előrébb. Egyrészt, mert pont ezt a gondolatsorozatot szakította félbe egy tök hülye kis konfliktus egy kollégàval, másrészt meg ebben a nagyon előre tervezésben továbbra sem vagyok jó.
Holnap Erik korizni megy az osztályával. Nem mertem neki azt mondani, hogy inkább ne menjen, nehogy valami baleset érje...optimistán állunk hozzá, és minden rendben lesz.
Mint este kiderült, holnap Patrik is megy korizni az egyetemi csoporttársaival..de ahogy megbeszélték a fiaim egymás között, nem fognak összefutni, mert Patrikék csak öt után mennek.

2019. dec. 9.

Valami lesz majd

Az agyam tudja, hogy mindjárt itt van a karácsony, hogyne tudná, hiszen mindenhonnan özönlenek a reklámok, tolják az arcomba, hogy ezt is vegyek, meg azt is vegyek...A telefonomon minden létező felületen megjelennek hirdetések, olyanok is, amikre csak gondoltam. Ha lenne üldözési mániám, akkor zavarna is. De nincs ilyenem.
A lelkem nincs felkészülve eléggé. Vágyom mindenfélét...egyik pillanatban csendet és nyugalmat, a másikban utazást, vásári forralt boros hangulatot, sok beszélgetést, embereket.
Nincs bennem terv, mert úgy érzem, most nem szabad tervezni. Lesz, ahogy lesz. Megéljük, vagy túléljük, de lehet, hogy csak átvészeljük.
Addig még egyébként is lefoglal a munka, a folyamatos újraszervezése mindennek...ma pl nem volt bőrgyógyász, így pénteken valahogy munkaidőben kell elintéznem. Ezzel kapcsolatban is van legalább négyféle verzió már magamban.
Aztán ott van még a jövő heti Erik műtét is, ami akármilyen kis rutinműtét is, azért nekünk mégsem az. Főleg, hogy Erik sem volt még kórházban sem, csak amikor megszületett.
Egyébként az idén már csak kilenc napot dolgozom a hátralévő hetekben, ami akár jó is lehet még. Ezen a héten végig, jövő héten szerdáig, aztán huszonharmadikán, és harmincadikán.

2019. dec. 8.

Meccsnap

Az utolsó hazai bajnoki meccs volt ma délután. Legalábbis az idei évben. Jövőre (a téli szünet után) minden folytatódik tovább.
Ma reggelre a nap is megmutatta magát, így délután hét fokban indultunk el. Még majdnem melegnek is tűnt az aláöltözet, meg a téli kabát.
De persze nem volt melegünk, mert ahogy a nap lement, úgy szállt le a köd, és az hozta magával a hideget is. Nagy szerencse, hogy nekem nem kellett focizni, mert szerintem képtelen lennék rá. Tegnap Erik úgy jött haza a saját meccséről, hogy rommá volt ázva a cipője, még belegondolni is borzasztó, hogy abban a jéghideg, vizes cipőben futott..
De visszatérve a mai meccsre...az első félidőben úgy játszottunk, ahogy kell, vezettünk is két góllal. Aztán a második félidőben mintha elfelejtette volna mindenki, hogy ez egy meccs, és ott bizony gólokat kell rúgni..kivéve az ellenfelet. Nekik sikerült. Kettőt is, így ez is lett a végeredmény: 2:2.
Szerencsére ez most még belefért, és bizony, fontosabb a jövő heti EL csoportkör utolsó fordulója. Azt a meccset itthon izguljuk majd végig.


2019. dec. 7.

Szombat

Igazából még magamnak is unalmas leszek, ha leírom, hogy ma szokás szerint főztem, mostam, ruhát hajtogattam.
Az egyetlen, ami nem menetrend szerint zajlott, az az volt, hogy végre rendet raktam a papírjaink között. Mintha nem is én lennék, olyan kupleráj volt ott. Egy pár órán ráment, de most szépen rendben van minden.
Nehéz ez az időszak. Balázs nem akar semmi karácsonyi hangulatot, én meg azért szeretném, ha mégis lenne valami. Azt gondolom, az is nyújt némi vigaszt, vagy kevésbé rossz, ha legalább nem a sötétség vesz minket körül. Azt nem is tudom, hogyan lesz majd minden a karácsony napjain. De el nem fog maradni, úgyhogy valahogy biztos lesz. Ezen is túl kell esni sajnos.
De legalább holnap meccsre megyünk. Igaz, ha nincs szerencsénk, akkor nem csak fázni fogunk, hanem köd is lesz.

2019. dec. 6.

Péntek

Természetesen nálunk is járt a Mikulás az idén ism. Már rég nem olyan, mint kicsi korukban, de ez nem baj. Örülnek, én meg örülök, hogy örömet szerezhetek nekik azzal is, hogy még mindig meglepetésként várja őket reggel az ajándék.
Végre péntek is lett. Nem lett olyan laza, láblógatós nap, mint reméltem, de nagyon hamar eltelt.
Elfáradtam a héten megint, alig valamire van csak energiám hét közben. Nem is ringatom magam abban, hogy majd minden készen lesz hétvégén, mert van egy csomó elintézni való is.

2019. dec. 5.

Egy újabb első alkalom

Ma megint történt egy első dolog az életemben. Furcsa is kicsit, hogy egészen eddig ez nem történt meg, de ismerve az előéletemet, azért nem meglepő. Azt hiszem, azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy igaz, hogy hol itt fáj, hol még amott, mégis... szerintem még életemben nem voltam ilyen egészséges, mint most. (Kopp-kopp)
Az én első véradásomnak szomorú apropója van. Mert igen, ma először, a munkahelyemen szervezett véradáson én is ott voltam.
A hétvégén történt egy szörnyű baleset, amelyben öt kollégánk volt érintett. Egy másik baleset miatt megállni kényszerültek, és hátulról beléjük rohant egy autó. Céges rendezvény után tartottak hazafelé. Egy hölgy meghalt még aznap, egy fiatalember kedd reggelre...ketten még súlyos állapotban vannak, egy ember pedig könnyebben sérült csak. Nem ismerjük egyikőjüket sem, mert a keleti országrészben boltvezetők, de mindannyian döbbenten értesültünk róla. Az ilyenkor szokásos céges bulik, karácsonyi vacsorák elmaradnak az idén, senki nem érzi helyénvalónak most ezt.
Tegnap kaptuk a tájékoztatást, hogy az egyik súlyosan sérült hölgynek vérre van szüksége, és ma a véradáson lehetőség van irányítottan neki adni. A vércsoportunk megegyezik, így ma nekem mi sem volt természetesebb, hogy megyek, és legalább ezzel megpróbálok neki segíteni, esélyt adni.
Így lettem negyvenegy évesen első véradó.

2019. dec. 4.

Orvosos szerda

Ma voltunk az altató orvosnál. Tegnap még úgy volt, hogy elmegyünk az őrmezői P+R parkolóig kocsival, aztán onnan tovább Bkk-val. Hazafelé terveztünk beugrani a metróba (mármint az áruházba, nem a közlekedési eszközbe), és én eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy akár még az auchanba is bemehetnénk, ott biztosan találnék Mikulás ajándéknak valót.
Az időjárás rögtön reggel keresztül húzta a számításainkat, mert arra ébredtünk, hogy nem csak kegyetlen hideg van, de mellé még köd is, és esik valami zúzmara vagy hódara, vagy ki tudja mi. Így úgy döntöttünk, hogy vonattal megyünk.
Magamban újraterveztem a napot, és gondoltam, ha már a vásárlás ugrott, majd amikor végzünk az orvosnál, valahol eszünk egy jót, kicsit talán nézelődünk is.
Az orvost nem volt a legegyszerűbb megtalálni, bejártuk a MÁV kórház összes épületét. Természetesen utoljára találtunk oda, ahol kezdeni kellett volna. Elkapott a nosztalgia is, mert pontosan ott kellett bemenni, ahová régen jártam terhesgondozásra. Még mindig ugyanúgy járnak oda kismamák, mint akkor, ugyanazok a székek is, és ahogy elnéztem, a várakozás sem csökkent ott sem.
Mi is sokat vártunk, de végül aztán a fél tíz helyett valamikor fél tizenegy után be is jutottunk a doktornőhöz. Megnézte a leleteket, vérnyomást mért, megnézte a torkát, majd elmondta, hogy egészséges fiatalember, és gázzal fogják altatni. Rögtön a mútét után ébresztik majd, még ott, a műtőben. Hát nem mondom, hogy jó volt ezt hallani, de túl leszünk majd ezen is.
Úgy értünk ki a kórházból, hogy az órát nézve, pont neccesnek tűnt elérni a vonatot. De itt búcsút is mondtam minden evésnek, és bármi másnak, mert azért neki indultunk, hátha...és elértük.

2019. dec. 3.

Kedd

Elég jó nap volt ez, ahhoz képest is, hogy ez is egy hosszú munkanap volt. De sok minden belefért, volt olyanokra is időm, amikre máskor nem nagyon jut. Ezt is jó megtapasztalni, hogy nincs akkor sem semmi baj, ha pár dolog nem megy azonnal.
Lett új körmöm is. Megint piros...😄 Ugye, soha ne mondd, hogy soha.. Most először nem francia, hanem egyszínű piros mind, kettő-kettő ujjon van cukorbot minta. Tetszik. Még az idén egyszer megyek, karácsony előtt pár nappal.
Holnap megyünk az altató orvoshoz, úgyhogy nem dolgozom Kéne valami Mikulás dolgot is vennem végre, a húgom gyerekeinek mindenképpen, ők még nagyon várják.

2019. dec. 2.

Kicsit furcsa

Furcsa korszakomat élem. Sokadik ilyen ez már, és magamat ismerve, nem is az utolsó. A munkahelyemen beilleszkedtem az új közösségbe, nagyjából mindenkivel megtalálom a közös hangot. Akivel nem, őt meg igyekszem kerülni. A kezdeti furcsa tekintetek után, mostanra elfogadtak, megkockáztatom, bírnak is. Nagy kihívás volt egy-két embernél ezt elérni, de sikerült.
A régi helyem folyton próbál visszarángatni, de leginkább csak arra kellenék, hogy a nehezebb helyzeteket megoldjam helyettük. Néha hagyom magam, mert nem tudok hátat fordítani teljesen.
Itthon is teljesen átalakult minden. Nincs már rám szükség olyan mértékben, mint eddig, és hogy ezt ne éljem meg kudarcként (mert amúgy nem is az, csak az érzés fura), egy csomó mindent nem csinálok meg, amihez nincs kedvem.
Feleségként sem most vagyok életem legjobb formájában. Néha sok vagyok, néha meg nagyon kevés, és furcsa ugyan, de ennyi év után is bizonytalan vagyok abban, hogy is lehetne jól csinálni.
De mindezektől függetlenül mindig tudok mosolyogni, és amíg ez így van, minden rendben van.

2019. dec. 1.

Vasárnap

Egy jó ideje már, hogy minden december így kezdődik.
Éppen tizenegy éve ma, hogy az első blogbejegyzés megíródott. Tizenegy év alatt annyi minden történt, annyi minden megváltozott, köztük én is. Nem vagyok már az a naiv lélek, de nem vagyok már sok minden más sem. Nagyot változott a világ, az akkor éppen a sarokban sebeit nyalogató Dius ma már ki mer állni a saját érdekeiért, meg meri mondani másoknak, ami akkor teljesen elképzelhetetlen volt.
Tizenegy év alatt szinte az összes fiam felnőtt már, elképesztő mi mindent éltünk meg itt együtt.
Ez alatt a tizenegy év alatt nagyon sokan voltatok velem a pokol legmélyebb bugyraiban, nagyon sokan tartottátok bennem a lelket, biztattatok. Szerencsére rengeteg boldog és örömteli pillanatot is megoszthattam veletek.
Volt idő, amikor azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy egyszer élőben is összetalalkozom veletek, mert olyan jó, amikor arc is társul a nevek mellé. Volt, akikkel ez sikerült, és ezekért a pillanatokért is hálás vagyok.
Volt pár holtpont nálam is már, amikor úgy éreztem, nincs ennek semmi értelme. De aztán mindig továbblöktem magam, mert dehogy nincs.
Így aztán várhatóan jövő ilyenkor a tizenkettedik blogszülinap is eljön majd.


2019. nov. 30.

Szombat

Hát én olyan jót aludtam ma. Igaz, fejfájással ébredtem, de Balázs hozott egy fájdalomcsillapítót, bevettem, és még egy órát aludtam, akkor már úgy ébredtem, hogy semmi bajom. Azt le sem merem írni, hogy tíz óra is elmúlt már, amikor kijöttem a szobából. 😊
A nap további része a szokásos dolgokkal telt. Kivéve azt, amikor ez az üzenet érkezett a családi csoportba.


2019. nov. 29.

Péntek

A hétköznap minden napja teljesítve van most is. A vasárnapi leltárra minden készen van, ami az én reszortom volt. Végre elértem azt is, így fél év után, hogy a megadott határidőre megkaptam a használatban lévő eszközök leltárjàt is. Van, ahol kezdettől fogva gond nélkül működött, és van, ahol ennyi idő kellett, hogy megcsinálják. De sikerként könyvelem el, hogy eljutottunk ide.
Erik volt ma vérvételen meg röntgenen a műtéti felkészülés jegyében.
Egész nap fájt a fejem, és mostanra már sejtem is, hogy azért, mert mostanra ideért az az ígért hideg. Az előbb voltam kint, és olyan jeges szél fújt, hogy egészen meg is döbbentem.
Remélem, hogy a hétvégén sikerül összekapni magam, és több mindent is megcsinálni, és e mellett még sikerül pihenni is. Na majd meglátjuk.

2019. nov. 28.

Csütörtök

Avagy meccsnap. Az utolsó hazai meccsen voltunk ma este az Európa Liga csoportkör sorozatában. 2-2 lett a végeredmény, de még úgysem tudok rosszat, negatívat mondani, hogy egyébként volt jó pár perc, amikor a győzelmet ünnepeltük. Ahhoz az érzéshez képest nyilván csalódás, hogy végül csak döntetlen lett, és csalódás, hogy ha Isael nem hagyja ki a tizenegyest...de nem vagyok csalódott.
Mert egyébként azt látom, hogy ebben a sorozatban csapat lett a focistáinkból, szurkoló a bézőkből. Ebben a sorozatban szemmel látható a folyamatos fejlődés, ezt a mai meccset a mindenféle hiba ellenére is olyan jó volt átélni, és végig szurkolni.
Még bármi lehet, december 12-én Bulgáriában eldől..

2019. nov. 27.

Szerda

Tényleg minden héten rácsodálkozik az ember, hogy milyen gyorsan telik az idő. Nem csak arra, hogy nahát, már megint szerda van, hanem arra is, hogy aztaaaa, vasárnap már december elseje lesz. Ezt csak azért nem bánom, mert reményeim szerint ilyen gyorsan túl is leszünk ezen a tél dolgon, ami természetesen továbbra sem tartozik a kedvenceim közé.
Az mondjuk jó érzés, hogy ez már olyan tél lesz, amikor nem kell minden egyes munkanapon megfagynom, mert fűtött irodában van az asztalom. Ennyi év fagyoskodas után ez nagy ajándék.
Ma voltunk Erikkel ekg-n, minden rendben. Rolival kitöltöttük az írásbeli felvételire jelentkező lapot. Már csak egy fél év, és végleg búcsút veszünk az általános iskolától. Már nosztalgiát sem érzek, csak nagyon örülök ennek. 

2019. nov. 26.

Kedd

Ez a nap is igen gyorsan és aktívan telt. Azt már látom, hogy a kicsit kevesebb munka és tennivaló nem az én munkakörömet fogja érinteni, nagyjából mindegy is, hogy milyen évszak van, vagy milyen hónap. Igaz, ezen a héten megint univerzális is vagyok, és a régi munkámba is visszasegítek. Azt is látom már, hogy nem lesz olyan, hogy teljesen el tudok onnan szakadni, ezer szállal kapaszkodnak belém, hozzám fordulnak, ha nehéz a megoldás valamire, nekem mesélik el a konfliktusokat. Néha teher, de legtöbbször jól esik. A visszadolgozás is olyan, amit nem kéne megtennem, ha nem akarnám, de ha ki tudom szorítani az időmből, megteszem. Legalább nem felejtek el semmit azokból a dolgokból sem.
A múlt hét végén egyébként elgondolkodtam, hogy hagyom a fenébe ezt a plusz óra gyűjtést, és beáldozom a december 27ei szabimat legalább, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Az legalább pont lehet egy olyan hét, amikor tényleg ki tudok kapcsolódni, és csak itthon lenni, így marad. Amúgy sem kell már sok. Két nap már megvan, és a harmadik is alakulóban.
Holnap Eriknek megkezdődik a műtétre készülés, délután ekgra megy. Aztán pénteken vérvétel, röntgen. Jövő héten megyünk az altató orvoshoz. És már kezdek is izgulni miatta.

2019. nov. 25.

Hétfő

Nem is tudom, mit tudnék a mai napról mesélni. Hosszú volt, ma is lenyomtam egy 12 órás műszakot. Ez hétfőn igencsak öngyilkos vállalkozás, de mindegy. Még talán ez a hét lesz ilyen, és aztán megnyugodhatok, meglesz mind a három nap csúszó, amire szükségem van.
Azt nem mondhatom, hogy nem repült az idő, mert akadt bőven mit csinálni, úgyhogy tulajdonképpen nem is tűnt olyan megerőltetőnek. Igazán akkor éreztem magam már csak fáradtnak, amikor hazaértem. Meg majd holnap hajnalban fogom még ezt érezni.
Egyébként minden rendben, mindenki jól van. Ez a lényeg. Minden más meg megy szépen, ahogy kell.
Vannak megoldásra váró feladatok, itthon is, vannak megbeszélni való dolgok. Eriknek pl épp egy új cipő beszerzése lenne a legfontosabb. Rolinak a bankos adategyeztetés volt. (De ezt ma Balázzsal elintézte, és már utalni is tud) Patrik ezerféle dologban van benne, élvezi, tetszik neki, bár szemmel láthatóan fárad..
Én meg....várom a soromat, mert szeretném hinni, hogy leszek én még a legfontosabb is.
Addig meg szépen teszem a dolgomat nap mint nap.

2019. nov. 24.

Meccsnap

Ma reggel sem vidultam fel attól, amit a tükörben láttam, még biztos eltart jó pár napig, amíg legalább azt elfogadom, hogy ez bizony most ilyen rövid és béna haj, és ezzel kell együtt élni.
Az mindenképpen okot adott a vidámságra, hogy a válogatott szünet után ma újra játszik a mű csapatunk is. A többi nb 1es csapat már tegnap lejátszotta a maga meccseit, így azt is tudtuk, hogy ha mi nyerünk ma, akkor átvesszük a vezetést is.
Én bíztam a győzelemben, és ebéd közben meg is tettem a magam három-egyes tippjét. Még a gólszerzőket is megtippeltem (Isael, Tocmac, Varga).
Ma már jobban fel kellett öltözni, mint eddig, elbírtuk a téli kabátot mindannyian. Én a vékonyabb aláöltözetemet is felvettem már. De még mindig nem szólhatunk egy szót sem, egészen eddig nem kellett még ennyire felöltözni.
A meccs jó volt, majdnem pontosan eltaláltam az eredményt is, meg a gólszerzőket is.
A szokásos családi fotón meg látszik a béna, fiús hajam is.


2019. nov. 23.

Haragszom

A fodrászomra. Alig vártam, hogy ma reggel menjek hozzá, mert mostanra hátul már kezelhetetlenné vált ahogy megnőtt, és besűrűsödött, folyton elaludtam, és összevissza állt. Még azt is elterveztem már magamban, hogy majd holnap meg befestem, és akkor de jó lesz, pár hétig megint normálisan fogok kinézni.
Nagyon régóta járok már hozzá, olyan közös emlékeink is vannak, hogy úgy vágta a hajamat, hogy alig fértünk el, mert egyszerre voltunk utolsó idős terhesek jó nagy pocakkal mindketten. Én Rolival, ő a harmadik fiával (neki még lett egy negyedik fia is) Jó ideje már csak akkor kell szólnom neki, ha valami nagyon mást akarok, mint eddig. De ez nem igazán jellemző, mostanában már főleg nem.
Így aztán tátva maradt a szám, amikor egyszer csak azon kaptam, hogy oldalt a hajvágó géppel vágja a hajamat. Addigra persze már késő volt, hiába is tiltakoztam volna, ráadásul hirtelen megszólalni sem tudtam.
Próbáltam magam túltenni rajta ott rögtön, gondolva, hogy semmi gond, akkor most kicsit más lesz, mint eddig. Volt már hasonló (tizenhét évvel ezelőtt).
Aztán mikor végeztem, akkor szólt, hogy én ugyan nem látom, de hátul két hatalmas ősz folt lett most, hogy levágta a hajamat.
Még amikor hazajöttem, és azonnal a hajfestés nem álltam neki, akkor is azt gondoltam, ha befestem, akkor sokkal jobb lesz.
De igazából utálom az egészet, mert olyan hülye fejem lett most. Nem én vagyok ezzel a fiús frizurával, ráadásul oldalt annyira felszedte, hogy nagyon gyorsan le is fogja dobni a festéket is.
Az idén már biztos nem megyek hozzá. Amíg megnő újra (szerencse, hogy elég gyorsan nő), addig még eldöntöm, hogy keresek mást, vagy kap még esélyt.
De most nagyon haragszom.

2019. nov. 22.

Végre péntek


Azt hiszem, Sanyin kívül még vagyunk így páran. Én is nagyon vártam, hosszú volt ez a hét.
Ennek örömére ma délután semmit nem is csináltam, csak örültem annak, hogy korábban itthon voltam.
Balázs vezetöi tréningen volt ma, Erik ment vissza az iskola szalagavatójára. Rolinak támcpróbája volt, Patrik meg este ment bulizni. Annyi assziszenciát igényelték csak mindehhez, hogy Eriknek inget vasaltam, Rolit még figyelmeztettem, hogy vigye magával az ünneplős cipőjét. Ezt leszámítva mindenki intéz mindent magának, jön-megy, amikor kell.
Lehet, hogy pár éve ez még végtelenül szomorú és magányos időket sejtetett volna, de mostanra már tudom élvezni.
Holnap lenne egy csomó dolgom, amiről már most tudom, hogy semmi kedvem nem lesz hozzá, de majd ez a holnap problémája lesz.

2019. nov. 21.

Ez is megvolt

Az idei évre sok első dolog jutott. Még nincs is vége a sornak (bár remélem, hogy most már mégis), mert ma ugye jött a könyvvizsgáló. Természetesen nagyon izgultam, mint minden új dolog miatt, és mert emlékszem rá, hogy az "elődöm" mennyit parázott ezen mindig.
Nos, egy percet sem kellett volna izgulasra pazarolni, mert nem is volt semmi vészes helyzet. Igaz, szerencsém is volt, mert tök jó fej pasi volt, meg egyetlen ellenőrzött rakaton sem talált eltérést.
Azért elfáradtam ebben az egészben, de most már tényleg azt remélem, az idei évben már lesz egy kis nyugalom.

2019. nov. 20.

Nyílt nap

Ma nem dolgoztam. Rolival voltunk nyílt napon Erik iskolájában. Nem teljesen olyan volt, mint a helyi gimiben a múlt hónapban, itt most sokkal hangsúlyosabb volt a szakképzés bemutatása, kisebb szerep jutott a most még szakgimnázium, jövő szeptembertől technikum résznek.
Ettől függetlenül tetszett Rolinak, és azt mondta, az igazgató úr sokkal szimpatikusabb neki, mint a másik volt, és egyáltalán nem zavarja őt sem, hogy mivel ez egy egyházi fenntartású iskola, itt kötelező hittan órára járni, és vannak olyan napok, amikor misével kezdenek.
Erik példáján már tudjuk, hogy ez valóban kicsit sem zavaró, Erik életébe is nagyon szépen épült be, mondhatom azt is, hogy szeret a miséken részt venni.
Még van egy kis időnk eldönteni, hogy a jelentkezési lapra milyen sorrendet írjunk, és hagyni fogom Rolandot dönteni. Tényleg az a fontos, hogy jó szívvel, jó érzésekkel menjen majd az új iskolába. Végülis öt évet fog itt eltölteni, ott, azon a helyen lesz belőle felnőtt férfi.
Itthon nagy dolgok nem történtek, de legalább volt időm főzni is, meg mostam is két adagot.
A munkahelyi nyugalmat tegnap elkiabáltam...ma délután hívtak hogy holnapra bejelentkezett a könyvvizsgáló. Hát...nem repestem az örömtől, de remélem rendes lesz, és hamar túl leszünk ezen is.

2019. nov. 19.

Kedd

Nagyjából eseménytelen nap volt ez a mai. Nem akarom elkiabálni, de miután hétfőn végre eljutottunk a közel fél évig tartó tárgyi eszköz selejtezés végére, mintha minden más is lecsitult volna. Vagy csak végre eljutunk odáig, hogy mindent behoztak már, amit akartak, a nagy akciókra megérkeztek minden, és most már lassan elcsendesedik egy kicsit a beszerzési osztály is, és már a következő évi dolgokra koncentrálnak. Na majd meglátjuk...még nyilván az éves leltár befejezéséig lesz pár nehezebb órám, de annyi reménytelenül nehéz ilyenen vagyok túl, hogy talán ezek már majd meg sem fognak rázni.
A ma esti Wales elleni meccs az utolsó eb selejtező. Reménykedve, és természetesen számolgatva . Matematikailag volt reális esélye annak, hogy a csoportból második helyen kijutnunk. Nyilván mindannyian tisztában voltunk vele, hogy ahhoz, hogy ebből valóság legyen, egy csoda is kell, mert Wales bizony klasszisokkal komolyabb játékosállománnyal rendelkező válogatott.
Még az utolsó percek tartanak, de már nincs többé remény. A harmadik helyről is lecsúsztunk, mert a szlovákok is megverték az azerieket.
Ha teljesen őszinték vagyunk, még lehet, hogy jobb is ez így, a jelenlegi válogatott keretünk kevés egy Európa bajnoksághoz. De magyar, fociszerető emberként nagyon drukkoltam nekik, mert hátha csak egy ilyen kéne ahhoz, hogy végre leketüljön az átok, és az a bizonyos balsors.
De még előfordulhat, hogy a nemzetek ligájában vigaszágon mégis sikerül.

2019. nov. 18.

Így jó

A saját lelki békém érdekében nemigen politizálok (ami nem könnyű egy politológia szakos hallgatóval egy háztartásban), egyre kevesebb olyan cikket olvasok, ami valamilyen eszme mentén próbál befolyásolni, vagy véleményvezérként állni elém. Nem zavar, ha látom, hogy mások a Facebookon is képesek vérre menő vitákat folytatni a maguk igazáért.
Látom, hogy micsoda szakadék tátong az ellentétes nézeteket valló emberek között, és már szinte mindegy is, hogy miről van szó. Az emberek képesek egymas torkának esni akár amiatt is, hogy mit eszik, vagy mit nem eszik a másik.  És az talán a legkevésbé gáz téma.
Ezek helyett, amikor nem dolgozom, és nem olvasok blogokat, vagy nem épp a szokásos háztartási mindenfélét intézem, akkor a telefonomon játszom a lakberendezős játékommal.
Mert az úgy jó nekem.....

2019. nov. 17.

Van kabátom

Nem mondom, hogy könnyű volt megtalálni, mert naná, hogy nem. Az én utazómagasságomhoz sehogy sem passzol ez a most divatos hosszú fazon. Ami egy magas, vagy legalább középmagas nőnek combközépig ér, az nekem térdig. Igen hülyén néztem ki benne.  Igaz, ahhoz, hogy egyáltalán felpróbáljak egyet is, le kellett győznöm magamban a sokkot, amit az okozott, hogy húszezer forint alatt nincs kabát. Nem, nem az orsay-ban nincs, hanem a C&A-ban, a H&Mben. Na mindegy, ezt a sokkot legyűrtem, mert végül a new yorkerben rátaláltam arra, amit kerestem. Semmi extra, sima fekete, szőrös kapucnis.
Szerettem volna pulcsit is, de azt sehogy sem tudtam magamra erőltetni, hogy a pulcsi vagy egy kinyúlott rongydarab hatezerért, vagy épp csak derekamig ér. Egyik sem nyerte el a tetszésemet.
A fiúk kicsit határozottabban találtak maguknak mindent, amit akartak.
De legalább ez is megvan.

2019. nov. 16.

Hú, de elfáradtam

Biztos az is benne volt a dologban, hogy végül abszolút kedv nélkül, és nagyon nyűgösek mentem be dolgozni ma. Meg persze az is, hogy nagyon régen nem álltam már ennyit egy helyben, mint na. Délben volt az a holtpont, ahonnan már nemigen sikerült magam visszarángatni. Addigra már nagyon fájt a lábam, nagyon éhes voltam, és nagyon vágytam egy kis fekvésre.
Végül azért fél kettőig kitartottam. Itthon Patrik és Erik vártak minket a már megérkezett pizzával.
És aztán olyan jót aludtam...igaz, most, utólag már bánom hogy ennyi időt elpazaroltam, de az alvás jó volt nagyon.

2019. nov. 15.

Péntek

Mondanám, hogy de jó, hogy péntek van, de még ez most nem olyan péntek. Holnap is megyek dolgozni. Aztán azzal már végképp bőven elég is lesz a munkából erre a hétre.
Ma voltam körmösnél, és olyan történt, amiről még pár hónapja azt mondtam, hogy biztos, hogy olyat aztán soha. Aztán ma mégis...lett piros körmöm. Igaz, csak kettő-kettő, a többin csak a vége piros, de már ezzel is bőven kibillentettem magam a komfortzónámból. Egyébként tetszik, érdekes lett tőle a kezem.

2019. nov. 14.

Micsoda hülyeség

Sosem értettem, hogy miért jó ez az őrült kapkodás év vége előtt. Az a mondat, hogy "ne vigyük át a következő évre", kifejezetten irritáló nekem. Nem is értem...attól, hogy január elsején egy új év kezdődik, nem sok minden változik az előző naphoz képest. Mégis, mint az őrültek, hajtunk, hajszoljuk magunkat, mert még ezt is, még azt is meg kell csinálni az év vége előtt.
Mindegy...nyilván megcsinálom, amit kell, mert nem én vagyok a döntéshozó, csak hülyeségnek tartom.

2019. nov. 13.

Gyűjtögetem

Már harmadik napja dolgozom napi tíz, vagy tizenegy órát, és elég jól bírom annak ellenére is, hogy négy-öt óra alvás után nagyon nehéz hajnalban felkelni.
Az ébredés utáni első fél óra az, ami rettenetes, de utána már minden rendben, és hajnali öt-negyed hat tájban már teljesen éber állapotban dolgozom.
Nem lettem sztahanovista, csak ez a műtét már nem volt belekalkulálva az idei évbe, és egész egyszerűen nincs ennyi szabadságom. Ha lehet, el szeretném kerülni, hogy betegállományba kelljen mennem. Olyat meg lehet, hogy a többlet órákat lecsúszom. Erre gyúrok most, hogy összegyűjtsek annyit, amennyi elég lesz. Aztán meglátjuk, meddig bírom.

2019. nov. 12.

Megint az orvosi kör

Ma megint megjártuk Erikkel ugyanazt az orvosos kört, mint a múlt héten. Az eső is ugyanúgy szakadt, mint akkor, úgyhogy akár akár egy időutazáson is lehettünk volna.
A háziorvos megnézte a régebbi leleteit, 2010-ben még nem volt magasabb a bilirubinja, viszont akkor volt az első érdekes, megmagyarázhatatlan kiütéses betegsége. Aztán pár évig nem volt vérvételen, de 2016-ban már emelkedett volt ez a bilirubin. És azóta minden leleten magasabb. Közben volt ugye többször is ez a kiütéses valami, ami miatt citológia is készült, pozitív eppstein-barr vírus teszttel. Ami jó, hogy a májfunkciója rendben van. Egyelőre nincs teendő, csak majd újabb vérvételre megy januárban.
Addig mondjuk készül majd egy, mert az ortopédián megkaptuk a beutalókat a műtét előtti vizsgálatokra. Végül mégsem helyben lesz a műtét, és egy éjszakát ott is kell töltenie majd. Az időpontról, az altató orvosi időponttal együtt majd péntek délelőtt telefonon egyeztetünk.
Baromi bátornak tűntem még magamnak is, amikor kimondtam, hogy a műtét mellett döntöttünk, pedig be vagyok rezelce nem is kicsit. De igyekszem ezt félretenni, mert Erik ezt szeretné, nagyon bízik benne, hogy megszabadul a fájdalmaktól.
Én meg addig próbálok minél több plusz órát szerezni, hogy ott tudjak lenni vele.

2019. nov. 11.

Hétfő

Rögtön reggel meg is mutatkozott, hogy legalább azt lehet szeretni a mai hétfőben, hogy süt a nap. Ilyen sok eső és ború után nagyon jó volt látni.
Az, hogy ma a hosszú nap volt a munkában, nem volt valami felemelő érzés, de ezen minden héten túl kell esni.
Viszont az tök jó volt, hogy arra jöttem haza, hogy Balázs brassóit főzött. Most is ugyanolyan isteni volt, mint mindig, és olyan jót ettem belőle, mint már rég.
Nem felejtettem el megkeresni Erik leleteit, remélem, holnap meg is tudjuk mutatni őket a háziorvosnak.

2019. nov. 10.

Kis semmiségek

Ezen a hétvégén a napot nem láttuk. De kivételesen ez sem zavart, mert ugye tegnap is takarítottam, még ma is bőven volt mit csinálnom idebent. Ágyneműt mostam, jó szokásomhoz híven egyszerre az összeset. Azért úgy időzítettem, hogy mire a Fradi meccs kezdődik, már legyen annyi időm, hogy nézhessem nyugodtan. És milyen jó kis meccset láttunk. Hat gólt rúgott a csapatunk, elképesztő formában vannak.
Holnaptól megint jönnek a szokásos sok munkás, mindig rohanós hétköznapok, és várhatóan szombaton is megyek majd. Ezt még bevállalom, de aztán az idén már nem szeretnék többet túlórázni.
Titkon azt remélem egyébként, hogy a december már sokkal lazább lesz munka szempontjából, és lesz energiám másra is.
Közben meg most újra tudatosítottam magamban, hogy fel kell hívnom az ortopéd orvost, kialkudni egy műtéti időpontot december hetedike utánra. Bár ha előtte egy héttel tudja megcsinálni, arra szerintem nem mondok nemet, legfeljebb az utolsó meccsen Erik nélkül játszanak majd. Annyiféle dátumhoz kell igazodni, tökéletes időpont úgysincs.
És holnap este elő kell szednem Erik régi labor leleteit is. Ezt sem kéne elfelejtenem, mert ha találok valamit, akkor kedden délután be kell menni a háziorvoshoz vele.

2019. nov. 9.

Apró örömök

Nagyon szeretem a meccsnapokat, és nagyon szeretem azt is, ha valahova (jellemzően a Balatonra) utazunk, de most ezen a hétvégén annak örülök, hogy nem megyünk sehova.
Balázsnak volt ugyan délután programja, céges ebéden volt, Eriknek is volt meccse, de ezeken túl nagy részvételt nem vártak tőlem. Elég volt, hogy inget vasaltam, meg sok szerencsét kívántam (ez utóbbit természetesen Eriknek)
Így aztán ma üresre mostam a szennyes tartót (legalábbis volt pár óra, amikor ez az állapot volt), elmosogattam a fritut, kitakarítottam végre a konyhát, a fürdőt.
Van olyan, hogy ennek is lehet örülni.
Erikék egyébként rettenetesen rossz szériában vannak, eddig minden meccsükön csúnyán kikaptak. Csodálom érte, hogy ennek ellenére a fájós térdével is minden edzésen ott van, minden meccsen becsülettel küzd. Nagyjából minden poszton játszott már. Az edzője minden alkalommal agyon dícséri, erre nagyon büszke. (Az edzője valamikor Fradi játékos volt)

2019. nov. 8.

Hát ez van

Lehet mondani, hogy azért az idő múlása hoz magával olyan furcsa változásokat, amikről ugyan próbálunk tudomást sem venni, de ettől még jelen vannak, és előbb-utóbb rá fognak kényszeríteni arra, hogy megadjuk magunkat.
Ilyen változás nálam, hogy sokkal hamarabb fáradok el, kevésbé bírom az éjszakázást, vagy a sokáig ébren maradást, mint akár két évvel ezelőtt is. Próbálok én ellenállni, és dafke is úgy csinálni, ahogy régen, de az a helyzet, hogy egyre kevesebb sikerrel.
Régebben az ilyen esti meccsek után gond nélkül mentem hajnalban dolgozni, nem éreztem semmi különösebb fáradtságot.
Ma egész nap olyan voltam, mint egy zombi. Alig vártam, hogy hazaérjünk, már délelőtt arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz lefeküdni.
Nagyjából mindent le is t.jtam magasról, Patrik délelőtt elment már a boltba péksüteményért, úgyhogy erröl is le volt a gond. Ettünk, és mint a jól lakott ovisok, lefeküdtem. Egyszer öt órakor felébredtem arra, hogy fázom, de csak magamra húztam a takarót, és aludtam is tovább fél hétig.
A furcsa az, hogy most, tíz órakor pont ugyanúgy ásítozom, mintha nem aludtam volna délután vagy három óràt.
De szerencsére már itt is van a hétvége...

2019. nov. 7.

Meccsnap

Gól nélküli döntetlent játszottunk a CSKA Moszkva csapatával. Nem lehetünk elégedetlenek, mert ma este jól játszott a csapatunk, jó volt a szurkolás, épp csak a gól nem jött össze.
Most még gyorsan alszunk majd (majdnem éjfél lesz, mire hazaérünk), és reggel megyünk dolgozni/iskolába.


2019. nov. 6.

Ilyen ez

Van már vagy két hete is annak, hogy egyik este majdnem lementem spárgaba, amikor a kádba szálltam be. Akkor sem esett jól egy kicsit sem az a mozdulat, de azóta is érzem, hogy valami nem stimmel. Kattog egy helyen a combomnál, meg fáj is még mindig. Biztos elmúlik majd, csak ugye nem vagyok már sem húsz éves, sem elég ruganyos. Ezek helyett folyton fáradt vagyok, bármelyik pillanatban gond nélkül el tudnék aludni.
De holnap már csütörtök lesz, és még meccsre is megyünk.

2019. nov. 5.

Már tudjuk

Kicsit többet is, mint szerettük volna. Vagy mint amire számítottunk.
Erikkel ma délután orvosnál voltunk. Tegnap vérvételen volt, mert elfogy a vérnyomására kapott gyógyszer, és úgy beszéltük meg a belgyógyász doktornővel, hogy a háziorvoshoz már úgy megyünk, hogy visszük a labor leletet, meg a vérnyomás naplót. A vérnyomás dolgon gyorsan túlestünk, csökkentette a gyógyszer adagot napi negyedre, mert nagyon leviszi a pulzusát. Aztán rábökött a laborleten két értékre, amit én is láttam, hogy nem jó (bilirubin, és még valami), és közölte, hogy ez Gilbert kór. Megnézte a szeme fehérjét, és az is sárgább..ettől megerősítést nyert nála a diagnózis. Keresnem kell régebbi labor leletet, hogy azon is emelkedett e az érték, mert akkor biztos, hogy erről van szó...ha nem, vagy nincs ilyen lelet, akkor mást is kell keresni.
Ő is azt kommunikálta, meg a google is azt mondja, hogy nem kell nagyon aggódni, csak vigyázni kell magára.
Aztán még jártunk az ortopédián is a leletekkel.
A térdével sincs nagyon nagy baj, de azért, ha mi is úgy gondoljuk, akkor megműti. Át kell vágni egy valamit, ami sokszorosára van duzzadva, mint ahogy kéne lennie. Az egynapos műtőben itt helyben meg is csinálja. Fel kell majd hívnom, hogy döntöttünk.
Én hajlok rá, hogy legyünk túl rajta, azt mondta az orvos, ha megcsinálja, megszűnnek a fájdalmai is.
Teljesen leszívott ez a két hír. ..

2019. nov. 4.

Hétkezdés

Micsoda szörnyű hétkezdés zuhogó esőre ébredni ..de fogjuk fel úgy, hogy ennél nyilván csak jobb lehet majd.
Egyébként csend van, és nyugalom, remélem, hogy nem vihar előtti csend. Igyekszem nem nagyon elfárasztanu magam a héten a munkahelyen, mert hétvégén sok mindent kéne csinálnom itthon, az meg csak úgy fog menni, ha nem akarok minden percben csak feküdni.
Bár már egy ideje nem tervezek előre semmit, mert ki tudja mi adódik, és akkor meg csak idegesít, hogy nem sikerült, amit szerettem volna.

2019. nov. 3.

Ma is Balaton

Azt régóta tudom, hogy a Balaton az, ahol gond nélkül eltölteném úgy az időmet, hogy egy percet sem tudnék unatkozni, és ahol talán sokkal kevesebb kérdés és kétség lenne bennem, mint amennyi most van. Igaz, előfordulhat, hogy ezt csak azért gondolom így, mert nekem a tó, és minden szépsége a megnyugvást jelenti. Ha ott élnék a hétköznapjaimat, lehet, hogy nem ugyanezt jelentené. De remélem, hogy egyszer majd megadatik ez is, és akkor el fogom mesélni.
Ma viszont megint volt egy kis idő, amikor a tó mellett minden gondolatom elszállt, minden nyomasztó probléma semmiségnek tűnt.









2019. nov. 2.

Meccsnap

Ma megint meccsen voltunk. Ezúttal nem csak a szurkolás hiányzott (szektorbezárások miatt), hanem a győztes gól is. Valahogy megint minden kimaradt, semmi nem sikerült.. így 1-1-es döntetlent játszottunk a Mezőkövesddel.
De semmi baj...megyünk tovább, és mindig előre tekintünk.
"Küzdeni mindig, feladni soha"
Ugye milyen helyes pasikkal járok meccsre?

2019. nov. 1.

Képekben

Avagy hogyan próbáljuk túlélni az elképzelhető legszörnyűbbet, ami történhetett velünk az idén. 
Úgy, ahogy neki is tetszene..












2019. okt. 31.

Csütörtök

Végül kiderült, hogy hivatalosan is csütörtök volt, és nem tartottunk pénteki rövid napot a hét utolsó munkanapján. Na de annyi baj legyen, végi ez is véget ért.
Igaz, szerintem a hét legnyűgösebb napja volt (pedig a nap is sütött), mert már reggel úgy ébredtem, hogy nagyon nem stimmel a gyomrommal. Ez aztán ki is tartott egész nap, kisebb szünetekkel tarkítva.
De majd holnaptól megjavul, remélem.

2019. okt. 30.

Szerda

Ez ma már olyan nap volt, amikor lett volna kedvem bevackolódni az ágyamba téli álmot aludni. Már el is felejtettem, milyen érzés fázni, meg milyen az, hogy délután kettőkor olyan sötét van, mintha már esteledne. De most megkaptam az emlékeztetőt, és máris tudom, hogy semmi nem változott ezzel kapcsolatban, még mindig utálom.
Erik leletét van valami, amit találtak (nyilván nem véletlenül fáj neki), nem sikerült megfejteni mindent, de az azért biztosnak tűnik, hogy a szalagjai épségben vannak, porcleválás nincs. A többit meg majd az orvos megmondja valamikor.
Szerencsére holnap már péntek van, munkailag legalábbis. Az még nem derült ki ma sem, hogy olyan péntek lesz e, mint egyébként, és csak kettőig kell lenni, vagy azért ennyire nem dőzsölünk. De majd meglátjuk. Bármilyen megoldást el tudok fogadni, de persze jobban örülnék a kettőkor hazajövős változatnak.

2019. okt. 29.

Keddi kis rövid

Hát nem is tudom, hogy miről írjak. Van egy csomó minden, amin töröm a fejem, de lusta vagyok szavakba önteni, meg fáradtnak is érzem magam ahhoz, hogy egy komolyabb témáról írjak.
Meg persze az is közrejátszik ebben, hogy újabban már csak a telefonomról írok, és nekem nem megy sehogy sem a két kézzel pötyögés, amit a gyerekeim olyan profin űznek. Néha próbálkozom azért, hátha egyszer sikerül ráéreznem, de inkább kevesebb, mint több sikerrel megy ez nekem.
Jó ez így egyébként, kényelmesen bekucorodom a kanapé sarkába a blogoláshoz, és nagyjából a negyedik mondat után már sűrűn pislogok a nagy kényelemben, aztán többször is azon kapom magam, hogy jól esik csukva tartani a szememet.
Erik mri lelete holnap lesz kész, kíváncsi vagyok rá kiderül e valami a közel egy éve tartó térdfájásáról  A röntgen nem mutatott semmit, de az nem sokat jelent.
Nagyon jó, hogy már túl is vagyunk a hétköznapok felén, jó lesz három napot itthon lenni.

2019. okt. 28.

Hétfő

Az, hogy az óraátállítás után még villámgyorsan beköszöntött az ősz is, több, mint sokkoló hatással volt rám. Igaz, ez a sokk annyiban nyilvánul csak meg, hogy egêsz nap olyan voltam,int egy alvajáró.
Hálás voltam érte, hogy valószínűleg másokra is ilyen hatással volt mindez, mert ahhoz képest, hogy hétfő volt, senki n akarta megváltani a világot. Remélem, hogy ezen a héten nagyjából erre is lehet számítani, bár már kezdődik a hisztéria a csütörtök este kezdődő kamionstop miatt. Addig mindenki mêg a jelenleg nem is létező áruját is be akarja hozni.
A fiúk êlvezettel vetették bele magukat a semmittevés rejtelmeibe. Jól teszik. Én is pont ugyanezt tenném a helyükben.

2019. okt. 27.

Meccsnap

Egy hét alatt a harmadik olyan meccs, ami nagyon-nagyon fontos. A derbi azért, mert az a derbi, mindig, mindennél fontosabb a győzelem. A csütörtöki a Moszkva ellen azért, hogy elhiggye mindenki, hogy van keresnivalónk Európa legjobbjai között. A mai, a Fehérvár ellen pedig azért, mert jelen pillanatban ők a legnagyobb riválisaink a magyar bajnokságban.
Az első kettő fontos meccset megnyertük.
Ma délután pedig mindannyian úgy mentünk Fehérvárra, hogy hittünk abban, meg tudjuk csinálni. Olyan szurkolást rég hallottak Fehérváron, mint ma este.
És sikerült. Mi nyertünk. Nem tingli tangli játékkal, hanem olyannal, amit érdemes lesz majd többször is megnézni.
Fenomenális pillanatokat éltünk át. Holnap nem mindenkinek lesz hangja, aki ma este ott volt, de nem számít.

2019. okt. 26.

Unalmaa

Szerintem az eléggé unalmas lenne, ha most azt írnám, hogy annyira fáradt vagyok, hogy alig várom, hogy lefeküdhessek aludni. Mint ahogy az is uncsi, ha azon örvendezem, hogy holnap nem kell korán kelni, és nem kell dolgozni sem.
A korán kelés ről jut eszembe, ne felejtsétek el holnap reggel, hogy a telefonok tudják majd a helyes időt, a faliórákbak segíteni kell.

2019. okt. 25.

Majdnem

Még csak a küszöbön jár nálunk a hétvége, mert mi mindketten megyünk holnap is dolgozni. Én mondjuk már bánom, hogy bevállaltam a túlórát, mert mar ma is elég nyűgös és fáradt vagyok, és ez nem lesz másképp holnap sem. De majd előveszem az anyagias felemet, és azt fogom nézni, milyen jó lesz majd fizetéskor, hogy bevállaltam.
Ezt a nyűgösséget leszámítva minden rendben van, mindenki jól van. Mondjuk ez akár elég is lehetne ahhoz, hogy ne legyek nyűgös semmitől sem. De ehhez valami angyalnak kéne lennem.

2019. okt. 24.

Meccsnap fotelból

Ahogy az előző EL csoportkör meccs után sok százezer Fradi család szomorkodott, és értetlenkedett, úgy ma este ugyanez a sok százezer Fradi család tombolva ünnepelte, hogy legyőztük a Moszkva csapatát egy góllal.
Jól is játszottak, sokkal jobban, mint az elmz hetekben. Nyilván nem hiba nêlkül, de most ez is pont elegendő volt ahhoz, hogy a sokkal esélyesebb csapattól elhozzuk a három pontot.
Igaz, ebben a kilencven percben is volt több infarktusom, meg mindenféle hiperventilaciós tünetem, de nem számít.

2019. okt. 23.

Felelősség

Hírt adtam arról is, amikor Teó és Kleó megérkeztek hozzánk, így azt is elmesélem, hogy mától új családban laknak. Sajnos be kellett látnunk, hogy jelen élethelyzetünkben nem vagyunk alkalmasak két Nagysándor papagájjal együtt élni. Fantasztikus madarak, gyönyörűek, okosak, és nagyon tanulékonyak is. De emiatt rendkívül sok időt igényelnek, aktívan foglalkoztatva szeretnek lenni. Ha nem így van, akkor őrjítő rikácsolással jelzik, hogy ők unatkoznak. 
Igaz, vagyunk elegen, de mégsem. Én azon túl, hogy beszéltem hozzájuk (és azt nagyon bírták, mindig nagyon figyeltek) semmi mást nem csináltam velük. Nem mertem benyúlni sem a kalitkába. Patrik és Erik is némi távolság tartással kezelte őket, de adtak nekik enni, néha .ég simogatás is előfordult. Roli, aki a leginkább szerette volna, hogy papagájaink legyenek, bármikor megfogta őket, neki hagytak is, de leginkább akkor foglalkozott velük, ha kedve tartotta. 
Balázs foglalkozott velük a legtöbbet, neki már vissza is fütyülték a dallamot, amit ő fütyült nekik. De neki sincs elég ideje most velük lenni. 
Miatta sajnálom a leginkább, hogy ez most így alakult, mert azt hiszem, ő most megint elveszített valamit, ami fontos volt neki. 
Teó és Kleó szempontjából azt hiszem, így lesz a legjobb. Egy házaspárhoz kerültek, ahol nagyon várták őket, és nagyon lelkesen fogadták őket ma délelőtt. 
Nálunk még majd egyszer, a nyugdíjas éveinkben eljön az ideje annak is, hogy egy, vagy két ilyen okos madár legyen a társaságunkban.

2019. okt. 22.

Volt, nincs

A nap legjobb és legfontosabb híre, hogy lekerült a gipsz. A csont szépen összeforrt. Az inak persze kicsit letapadtak hat hét alatt, de szép fokozatosan majd az is visszarendeződik. Megmutatták, hogyan kell tornáztatni. Még kapott két hét felmentést tesiből, biztos, ami biztos. 
Persze ma is rengetegen voltak, így ma is eltöltöttünk ott pár órát, de nem baj.. optimista vagyok, így azt gondolom, sokáig nem jövünk ide.
A nap másik legjobb híre, hogy holnap szabadnap lesz. A legjobbkor, a hét közepén..

2019. okt. 21.

Első nap pipa

Ezen a héten legalábbis már túl is vagyunk az első napon. Kicsit persze kapkodósra sikerült minden, de sebaj, az a lényeg, hogy minden fontos dolog megvan, nem késtünk el az mri-ről sem, és még fehér inget is vasaltam.
Erik amúgy stramm fiatalemberként viselte a vizsgálatot. Én aggódtam kicsit, hogy viseli majd el azt a bezártság érzést, ami ott bent van, de nem volt erre semmi okom. Kivéve, hogy én vagyok az anyja, és nekem munkaköri kötelességem mindig aggódni. 😊
És azt sem szabad elfelejtenem megjegyezni, hogy wooow, tényleg huszonhat fok volt ma.

2019. okt. 20.

Hétvége

Ahogy a hétköznapok, úgy a hétvége is gyorsan eltelt. Mire kettőt pislogtam, már vasárnap este volt. Na jó, azért ennyire gyorsan mégsem, mert arra volt idő, hogy a fontosabb dolgok meglegyenek..úgymint fradi meccsen drukkolás, mosás, főzés, vásárlás. Pulcsit nézni még mindig nem volt időnk, de szerencsére nincs is rá szükség még. Kíváncsian várom a holnapi időjárást, az előrejelzések szerint akár huszonhét fok is lehet.
A hét eleje igen zsúfoltnak ígérkezik, holnap Erikkel megyünk mri vizsgálatra, kedden Rolival traumatológiàra. Ha minden igaz, akkor megszabadul a gipsztől. Reméljük sikerül nagyon hosszú búcsút venni minden gipsztől.
Még szerencse, hogy utána szerdán lesz egy kis pihi is.

2019. okt. 19.

Meccsnap

Minden fradistának a legfontosabb meccs az Újpest elleni (figyeltem, nehogy megint kisbetűvel írjam, aztán kapjak miatta). Erre a meccsre várunk mindig, mert itt aztán van mindenféle érzelem, ki lehet tombolni minden frusztráltságot. A lilák is pont ugyanígy vannak ezzel, igaz...messze van az ő létszámuk attól, hogy valaha is partnerek legyenek ebben. De ez legyen az ő bajuk.
Nekünk a mai Derby is felejthetetlen élményt nyújtott. Nem is feltétlenül a foci miatt, mert az azért ma este sem volt az igazi, de a hangulat...hát még sosem voltunk olyan meccsen, ahol tűzijáték is van. Elképesztő volt. Varázslatos. Bámulatos. Felejthetetlen.



2019. okt. 18.

Ez a hét

Ez a hét is nagyon gyorsan eltelt. Így, hogy a hét közepén volt egy nap, amikor nem kellett mennem dolgozni azért kicsit kevésbé volt fárasztó, mint általában. Vagyis inkább legalább volt egy olyan hétköznap is, amikor a munkára keveset kellett gondolnom.
Múltkor már tök jó volt az a zsibbadás, ami előtte előjött, de most megint elég gáz. A bal kezem is, és a bal lábam is zsibbad. Most már tényleg kezdeni kéne valamit vele (ilyenkor szokott megjavulni, amikor ilyesmit írok)
Az álomkór is rajtam van, most is majd leragadnak a szemeim már. Pedig még csak tíz óra. Igaz, hajnali ötre mentem dolgozni..
Holnap meccsnap. Derbi...

2019. okt. 17.

Hivatalosan

Jól sejtettem, hogy letelt a próbaidőm újra, mert ma aláírtam (már megint) a határozatlan időre szóló szerződést. Csak formaság, de azért jó érzés. Körülbelül tíz évvel ezelőtt elképzeltem magamnak ezt a munkakört, és most az enyém. Hosszú, rögös út vezetett idáig, de jó volt ez így, sokat tanultam közben mindenről.

2019. okt. 16.

Nyílt nap

Ez az a középiskola a környéken, ahová még egyik gyerekünk sem járt. Ráadásul pont ez van helyben. Így most nekem is jelentett némi újdonságot minden, és nem csak a szakképzés 4.O miatt, ami már majd érinti is Roland évfolyamát, bárhol kezdi is jövőre a tanévet. De ez egyébként nekem annyira irreleváns, hogy nem is túl sok mindent jegyeztem meg belőle. Felesleges is egyébként, mert lesz még addig úgyis bőven változás.
A hely "szellemére" koncentráltam, figyeltem az ott lévő diákokat, tanárokat, hogy milyen ábrazattal mászkálnak a folyosón, egyáltalán, hogy milyen benyomást szerzek itt
 Figyeltem Rolit is, azzal a szemmel, hogy el tudom e itt képzelni őt, beillik e ide a maga kis különc, kissé hóbortos beállítottságával.
Az iskola maga kicsit lepukkant már, bőven ráférne egy kis modernizálás. De úgy tünt nekem, hogy igaz a hír, miszerint szeretnek ide járni a gyerekek. (Az épp ebből az iskolából nálunk gyakorlatozó diákokat is megkérdeztem tegnap, és ők is azt mondták, jó hely)
Angol órát és egy informatikai tárgyat néztünk meg. Nekem az angol kicsit unalmas volt, a tanár nagyon halkan beszélt. A hálózatok gyakorlat viszont tetszett még nekem is. Simán megjegyeztem, hogy kell egy switchet beállítani, még rákapcsolni pár gépet úgy, hogy dinamikus Ip címet kapjon.
De ami sokkal fontosabb az én véleményemnél: Rolinak is tetszett, azt mondta, szívesen járna ide. Még majd megnézzük a két bátyja iskoláját is, bár Erik mindenáron le akarja beszélni Rolit arról, hogy ő is oda menjen, de persze Roli fog dönteni.

2019. okt. 15.

Maradhat

Minden egyes napon újra és újra rácsodálkozom, és minden egyes napon nagyon élvezem ezt a jó időt, a gyönyörű napsütést, aminek bizony még nagyon jó ereje is van. Szerintem ha arról lenne szó, akkor hajlandó lennék egy csomó mindent beáldozni azért cserébe, hogy az év nem nyári hónapjaiban ilyen idő legyen.
Holnap nem dolgozom, Rolival nyílt napra megyünk a helyi gimibe. Kíváncsi leszek rá, hogy mit szól hozzá majd, tetszik e neki, stb..

2019. okt. 14.

Ez is, az is

Még egy-két hét eltelik ebben a választási mizériában, de majd lecseng mindenkiben minden esemény és történés, és aztán minden megy tovább, ahogy eddig.
Részemről tiszteletben tartom mindenki véleményét, és sok sikert kívánok mindenkinek, aki mától képviselő vagy polgármester lett a városában.
Kicsit furcsák vagyunk mostanában. Mindenkinek megvan a maga dolga, nagyjából minden napra jut mindegyiküknek valami, amin gondolkodik, amit meg kell tenni, ahová el kell menni. Emiatt aztán kicsit introvertáltak vagyunk mindannyian, mert amikor jut valamennyi csend és nyugalom a sok tennivaló között, akkor tényleg mindenki magában akar lenni. Erre ugye régebben lehetőség sem volt, de most akár az is előfordulhat, hogy ahányan vagyunk, annyi helyiségben tartózkodunk. Nem feltétlenül jó ez így, de ez most egy ilyen időszak. Majd jön valami, amitől túljutunk ezen is, és másképp fogjuk megélni ezeket a helyzeteket.

2019. okt. 13.

Vasárnap

Lehet abban valami, hogy az az én (egyik) legnagyobb bajom, hogy nem fekszem le időben, és emiatt aztán nem tudom kialudni magam. Ezt ugye nem nagyon szívesen ismerem el, de abból kiindulva, ahogy ma reggel ébredtem...hát muszáj vagyok ezt a következtetést levonni. Mert persze, tegnap este már tíz óra előtt ágyban voltam. De persze az is lehet, hogy a jó balatoni levegő volt rám olyan fergeteges hatással, hogy még ma reggel is éreztem.
Lényeg a lényeg: ma soknapos semmittevés és mindenre alkalmatlanság után végre üteste mostam a szennyes tartót (öt adag volt a hétkilós mosógépben), háromféle húst sütöttem ebédre, és még végre a wc-ket is kisikáltam.
Természetesen szavazni is voltunk, és most már a politikatudomány szakos egyetemistától kapom az információkat az eredményekről.
És természetesen megnéztük a válogatott meccset is ma este. Az a meccs volt, amire lehet mondani, hogy de legalább megvan a három pont.
Ez egy jó hétvége volt, gyönyörű idővel, még tarthatna pár napig.

2019. okt. 12.

A hét fénypontja

"Néha nem is kell több,
csak egy hely, ahol
az ember menedékre lel.
Hol a béke magához ölel,
és ahol a természet nyugalmat lehel..."